Gróf Tisza Istvánra emlékeztek Szatmárnémetiben
A Szatmárnémeti Református Gimnázium dísztermében Póti Eduárd igazgató köszöntötte a megemlékezés résztvevőit és a vendégelőadóként jelen lévő Szőcs Gézát, Orbán Viktor kulturális tanácsadóját.
A Szatmár-Szigetlanka Református Egyházközség, az RMDSZ Szatmár megyei szervezete, a posztmodern Művelődési Műhely és az Antall József Baráti Társaság szervezésében avattak emléktáblát Szatmárnémetiben gróf Tisza István meggyilkolásának 100. évfordulója alkalmából.
A megemlékezés keretében délelőtt előadások hangzottak el. Szőcs Géza előadásában elmondta, hogy a mai esemény gróf Tisza Istvánhoz, a magyar történelem, sőt, a kultúrtörténet egy máig vitatott alakjához kapcsolódik, majd Magyarország és az Osztrák-Magyar Monarchia hadba lépését érintő kérdésekről beszélt. Nagyon sokan — köztük Ady Endre is — leegyszerűsítően Tisza Istvánt vádolják azzal, hogy ő volt a fő mozgatója a hadba lépésnek. A ma rendelkezésre álló levéltári adatok azt bizonyítják, hogy Tisza végig ellenezte a háborút. Tisza azt akarta, hogy Magyarország kimaradjon az első világháborúból, s csak azért vállalta el, hogy miniszterelnökként irányítsa az ország sorsát, hogy abban a nagy megpróbáltatásban, amely Magyarországra az általa előre látott módon várt, az ország sorsáért felelős, kemény kezű politikus lehessen. Olyan, aki energikus választ tud adni az országot fenyegető külső és belső veszélyekre. Amíg Tisza irányította az ország hajóját, az biztonságban volt. Attól a pillanattól kezdve, amikor Károlyi Mihály vette át, az ország elindult egy olyan lejtőn, ahonnan nem volt visszaút. Lehet ma vitatkozni arról, hogy mit tehetett volna még Tisza. Arról is lehet vitatkozni, hogy a Tisza-kormány élén nem Tisza István áll, hanem II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos vagy Széchenyi István. Sok kérdést fel lehet tenni, az viszont, hogy a háborúért ő lett volna az első számú bűnös, teljesen igaztalan. Amikor 1914 őszén kitört az első világháború, miniszterelnökként utasítást adott a hadsereg főparancsnokának, hogy a zsidó vallású katonákat engedjék haza a zsidó újév megtartására. Számos esetben tárgyalt a román partnerekkel, mind országon belüli, mind országon kívüli (például bukaresti) politikusokkal, általában azzal a céllal, hogy eljusson egy olyan kompromisszumig, ami vállalható mind a románok, mind a magyarok számára. Tisza pontosan érezte, hogy egy olyan súlyú problémával van dolga, ami egy világháborús konfrontációban egy dezintegráló erő. Ha a Monarchiában vagy az Erdélyben élő románok elkezdik a közeledést az anyaországukhoz, az megbillenti a belső egyensúlyokat. Tárgyalások sorozatával próbált eljutni oda, hogy határozzák meg, a románok mit szeretnének, és a magyar kormány abból mit képes biztosítani, mutatott rá az előadó, hozzátéve azt is, hogy ezek a tárgyalások sikertelenek maradtak.
A megemlékezés délután a Szatmár-Szigetlanka református temploma falán elhelyezett Tisza István-emléktáblánál folytatódott.
Elek György
