Főhajtás a Gonzeczky János-emléktáblánál

Azért vagyunk itt, mert nem feledjük múltunkat és azt az értékrendet, amelyért a 13 tábornok életét adta – tiszteletbeli magyarként, hiszen nem is tudtak magyarul.

Több százan vettek részt és tisztelegtek az 1848-as forradalom és szabadságharc vértanúi előtt annak a megemlékezésnek a keretében, amelyet hagyományosan a Szent István Kör és a Szatmárnémeti RMDSZ szervezett a Zárdatemplom falánál elhelyezett Gonzeczky János-emléktáblánál.

Az aradi vértanúk emléknapja a Szózat eléneklésével kezdődött, a Székesegyház kórusának közreműködésével, majd Nagy Róbert református lelkipásztor és Istvánfi Szilárd római katolikus káplán mondott fohászt a vértanúk emlékére. Szép gondolataikat az ünnepség moderátoraként Szőcs Péter Levente, a Szent István Kör elnöke köszönte meg, áldást kérve a szatmárnémeti szolgálatukat csak nemrég megkezdett lelkészekre.

Pataki Csaba szenátor, megyei RMDSZ elnöke emlékbeszédében kiemelte: bár 165 év telt el a szabadságharc óta, nagyon sok cél máig nem veszített aktualitásából: „Olyan Erdélyt akarunk, ahol mindenkinek jó élni. Az itt élő népekkel együtt akarunk erős Erdélyt. Itt akarunk élni, hiszen itt tulajdonosok vagyunk és nem albérlők. Itt akarunk jövőt. De próbáljunk meg úgy élni, hogy méltóak legyünk ezekhez az elődökhöz, nem feledve azt az értékrendet, amelyért a 13 életét adta, tiszteletbeli magyarként” - mondta. Ezt követően Csorján Árpád történelem szakos tanár rövid történelmi visszatekintésében arra mutatott rá: hogyan és milyen körülményeknek köszönhetően jutottunk el március 15-től október 6-ig, a Pilvax-kávéháztól az aradi vesztőhelyig.

A történelmi visszatekintés után az Avram Iancu Iskola diákszínjátszó csoportja adta elő „A becsület és a hűség. Gonzeczky János - az 1848-49-es forradalom és szabadságharc szatmári származású vértanúja” című műsorát, melyben a lelkész elítélésének és kivégzésének pillanatait elevenítették fel. Gonzeczky János Szatmárnémetiben kezdte lelkészi pályafutását és Hám János püspök megbízásából ő vezette a Zárda-templom építését. S nem mellesleg, jó baráti viszonyban volt Haynauval – ám ez nem jelentett számára előnyt, sőt. Az alig 43 éves papnak azért kellett meghalnia 1849. október 8-án, mert a szabadságharc idején szószékről hirdette Kossuth Lajos kiáltványát, majd később a Habsburgok trónfosztásáról szóló törvényt.

Az ünnepség végén a politikai és egyházi elöljárók, közéleti személyiségek, intézményvezetők és magánszemélyek helyezték el a kegyelet koszorúit Gonzeczky János emléktáblájánál a 44-es számú Dsida Jenő Cserkészcsapat cserkészeinek közreműködésével, akik a díszőrséget is biztosították a megemlékezés ideje alatt, mely a Himnusz és a Székely Himnusz eléneklésével zárult.

 Szabó Kinga Mária