Fesztiváloztak a szatmári önkéntesek

Az önkéntesség fontosságát hangsúlyozták szerdán Szatmárnémetiben, a régi központi parkban negyedik alkalommal megrendezett Önkéntesek Fesztiválján, amelyen a több száz fiatal mellett húsz civil szervezet és közintézmény volt jelen, nem titkolt toborzási céllal.

Nagy volt a nyüzsgés szerdán kora délután a városközponti nagy parkban — vidám fiatalok nagy csapatai készülődtek, egy részük sátraikat rendezgette, mások kedves, kézzel készített apróságokat, színes karszalagokat osztogattak, megint mások mosolyogva szólították meg s hívták sátrukhoz a nézelődőket, lelkesen magyarázva, hogy az ő civil szervezetük mivel is foglalkozik, hol, mit segít. A Stea Egyesület és a Szatmár Megyei Ifjúsági és Sportigazgatóság által negyedik alkalommal megszervezett Önkéntesek Fesztiválján több mint húsz civil szervezet és közintézmény no meg több száz fiatal volt jelen — egyrészt közösen szórakozni, másrészt a közösségi munkát népszerűsíteni. Örömmel pillantott végig a sokadalmon a Stea Egyesületet vezető Cristina Bala is, és mint köszöntőjében fogalmazott, a nagyszámú fiatal miatti öröme kettős: egyrészt azért örül, mert ez a rendezvény nekik és róluk (azaz a már aktívan önkénteskedőkről) szól, másrészt remek lehetőség ez arra, hogy a fiatalok sorra vegyék, melyek azok a szervezetek, ahová önkéntesnek jelentkezhetnek. „Aknázzátok ki a lehetőségeket, biztos vagyok benne, hogy mindenki talál a személyiségéhez illő, érdeklődési körének megfelelő lehetőséget, hiszen az itt jelen lévő húsz civil szervezet és intézmény nagyon sokrétű lehetőséget kínál. Ne feledjétek azt sem, hogy az önkéntesként szerzett tapasztalatok nagyon értékesek, s ezeket kamatoztatni tudjátok majd úgy az életben, mint majdani munkátok során. Éljetek a lehetőséggel!” — fogalmazott. A megnyitót követően a fiataloknak még inkább lehetőségük volt a szervezetek standjainál elbeszélgetni a már gyakorló önkéntesekkel tapasztalataikról, feladataikról, vezetőikkel pedig az önkéntessé válás feltételeiről, korhatárról (a törvények értelmében önkéntes csak az lehet, aki betöltötte már 14. életévét, s bár konkrétan megfogalmazott felső korhatár nincs, általában a 35–40 éves időszak az, amikor még csatlakoznak), de például a Drogprevenciós Központ standjánál kipróbálhatták az úgynevezett „részeg szemüvegeket”, a Caiac SMile standjánál akár a kajakba is beülhetett, aki akart, a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet Szent Pál Nyitott Szociális Központjának önkéntesei a Szeretet-fát „lomboztatták fel” (a színes papírlevelekre bárki megfogalmazhatta, mit jelent számára a szeretet), s a Vöröskereszt asztala melletti elsősegély-gyakorló bábut is „meg lehetett nyomkodni”. Az Országos Önkéntes Tevékenység (SNAC) standja mellett elhaladók (életkortól függetlenül) vidám kis méhecskefigurát kaptak ajándékba, az asztalon elhelyezett táblácska pedig arról adott számot, hogy a 2018/2019-es tanévben 68 tanintézmény 5128 önkéntes diákja 4428 kedvezményezettnek segített — a SNAC keretében az egyetem előtti oktatásban tanuló diákok, valamint a felsőoktatási intézmények hallgatói önkéntes tevékenységekben, valamint a témával kapcsolatos programokon vesznek részt, amiket közvetlen környezetükben valósítanak meg. Fő célkitűzéseik közé tartozik többek között az is, hogy bátorítsák a diákokat mint önkénteseket, hogy olyan tevékenységekben vegyenek részt, amelyek keretében elősegítik a környezetükben élő rászoruló emberek integrálódását, ami közvetve az ifjak személyiségének fejlődéséhez is hozzájárul.

De mi is az önkéntesség, és mire jó?

Az önkéntesség olyan tevékenység, amelyet egyénileg vagy csoportosan, rendszeresen vagy alkalmanként a közös jó érdekében személyes akaratból végeznek, anyagi ellenszolgáltatás nélkül. S bár közvetlen anyagi haszonnal nem jár végzője számára, annál több, anyagiakban nem mérhető „fizetséget” kap, ráadásul elősegíti a társadalmi beilleszkedést, hozzájárul a szegénység, a kirekesztődés csökkentéséhez és a teljes foglalkoztatottsághoz. Sokan hiszik, hogy az önkéntesség a középkorú, unatkozó középosztályi háziasszonyok tevékenysége — ami persze messze nem igaz, a gyermekek, kiskamaszok szocializációja, oktatása, nevelése során például fontos cél, hogy később közösségük aktív tagjaivá legyenek, s ezt az aktívságot ne egyfajta nyűgként, kényszerű kötelezettségként éljék meg; míg a fiatalok, pályakezdők szempontjából előnyös, ha első munkahelyi gyakorlatukat segítő környezetben végzik, ahol a felelősséget még mások viselik helyettük, ugyanakkor ők is érzik annak súlyát. Az önkéntesség mindenképpen sokszínű tevékenység, amelyet éppen színessége okán nehéz kategóriákba sorolni, két csoport azonban mégis elkülöníthető egymástól: az új típusú önkéntesség elsősorban a tudás megszerzésére, a szabadidő hasznos eltöltésére, az önismeret fejlesztésére szolgáló tevékenység, míg a régi típusba azokat a tevékenységeket sorolják, amelyek a hagyományos polgári értékekhez, szolidaritáshoz, családi indíttatáshoz, esetleg vallásos háttérhez köthetők.

Szabó Kinga Mária