Felnőttkeresztelés és konfirmálás Erdődön
Három lány konfirmált vasárnap az Erdődi Református Egyházközség templomában, egy közülük a keresztség sákramentumában is részesedett. A növendékek bátran tettek bizonyságot és fogadalmat Krisztus mellett. Öt év szünet után tartottak ismét konfirmációt.
Vasárnap 11 órától öt év szünet után tartottak ismét konfirmációt az erdődi református gyülekezetben. Mindenek előtt azonban keresztelésre került sor. A konfirmandusok közül az egyik lányt ezen alkalommal keresztelte meg az erdődi lelkész, Rácz Ervin. Azért fontos ez, mert Luther Mártonnal együtt minden megpróbáltatás és kísértés közepette már elmondhatja ő is: „meg vagyok keresztelve!”, az én életem Krisztusban elrejtett élet, Ő az én védelmem.
A rendhagyó esemény után Rácz Ervin erdődi lelkipásztor az elveszett pénzérme példázata alapján hirdette Isten szavát: „Ha valamelyik asszonynak tíz drahmája van és egy drahmát elveszít, nem gyújt-e gyertyát, és nem sepri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja a barátnőit és a szomszédait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, melyet elveszítettem! Mondom nektek, ilyen örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.” (Lukács 15, 8-10) A konfirmandusok a kétéves felkészítő alatt megismerhették Istent, de még távol vannak attól, hogy Őt tökéletesen ismerjék. Az emberek sokszor torz képet alkotnak Istenről, jó lenne a lelki szemüvegünket átmosni, megtöröltetni Isten Igéje által. Hat nagyon fontos dolgot üzent a fiataloknak Isten. Először is azt, hogy ők Isten egyedi, drága kincsei, eredeti emberek. Másodszor tudni kell azt, hogy Isten nélkül elveszett kincsek vagyunk. Engedjük magunkat megtalálni? A példázat azt is üzeni, hogy ha távol vagyunk tőle, hiányzunk az Istennek, nem vagyunk számára semlegesek. Azt a megrendítő képet is észrevehetjük a felolvasott Ige társpéldázatából, a tékozló fiú történetéből, hogy fut az Isten az ember után. Isten „guberál”, a szemétből is képes bennünket kiemelni, mert nem ott a helyünk, és ha megtalál, nagyon tud örülni nekünk, mert Ő egy boldog Isten, aki a mosolygást föltalálta, s örül, ha valakinek fülig ér a szája. A lelkipásztor a következő mondatot parafrazálta a lányok lelki batyujába: ti vagytok az Isten szerelmes gyermekei, akiben Ő gyönyörködik!
Ezt követően a kikérdezés percei jöttek. A lányok az ún. kiskátéból, a Heidelbergi Kátéból kaptak kérdéseket, majd énekekkel tettek bizonyságot hitükről. A végén a bibliai idézeteket is bátran, tudatosan mondták el.
Szakács Imre, a gyülekezet főgondnoka is szólt az ifjakhoz, bátorítva őket, akik már felnőttként részesedhetnek a másik sákramentumban, az úrvacsorában is. Ugyanakkor felszólította a konfirmálókat, hogy bárhova is vigye őket a sors, ne felejtsék el, hogy magyar reformátusok. Miután fogadalmat tettek Isten előtt, előtte térdet hajtva kapták meg az áldást, a lelkész kézrátételén keresztül.
Így telt a rózsaszínbibliások konfirmálása Erdődön, név szerint Bálint Stefánia Sára, Petrán Klaudia és Vass Réka tett fogadalmat. S hogy miért rózsaszínbibliások ők? Lassan fél éve annak, hogy a lelkipásztoruk úgy gondolta, mivel ők lányok, olyan Bibliát kell kapjanak, amiből érzik, hogy az valóban az övék. Azóta olyan Szentírásuk van, ami használódik, minden istentiszteleten ők olvassák a hosszabb bibliai szakaszt, s otthon is lapozzák, mert úgy érzik, az az övék! Mert jobb egy rózsaszínű biblia a kézben, mint egy fekete a polcon porosodva.
Kép és szöveg: refszatmar.eu
