Fövenyre épített magyar jelen

Rég tapasztaljuk már, de az utóbbi időszakban kezd egyre jobban nyilvánvalóvá válni, hogy a romániai magyarság homokos talajra épít, ami lassan-lassan kezd kicsúszni alóla. Hogy mennyire magunk választottuk ezt a talajt, vagy mennyire a sors és a lehetőségek adták ezt számunkra, az vitatható, annyi biztos, nagyon sürgőssé vált, hogy aláássunk és megerősítsük az alapokat, ha nem akarjuk, hogy összeomoljon a nehezen emelt építmény. A problémák ott kezdődtek, amikor érdekszervezetünk belekóstolt a hatalomba, és azt úgy megszerette, hogy nem akart róla lemondani, mindenáron meg akarta tartani azt. Ezért mint a nem igazán bájos, de a piacon megmaradni akaró utcalány, oda állt, ahol szükség volt rá. Miután mindenkivel együtt éltünk, miután mindenki megunt minket, és kihasználóink felismerték, hogy amit lehetett, megtanultak tőlünk, most nincs szükség a segítségünkre. Ha annyira ragaszkodunk a kisebbségi törvényhez, hát legyen, de úgy, ahogy ők akarják. Az Európai Unió nem azt mondja, hogy milyen legyen, hanem azt, hogy legyen. Több mint húsz év után, végre lesz.

Július óta azt siratjuk, hogy mivel nem tudtunk élni az általunk meghirdetett összefogás lehetőségével, de éltek vele a románok, vagyis rosszul szerepeltünk a helyhatósági választásokon, az eddiginél kisebb szerepet kapunk a hatalomban. Látjuk, de nem akarjuk észrevenni azokat a hibákat, amelyeket elkövettünk. Hogy nem oda való pártkatonákat jelöltünk, vagy bíztunk meg a kampány irányításával, hogy túl sokat alkudoztunk, és túl sok mindenről lemondtunk a románok javára ott, ahol erősek voltunk — azért, hogy máshol hátha megerősödünk stb. Megmagyarázhatatlan okok miatt olyan községekben mondtunk le az alpolgármesteri székekről, ahol zökkenőmentesen állíthattunk volna alpolgármestert, mert többségben voltunk, de számíthattunk román pártok támogatására is, de személyes érdekek miatt közösségi érdekeket áldoztunk fel. Pálfalván és Ákoson formai hibák miatt támadta meg a kormánybiztos az alpolgármester megválasztására vonatkozó határozatot, de Tasnádon és Erdődön a kormánybiztos jelenlétében történtek szabálytalanságok (nem volt szavazóurna), amire nem figyelt fel senki. Egyre több helyen igyekeznek képviselni románok magyarokat, néha melldöngető szólamokkal, egy-két érdekmagyar támogatásával és közbenjárásával, de senki nem figyel oda, hogy mindez egy homokos talajon történik, ami bármikor kiszaladhat alólunk.

Elek György