Gálával zárult a jubileumi hadadi néptánctábor
Az idén jubiláló tábor céljai változatlanok és a hátuk mögött lévő két évtized azt bizonyítja, hogy a néptánc és a népzene szeretete él és igény is van rá Szatmár megyében.
Különleges, nagyszabású gálaműsorral, természetesen hatalmas „születésnapi” tortával és késő éjszakába nyúló, tábortűz körüli énekléssel zárta kapuit a XX. alkalommal megrendezett Hadadi Néptánc– és Kézűvestábor – amelyet minden résztvevő az eddigi legsikeresebbnek nevezett. A tábor célja a két évtized alatt változatlanul az maradt, hogy a kicsik és nagyobb gyermekek megismerjék és megszeressék a néptáncot – s ezen belül a szűkebb lakhelyük régiójára jellemző szatmári táncot –, feltáruljon előttük a népdalok csodálatos világa, valamint a különféle kézműveskedésekbe is belekóstoljanak. S a Dégenfeld–kastély termeiben és udvarán a húsz év alatt 1200 gyermek és felnőtt előtt tárult ki a magyar néphagyományok tárháza, 80 zenész húzta a talpalávalót és 20 oktató tanította az „ördög mesterségének”, a magyar néptáncnak lépéseit - munkájukat pedig 250 önkéntes MADISZ-tag segítette.
Több mint húsz évvel ezelőtt, 1993–ban szervezte meg a MADISZ Szatmárnémetiben a Lábad ide, ne oda … elnevezésű gyermek–néptánctalálkozót, majd mintegy annak folytatásaként 1996–ban az első néptánctábort a Tövisháton, a szatmári és szilágysági tájegység s hagyománykör találkozásánál, Hadadon. „Az idei Hadadi Néptánc– és Kézűvestábor két szempontból is kiemelkedik az eddigi táborok sorából: egyrészt mert jubileumi, hiszen XX. alkalommal került megszervezésre, másrészt mert a résztvevők egyöntetű véleménye szerint ez volt az eddigi legsikeresebb tábor. S a hátunk mögött lévő két évtized bizonyítja: a néptánc és a népzene kedveltsége – mondjam úgy: népszerűsége – töretlen, úgy az eddigi, mint a most jelen volt 90 táborozó körében is, akik között voltak gyakorlott táncosok is, de számosan csak most ismerkedtek meg a zenés, táncos anyanyelvvel. A tábor célja két évtized óta változatlan: ismerjék és szeressék meg a kicsik s a nagyobbak a néptáncot és ezen belül a szatmári táncot – hiszen a néptánc fejleszti a ritmusérzéket és a zenei képességeket, elősegíti a térérzékelést, javítja a testtartást és a mozgáskoordinációt, fejleszti a tartós figyelmet, a kooperációs és kommunikációs készségeket, s nem utolsó sorban kitűnő közösségteremtő. ” – mondta Krupa Anna szervező.
A tábor néptáncoktatója Erdély – de talán az egész Kárpát–medence – egyik legelhivatottabb táncpedagógusa, a nagyváradi Benedek Árpád volt, aki a szatmári mellett moldvai és csíki játékokkal is megismertette a táborozókat az esti táncházak alkalmával. Naponta kétszer, délelőtt és délután zajlott a néptánc oktatása és az így megalapozott tánctudásukat a gyermekek egy nagyszabású gálaműsor keretében mutatták be. A muzsikaszót, azaz az élő zenét a szintén Nagyváradról érkezett Csillagocska Zenekar szolgáltatta, melynek tagjai a mindennapi reggeli zenés ébresztővel, a hangszerek bemutatásával és a népdaloktatásban való aktív részvételükkel is kitörölhetetlenül belopták magukat a táborlakók szívébe. A néptánc elmaradhatatlan párja a népdal s természetesen a gyermekek „énekelni” is tanultak, Dimény Eszter vezetésével, akitől a szatmári népdalokat csokorba kötve, füzetbe rendezve kapták kézhez a táborozók.
A változatos tábori programot a fafaragás, nemezelés, kosárfonás, göbözés, mézeskalács, népibaba, keresztszemezés, hímzés (varrás), bőr karkötő készítése tette még színesebbé, és a kézművesek ( Boca Ildikó, Karola, Nagy Kasza Noémi, Kállai Karola, Krupa Anna, Boer Enikő, Pándi Beáta, Majorcsák Emőke, Kiss József, Lévai József, Popa Zsolt) türelmes és szakszerű útmutatásának köszönhetően gyönyörű alkotások készültek – igaz, a kalocsai mintás nyakkendőkészítés ugyancsak feladta a leckét.
Az érdekes és izgalmas hét egy nagyszabású Gálaműsorral ért véget, melynek keretében a gyermekek bemutatták szüleiknek, nagyszüleiknek, Nagy Orbán projektmenedzsernek (Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont) mindazt a tudást, amit magukba szívtak, ők döntve el hogy énekelni, páros– vagy közös táncot akarnak–e járni. A Gálaműsor végén a XX. születésnapját ünneplő tábor – alkalomhoz illően – egy négyzetméteres, 20 kg–os születésnapi tortával ünnepelt, melyre a tábor jelképe, a Tövishátra jellemző „szamártövisk” volt rajzolva és amelyet a gyermekek a Serkenj fel kegyes nép kezdetű dallal köszöntöttek és táncoltak körbe. Napnyugtakor pedig – szamártöviskes pólóval és énekesfüzettel felfegyverkezve – a Dégenfeld–kastély udvarán meggyújtották a tábortüzet – s amíg annak utolsó szikrája is el nem lobbant, vidáman énekelve ülték körbe.
Szabó Kinga Mária
