Fogadták a Szent Miklós-ereklyét

Immár két ereklyét is őriz a szatmárnémeti görögkatolikus egyházközség, megérkezett Bariból a Szent Miklós-csontereklye, írja beszámolójában Pallai Béla nagypeleskei görögkatolikus parókus.

A bizánci egyházban a hét minden egyes napjának megvan a jellegzetessége. Mindennap másnak az ünneplése történik. Így a csütörtöki nap például az apostolok és Szent Miklós tiszteletére van szentelve. December 6-án úgyszintén a szentek között élő, csodatevő Szent Miklósnak, a likiai Müra érsekének az emléknapja van. Az iránta érzett tiszteletet azzal is kifejezi a keleti egyház, hogy az ikonosztáz képeinek alapsorában kap helyet az utazók, hajózók, megrágalmazottak, házasság előtt álló lányok, nők, a tengerészek, a gyermekek, a diákok, a zálogházak tulajdonosainak, az illatszerészek a gyógyszerészek, a pálinkafőzők, a kereskedők, a zarándokok és a révkalauzok védőszentje. Szatmárnémetiben a templom patrónusának decemberi ünnepéhez kötődő templombúcsú előtti kilenc héttel — csütörtökönként — elmélkedéssorozattal egybekötött Szent Miklós-nagykilencedet is tartanak. De nem csak télen van „Mikulás”. Május 9-e a szent ereklyéinek Mürából Bariba való átszállításának emléke is a naptárban.

Az elmúlt vasárnap ezt az eseményt idézték fel a szatmárnémeti görögkatolikusok nem is akármilyen ünnepélyességgel. Megérkezett ugyanis Bariból az a Szent Miklós-csontereklye, amit vitéz nemes Kaiser Ernő, a Szent György Lovagrend Budavári Fraternitasának, a Magyar Nemzetőrség Országos Parancsnokságának ezredese, Szatmárnémeti város szülöttje adományozott. Ezt a csodálatos kincset a keleti egyház gyakorlatának előírása szerint a lehető legünnepélyesebb keretek között fogadták a szatmáriak. Reggel utrenyét imádkoztak, majd akathisztoszt Szent Miklós tiszteletére. Ezután az adományozó és a vele érkező küldöttség tagjai, vitéz lovag nemes dr. Tóthpál Tamás, a Budavári Fraternitás priorja, vitéz lovag Kovács Gábor, vitéz lovag nemes dr. Czapáry Martincsevics András, a Máltai Lovagrend lovagparancsnoka, a nemzetőrség tábornoka zászlós menetben hozták az ereklyét, és a templom elé előkészített tetrapodra (négyszögletű, négylábú asztalka) helyezték. Majd következett a hitelesítő okirat, valamint az adományozó levél felolvasása. Utóbbiban a kegyes adakozó arra kérte az egyházközség mindenkori parókusát, hogy „a saját, valamint az Ulicsák család (Ulicsák Béla főesperes, püspöki tanácsos 1928–1952 között volt az egyházközség parókusa — a szerkesztő megjegyzése) elhunyt és élő családtagjaiért a szatmárnémeti, Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt templomban évente egy alkalommal részesülhessenek december 6-a napjához közeli időpontban bemutatott szentliturgia kegyelmeiben”. Rövid könyörgés és a szent tropárjának eléneklése után zászlós körmenet indult a templom körül, amely alatt a csodatevő szent kánonját énekelték a jelenlévők. A zászlós menethez és az ünneplőkhöz csatlakoztak a Romániai Máltai Szeretetszolgálat szatmárnémeti fiókjának tagjai, Erdei D. István RMDSZ-es parlamenti képviselő, egyházközségi képviselőtestületi tagok, az Árpád-házi Szent Piroska Nőszövetség tagjai, a nagypeleskei Szent Anna Nőszövetség képviselői és nem utolsósorban a hívek sokasága, akik erre a történelmi eseményre érkeztek. A körmenet után a legnagyobb ünnepi cselekmény, maga a szentliturgia következett, amelynek végén id. Pallai Béla címzetes esperes, a templom parókusa köszöntőbeszédében kihangsúlyozta, milyen fontos, hogy „ne csak a téli hónapokban jussanak eszünkbe ajándékozó szentünk példamutató tettei, hanem az év minden más napján is, amikor bátran és bizalommal fordulunk hozzá közbenjárásért”. Kifejezte háláját az egész egyházközség, valamint a szatmári görögkatolikusok nevében, majd a templom történetéről szóló könyvvel és képpel ajándékozta meg az ereklyét adományozó vendégeket. A záró áldást követően könyörgő istentisztelettel folytatódott a tiszteletadás, majd ereklyecsókolás és miroválás zárta a templomi szertartásokat. Ezt követően az ereklye a Szent Miklós-ikon előtti, külön erre az alkalomra készített emelvényre, zárt tartóba került, hogy bárki szemlélhesse, illetve imádkozni tudjon előtte. Immár két ereklyét is — a főoltárban és az ajándékba kapott díszes ereklyetartóban — őriz az egyházközség, amelynek első templomát már 1690-ben Johannes Josephus De Camillis püspök Szent Miklós főpap tiszteletére szentelte fel ezen a helyen.