Gyér volt az érdeklődés az erdődi várfesztiválon
Erdődön a negyedik alkalommal megrendezett Középkori Várfesztiválon ünnepelték meg, hogy nyolcszáz évesek a település első írásos emlékei, ebből az alkalomból emlékművet is avattak. Három nap alatt szó sem esett arról, hogy mit tartalmaznak az írásos emlékek.
Szombaton Erdődön folytatódott a Középkori Várfesztivál. A város polgármesteri hivatala nagy gyűléstermének előcsarnokában a meghívott lovagrendek lovagi ruhákba beöltözve, fegyveres tiszteletadással fogadták a bevonuló vendégeket, majd rövid műsorral kedveskedtek a résztvevőknek. Tavaly, a harmadik Középkori Várfesztiválon Erdőd Piatra Neamţ várossal kötött testvér-települési megállapodást, ebben az évben Szászsebessel és a magyarországi Nagyecseddel. Az erdődi várfesztiválok történetében először beszéltek magyarul is, ugyanis Kovács Lajos, Nagyecsed polgármestere magyar nyelven köszöntötte a résztvevőket. A testvér-települési megállapodást Erdőd és Nagyecsed között Ovidiu Duma, Erdőd polgármestere és Bugja János, Nagyecsed alpolgármestere írta alá. Innen sem hiányzott a politika, Andreea Paul parlamenti képviselő rövid köszöntőjében gratulált az erdődieknek abból az alkalomból, hogy a település nyolcszáz éves írásos emlékekkel rendelkezik, majd hangsúlyozta: a nyolcszáz év egy olyan kincs, amit nem lehet megvásárolni. Azt viszont nem mondta, hogy a történelmet nem csak megvásárolni nem lehet, de meghamisítani sem lenne szabad. Az pedig, ami Erdődön történik, történelemhamisítás. A részt vevő lovagrendek fellépéséből észrevehető volt, hogy bár művészekként konferálták fel őket, de valójában műkedvelők voltak, mert minden csoportban volt valaki, aki értette a dolgát, de a csapat diákokból állt, akik semmiképpen sem feleltek meg a lovagi elvárásoknak. Az erdődi Középkori Várfesztivál célja, hogy fellendítse a turizmust. Ez elég lassan halad, ha elindult egyáltalán, mert a várnak még mindig csak románul beszélő idegenvezetője van, csak egynyelvű feliratok találhatók, és nincsenek olyan programok, amelyek vonzzák a turistákat. A negyedik alkalommal megrendezett várfesztiválon csúcsidőben is csak néhány helyi kíváncsiskodó ült a nézőtéren.
A programban történelmi előadások is szerepeltek, amikor ismert történészek számoltak be az erdődi várral kapcsolatos kutatási eredményeikről. Az előadások végkövetkeztetése az volt, hogy az erdődi vár körül még nem igazán végeztek olyan ásatásokat, amelyek eredményeiből tudományos következtetéseket lehetne levonni. Mégis vannak történészek, akik könyveket írnak az erdődi várról, ezekben olyan állításokat tesznek, amelyek egy része nem bizonyítható, egy másik része viszont megcáfolható, mert olyan történelmi személyiségeket próbálnak bevonni a vár történetébe, akik nem abban a korban éltek.
Vasárnap leleplezték azt az emlékművet, amelyet az Erdőd első írásos emlékeitől számított nyolcszáz éves évforduló alkalmából állítottak. Ezen az emlékművön nem szerepel Erdőd első neve, a Herdeud. Az első írásos források 1215-ben mint a királyi erdőispánság központját említik. Az ünnepi esemény a lovagok felvonulásával vette kezdetét, lovagi öltözetben vonult a polgármesteri hivatal több alkalmazottja is. A polgármesteri hivatal előtt felállított emlékmű mellé kikerült Románia nemzeti lobogója és az Európai Unió zászlója is, bár ezek nem igazán léteztek még a középkorban. Az emlékmű azt ábrázolja, hogy dák családok kezükben tartják az erdődi vár kicsinyített mását, és azt felajánlják Drágfi Bertalannak, aki lovon ül, magyar ruhába öltözve. A leleplezett emlékművet az egyházfelekezetek papjai és lelkészei áldották meg. Rácz Ervin református lelkész a többi egyházfelekezet papjaitól eltérően a résztvevők felé fordulva sorolta fel azoknak a magyaroknak a nevét — róluk addig nem esett szó —, akik az eltelt nyolcszáz év alatt életükkel és munkásságukkal ismertté tették Erdőd nevét. A háromnapos rendezvény nem volt a turisták keresett helye, az erdődiek közül is kevesen látogattak ki a műsorokra. Nem képviseltette magát a Német Demokrata Fórum, amely azokat a svábokat tömöríti, akik még megmaradtak az elvándorlás és a beolvadás őrlőmalmában.
Elek György
