Gyászos befejezése a reformkornak
Utoljára módositva: 2019-10-08 08:22:04

Hagyományosan történelmi előadással és a Kossuth-emléksír megkoszorúzásával tisztelgett a jól és kevésbé ismert aradi vértanúk emléke előtt az EMNT szatmári szervezete vasárnap délután, a vértanúk emléknapján tartott megemlékezésen Szatmárnémetiben.

„Gyászos befejezése az 1825-től kezdődő reformkornak; a megszületett önálló magyar kormány, a megalakult Batthyány-minisztérium, az ország elnyert önállósága — mindezek befejezése 1849. október 6-a” — fogalmazott Thoroczkay Sándor történelemtanár vasárnap délután az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szatmári szervezetének székházában. Előadásában nem csak a 170 évvel ezelőtti, jól ismert történelmi tényeket és eseményeket elevenítette fel, de emlékeztetett arra is: az aradi vértanúk nem csak tizenhárman voltak — igaz, Ormai Norbert honvéd ezredesről, Ludwig Hauk őrnagyról, a magyar nyelvújítás vezérének, Kazinczy Ferencnek a fiáról, Kazinczy Lajos honvéd ezredesről és a legtragikusabb sorsú magyar tábornokról, Lenkey Jánosról alig-alig tesznek említést, és a történelmi köztudat méltatlanul mellőzi őket. Valószínűleg kevesen tudják, hogy Aradon már 1849. augusztus 22-én elkezdődtek a kivégzések, Haynau irgalmatlan megtorlásának első áldozata Ormai Norbert lett — aki többek között Kossuth mellett volt parancsőrtiszt, majd szárnysegéd, 1849-ben pedig már ezredes a honvédseregben. A vereség előtti napokban, 1849. augusztus 7-én lemondott rangjáról és beosztásáról, augusztus 12-én esett császári fogságba, a rögtönítélő bíróság pedig kötél általi halálra ítélte. És valószínűleg azt is kevesen tudják, hogy az aradi megtorlás nem ért véget a tizenhármak október 6-i kivégzésével, október 25-én a vár északkeleti kapuja melletti sáncban lőtték agyon az alig 25 éves Kazinczy Lajos honvéd ezredest — az ő ügyét talán azért különítette el Haynau a tizenhármakétól, mert Kazinczy csak Világos után tizenkét nappal tette le a fegyvert. Fiatal kora ellenére ’49 májusában ezredessé léptették elő, és Görgey főparancsnok az ország északkeleti részében lévő három megye haderőinek parancsnokává nevezte ki — mint Kazinczy fogalmaz: „Ungh, Bereg és Marmaros megyékben állomásozó öszves hadi erő parancsnokságom alá lévén helyezve”. Amikor megindul az orosz sereg inváziója, Kazinczy rendkívüli bátorságról tesz tanúbizonyságot: bár csak 6–8 ezer embere volt ekkoriban, és nem állhatott ellent Paszkevics 203 000-es seregének, betört Galíciába, és megzavarta az oroszokat, így azok Kassáról Eperjesre húzódtak vissza, mert mögéjük került. Később azzal vádolták, hogy késlekedett, és nem csatlakozott időben sem Görgey, sem Bem csapataihoz — ugyanis egyikre sem kapott időben utasítást —, pedig indult Bem segítségére, de addigra Bem már katasztrofális vereséget szenvedett a szabadságharc utolsó szakaszában. A szabadságharc leverését követően fogságba esett Kazinczy Lajost végül nem is ezredesként, hanem „önálló vezérként” ítélték halálra és végezték ki felségsértésért.

Az osztrák Ludwig Hauk a bécsi forradalom egyik résztvevője volt, leszerelt császári tisztként a mozgalom katonai védelmében is szerepet vállalt, és a magyar szabadságharcban is részt vett — letartóztatásakor azonban sokkal nagyobb bajba került amiatt, hogy megtalálták nála gróf Wesselényi Ferenc volt honvéd százados elkobzott értéktárgyait, valamint A [Habsburg-]ház utolsó órái című cikkének kéziratát is, amelyben negatívan minősítette az uralkodóházat, a császári-királyi tábornoki kart és az osztrák hadsereget. Letartóztatását követően nehezen tudták eldönteni, a bécsi forradalom résztvevőjeként vagy magyar szabadságharcosként kezeljék-e, végül Haynau úgy döntött, szállítsák Aradra. Itt a hadbíróság 1850. január 31-én halálra ítélte, az ítéletet Haynau is megerősítette, s nem kerülhette el sorsát, annak ellenére, hogy a korábbi aradi és pesti kivégzések miatti hatalmas nemzetközi felháborodás nyomán 1849. október vége és 1850. január vége között felfüggesztették a halálos ítéletek végrehajtását. Lenkey János tábornokot (aki már a forradalom elején „zavart okozott” azzal, hogy császári-királyi tisztként összeveszett osztrák felettesével, és átszökött a magyar oldalra, majd a Délvidéken harcolt kitüntetve magát, sőt, egy ideig Rózsa Sándor betyárjai is az ő vezénylete alatt voltak) nem kellett kivégezni — megőrült a börtönben, ahol 1850 februárjában iszonyatos körülmények között halt meg. Előadása végén Thoroczkay kitért az aradi Szabadság-szobor történetére, a vértanúk s a bitófák maradványainak 1932-es megtalálására, az 1949-es első közös (román-magyar) megemlékezésre és a maradványok hányattatásaira is, majd ezt követően a jelenlévők a vasútállomás melletti temetőbe zarándokoltak, ahol a Kossuth-emléksírnál hajtottak főt és helyezték el a kegyelet virágait.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
  • Nincs kapcsolodó cikk
APRÓHIRDETÉS
SZATMÁRI NAP
MoziSzinházBuliEgyéb
KÉPGALÉRIÁK
NAVIGÁTOR


KÖRKÉRDÉS
Mit teszel szíved egészségének megóvása érdekében?
Naponta legalább 20 percert sétálok
Sok gyümölcsöt fogyasztok
Figyelek arra, hogy eleget aludjak
Megválogatom, milyen ételeket fogyasztok
Nem foglalkozom különösebben ilyesmivel
Egyéb, leírom hozzászólásban
Szavazok
SEBESSÉGMÉRÉS
  • Sajnos ma még nem kaptunk információt a radarokról a megyében!
  • Az összes megtekintése
    Radarok Szatmár megyében
    (2019. október 16.)


    KONYHA
    Hozzávalók: 60 dkg sertéstarja, só, frissen őrölt bors, 3 ek. napraforgóolaj, 8 dkg füstölt szalonna, 2 fej vöröshagyma, 1 ...