Gondok lesznek az ígéretekkel

Béremelések és adócsökkentések ígéretével nyerte meg a választást a balliberális pártkoalíció, s hogy ezek az ígéretek eddig milyen mértékben valósultak meg, azt mindenki a bőrén tapasztalja. Az elégedettség vagy az elégedetlenség jelei itt-ott már láthatók, de a kormányt és a parlamentet ez kevésbé érdekli, ők mindig megtalálják a megfelelő magyarázatot, és a lakosság nagy része ezt el is fogadja. A kormány próbálja ugyan elfedni, de elég gyakran kezdenek kibújni a lepel alól a válság jelei. Egyre több jel mutat arra, hogy a megígért társadalmi szolidaritás és igazságosság elve nem érvényesül, a gazdasági jólét pedig nem hogy erősödjön, hanem gyengül. Amikor megtörténtek a nagy ígéretek, senki nem tudta még, hogy honnan fogják előteremteni a pénzt azok megvalósítására, a legfőbb cél a választások megnyerése volt, utána majd csak lesz valahogy, gondolták. Most jött el a majd csak lesz valahogy ideje, ki kell kaparni valahogy a pénzt, de honnan? Ahhoz, hogy a kormány teljesítsen akár egy ígéretet is, egy másik olyan helyről akar pénzt elvonni, ahova adni kellene. Egyik helyről elvesszük, a másik helyre odatesszük, végül mégsincs sehol. Minden kormány úgy próbál meg bevételekhez jutni, hogy adókat és illetékeket emel, de már ott tartunk, hogy nincs kit megadózni. Milyen adókat lehet még kiróni a többnyire minimálbéren tengődő dolgozói rétegre vagy azokra a kisvállalkozókra, akik szintén egyik napról a másikra élnek? Mit lehet elvárni azoktól a mezőgazdasággal foglalkozóktól, akiket éppen a kormány tesz tönkre azzal, hogy nem fékezi törvényes eszközökkel a külföldi mezőgazdasági termékek behozatalát. Csak példaként említem, hogy Szatmárnémeti élelmiszerpiacain a helyi termelők ritkán kapnak helyet az első sorokban, de ott vannak azok a viszonteladók, akik külföldről behozott termékeket forgalmaznak a helyi önkormányzatoktól megszerzett termelői engedélyekkel.

Ha most elővesszük a választási szórólapokat, plakátokat és a sajtóban megjelent választási kampányanyagokat, megállapíthatjuk, hogy nem sok valósult meg az ígéretekből, pedig még csak most jön a válság. Milyen véleményt formálhatunk azokról, akik teljesen megalapozatlanul hamis ígéreteket tettek azért, hogy beülhessenek a bársonyszékekbe jó fizetésekért, előnyöket élvezve? Milyen véleményt formálhatunk azokról a politikusokról, akik a választási kampányban minden eszközt felhasználva, másokat letaposva küzdöttek a székükért, amibe néha-néha beleülnek, de aligha tesznek valamit azért, hogy betartsák választási ígéreteiket. Ami megdöbbentő, az az, hogy senki nem kéri rajtuk számon. A választók azok, akik ezt megtehetnék, de nagy részüket nem érdekli, s ha valaki mégis felemeli a szavát, azzal bélyegzik meg, hogy a békés rend megbontója.