Generációk harca

Szülők panaszolják, hogy a kamasz gyerekeik nem szívesen mennek el lakodalmakba, mert nem kedvelik a társaságot, nem vonzza őket a közös szórakozás. Pedig az idősebbek számára még visszaemlékezni is öröm a régi bálokra, lakodalmakra és számtalan közösségi mulatságra. A mai fiatalok — akiknek most van itt az ideje, hogy kitombolják magukat — nem vágynak társaságba. Ha a szülői nyomás és kényszer miatt mégis elmennek egy-egy rokon vagy szomszéd családi ünnepére, csak ülnek, babrálják a telefonjukat, és várják a legelső lehetőséget, hogy elmehessenek.

Nézzünk körül például egy lakodalomban! Melyek azok a szórakozási lehetőségek, amelyeket a fiatalok nem tudnak, nem akarnak kihasználni? Bemennek egy terembe, mindenki leül egy asztalhoz, ahol ehet-ihat, és néz a semmibe, vagy azt figyeli, hogy mások mit csinálnak. Beszélgetni nem igazán lehet, mert a zene annyira hangos, hogy az asztaloknál ülők a saját hangjukat sem hallják. A zenészek pedig hangosan játszanak és énekelnek, olyan nótákat, mint az Akácos út, A Maros menti fenyves erdő aljában, a Homokóra, és óránként legalább egyszer A nézését meg a járását… kezdetű borzalmat. Tehát az egész lakodalom az ötven, de inkább hatvan év felettiek egy részének szól, véletlenül sem a fiataloknak. A szülők elviszik a gyerekeket a lakodalomba, hogy ők jól érezzék magukat. A hagyományőrzés címkéjét kitűzve azt is elvárják a gyerekektől, hogy az legyen számukra a szórakoztató, amit a szülők kedvelnek, ami őket a fiatalságukra emlékezteti.

A fiatal korosztály aránya az idősebbekhez mérten jóval alacsonyabb. Úgy is mondhatjuk, hogy a fiatalok kisebbségként vannak jelen a társadalomban. Az idősebbek nem arra kellene törekedjenek, hogy tűzön-vízen át elfogadtassák a fiatalokkal a maguk igazát, hanem arra, hogy átadják nekik a tapasztalataikat, és teret adjanak nekik a társadalom színpadán. Így kellene ezt tenni a lakodalomban is, ahol félre kellene tenni a régi lemezeket, és helyet adni az újnak. Egyértelmű, hogy szükség van a múlt ismeretére, de az ember ma él, és a mától függ, hogy milyen lesz a holnap.

Évszázadokon át elhangzik: „Ezek a mai fiatalok!” Gondoljuk el: ha minden generáció rosszabb, mint az előző, akkor folyamatosan romlik az emberiség.

Én még nem hallottam olyat, hogy ezek a mai fiatalok már egy picivel jobbak, mint mi voltunk és vagyunk.