Gondolatok a Magyar Kultúra Hetén

Szerencsés nemzet a magyar. Nemzeti himnuszának nemzeti imáját választotta, ezzel nyíltan felvállalta keresztény és nemzeti gyökereit. Szerencsés döntés volt az is, hogy a Himnusz születésnapja lett a most zajló Magyar Kultúra Napja köré szervezett Magyar Kultúra Hete. Ugyancsak szerencsés számunkra, hogy történelmünk folyamán — a honfoglalástól napjainkig — mindig voltak olyan nagy egyéniségeink, akik olyan maradandó dolgokat alkottak, hogy felhalmozott kulturális értékeink nagy és elismert helyet kapnak a világkultúra gyöngyszemei között. Vörösmarty szavaival élve „Isten ésszel, angyal érzelemmel” jött létre és maradt meg „amit ezredek/ Ész napvilága mellett dolgozának”, ilyenkor, a Magyar Kultúra Hetén újra feltesszük a kérdést: „Ment–e/ A könyvek által a világ elébb?”, és milyen szerepe van a könyveknek ma, vagy milyen szerepet fognak betölteni a könyvek a jövőben. Minden kor fiataljai a könyvekből tanulnak, a könyvekből kapott ismeretekre építik tudásuk alapját, ezért nagyon fontos az, hogy milyen könyvek kerülnek a könyvespolcokra és a tanulók asztalára. Sajnos a piacgazdaság rányomta bélyegét a kultúrára és a tudományra is, és a könyvkiadást is meghatározza. Vannak olyan személyek, akik arra büszkék, hogy hetek alatt megírnak és közölnek monográfiákat, bizonyítva szorgalmukat és a kultúra iránti elkötelezettségüket. Az már kevésbé érdekli őket, hogy ezeknek a könyveknek nincs sem tudományos, sem hitelt érdemlő alapjuk, de felkerülnek a könyvespolcokra, a fiatalok majd forrásmunkaként használják, hamis információkat sajátítanak el és adnak tovább. A Magyar Kultúra Hete jó alkalom lehet arra, hogy rendbe rakjuk értékeinket, és felállítsuk értékrendjeinket, mert „Ez hát a sors és nincs vég semmiben”. A magyar himnusz egyetlen a világon, amelyik nem vigyázzállást követel, hanem azt, hogy kulcsoljuk össze a kezeinket, ha felcsendül nemzeti imánk.

Elek György