Fiatalok tanultak strudlit sütni

Péntek délután a Sváb Házban idősebb asszonyok tanítgatták a fiatalokat a svábok legnépszerűbb ételének, a strudlinak az elkészítésére. Nagymajtényból kisfiúk és kislányok is nyújtották a tésztát.

A Kálvária-templom német közössége és a Német Demokrata Fórum Szatmár megyei szervezete megrendezte a hagyományos Strudlifest-et. A szatmárnémeti Sváb Házban pénteken negyedik alkalommal rendezték meg a strudlifesztivált, ami abból áll, hogy a sváblakta településeket (Szatmárnémeti, Mezőpetri, Csanálos és Nagymajtény) képviselő asszonycsoportok mindenki számára látható helyen készítik el a strudlit. A strudlikészítők már kora délután megérkeztek, hogy előkészítsék az alapanyagokat. Az idősebb asszonyok nem néznek bele a receptbe, számukra az a fontos, hogy legyen megfelelő mennyiségű tojás, liszt, zsír és só, valamint a töltelékhez való krumpli, lekvár és túró. A tapasztalt strudlikészítők az adagokat már szemre megállapítják, s egyszer sem tévednek.

A fiatalok is

Nagy Mária Mezőpetriből egy fiatalokból álló csapattal érkezett, akiknek nemcsak otthon tanítja a strudlikészítést, hanem elmegy velük szabadtéri rendezvényekre és más gasztronómiai eseményekre is. Ma már nélküle is boldogulnak a fiatalok, de amint elmondta, jó látni, hogy megtanulták készíteni ezt a mindenki által kedvelt sváb eledelt, és ha már a sváb nyelvet nem beszélik, legalább a hagyományos ételeiket ne feledjék el. Sokak figyelmét felkeltette a nagymajtényi Molnár Noémi és Betuker Norbert, akik még kisiskolások, de már szorgalmasan nyújtották a tésztát, és kenték el rajta a tölteléket.

Öt órától egymás után érkeztek azok, akik már ettek strudlit, és újra meg akarták kóstolni, de szép számban akadtak olyanok is, akik csak hallottak róla, és kíváncsiak voltak, hogy milyen. Olyanok is voltak, akik Nagykárolyból jöttek, és ismerőseik megbízták őket, hogy vásároljanak számukra is, mert nekik nem volt lehetőségük eljönni.

 Forralt bor és nóta

Amíg az asszonyok sütöttek, addig a férfiak hagyományos sváb öltözetben elővették az otthonról hozott pálinkát, elkezdték forralni a bort, és mivel elég ritkán találkoznak, volt mit megbeszélni múltról és jelenről, a Németországban élő gyerekekről és rokonokról, a maguk itteni életéről. Később felcsendültek a sváb nóták is, mert sok minden régi dolgot elfeledtek a svábok, de a borkészítést és a Felső-Duna vidékéről hozott dalokat bizony nem, amelyek örömben és bánatban egyaránt az ajkukra kívánkoznak.

Elek György