Gyermeknevelés határok nélkül

A Babeş–Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kar Szatmárnémeti Kihelyezett Tagozatának oktatói tanulmányokat közölnek a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító- és Óvóképző Karának Gyermeknevelés című online folyóiratában.

A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító- és Óvóképző Karának Gyermeknevelés című online tudományos folyóirata tematikus szám szerkesztésére kérte fel Végh Balázs Bélát, a BBTE szatmárnémeti kirendeltségének oktatóját Kitekintő — határon túli magyar pedagógiai kutatások és műhelyek címmel.

A gyermeknevelés a mindenkori pedagógia kihívásának számít, nem megtagadva, hanem újragondolva kíséri végig korokon át a pedagógiatörténetet — tájékoztatott Végh Balázs Béla. Makkai Sándor nyolcvan évvel ezelőtt megjelent könyvében (Magyar nevelés — Magyar műveltség. Révai Kiadás, 1937) a magyar műveltség szerves részének tekinti a gyermeknevelés ügyét. Abból a tételből indul ki, hogy a múlt sohasincs lezárva, az egymást követő nemzedékek nevelése folyamat, csakis egységes folyamatként szemlélhetjük az egymásra épülő korok pedagógiáját. A határon túli pedagógiai kutatóműhelyekre kitekintő összeállítás bemutatja, hogyan illeszkednek a neveléssel kapcsolatos regionális kutatások az összmagyar törekvésekbe. A jellegükben eltérő különféle államalakulatok (román, szlovák, szerb, ukrán) szervezik meg a nevelés-oktatás hivatalos kereteit, ám megfigyelhető egy törekvés is a nemzeti és egyetemes hagyományokba illeszkedő tartalmi és szellemi integrációra. Közös alap a Makkai Sándor által említett nemzeti pedagógiai hagyomány és műveltség, ebbe illeszkednek az előrevivő, modern törekvések is. Bármennyire is eltérő adminisztrációban tevékenykednek az utódállamok magyar anyanyelvű oktatói, azonos nemzeti-kulturális hagyományokat visznek tovább, hasonló módon válaszolnak a modern társadalom kihívásaira. Végh Balázs Béla hangsúlyozta, hogy az itt közölt tanulmányok meggyőznek bennünket arról, hogy a nevelés kisebbségi körülmények között is komplex és tágan értelmezett tevékenység, azáltal pedig több, hogy felismeri és felvállalja a sajátos feladatokat, tekintettel van egy-egy nemzeti közösség igényeire. Sokat segített ebben az 1989 utáni kelet-európai fordulat, a gyermeknevelés mentessé válhatott a társadalmi és politikai ideológiáktól, ismét a gyermek kerülhetett a középpontba. Az újra felfedezett gyermek lehet a 21. század pedagógiájának erénye, azé a gyermeké, akinek fejlődését nem csupán a szabadon elérhető technikai és információs áradat alakítja, hanem a nevelő is. Manapság újabb kihívások (pl. a globalizáció) teszik próbára a gyermeknevelést, ezekre kell a kutatóknak, a pedagógusoknak válaszokat, hatékony módszereket és eljárásokat megfogalmazniuk. A világ ilyenszerű gyors változásai miatt sem tekinthetjük befejezettnek a gyermeknevelést és végérvényesnek elveit és nézeteit, inkább örökös kísérletnek, megújulásra kész diszciplínának. A változatos témakör az oktatás és nevelés kérdésének összetett megközelítését és a kutató személyek, csoportok többirányú érdeklődését jelzi. Olvashatunk felmérést arról, hogyan látják a pedagógusok az oktatás célját és saját oktatói szerepüket, hogyan jelentkezik a mindennapokban az osztálytermi interakció (Kardos Melinda), hogyan alakítja a kisiskolások önismeretét a történelem és művelődéstörténet (Kovács Katalin – Kovács Ildikó Katalin). Készült tanulmány az iskola szocializációs szerepéről (Borcsa Mária), az integrációról (Bardocz Orsolya – Zoller Katalin), a felekezeti szakoktatásról (Frigy Szabolcs), a Babeş–Bolyai Tudományegyetem óvodapedagógus- és tanítóképzéséről (Szabó Thalmeiner Noémi), a felsőfokú matematikaoktatásról (Baranyai Tünde Klára), a romániai magyar pedagógusjelöltek motivációiról, illetve a magyar pedagógusképzés néhány jellemző vonásáról (Stark Gabriella Mária), az iskolaérettség mérésének módszeréről Szerbiában és Magyarországon, a két ország módszertanának komparatív megközelítéséről, a DIFER Programcsomag és a TIP-1 mérőeszköz bemutatásáról (Gyurcsik Anita, Fehér Orsolya és Földi Fanni), valamint egy erdélyi költő magyarországi közoktatásban való oktathatóságának módszertanáról (Mészáros Márton).

A szám tanulmányai után megismerkedhetünk egy dán egyetem belső életével (Árva Valéria), valamint betekintést nyerhetünk a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem módszertani műhelyébe (Petres Csizmadia Gabriella – N. Tóth Anikó). A tematikus számot egy magyar-magyar internetes szótár belső szerkezetéről, használatáról szóló ismertetés (M. Pintér Tibor), valamint egy, a határon túli magyar oktatással foglalkozó monográfia recenziója zárja — tudtuk meg Végh Balázs Bélától.

Elek György