Győzött!(?)

Régi ismerősöm válaszolt így péntek este, amikor a kibővített küldöttgyűlés kimeneteléről kérdeztem: győzött Kereskényi. Azután elmondta, hogy miért lépett vissza a polgármesterjelöltségért folyó versenyből. Nem beszéltünk erről többet, de engem valamiért nem hagyott nyugodni. Később, amikor megtudtam az elért szavazatok számát is, azt mondtam magamban, hogy igen, ha ez bokszmeccs lett volna, elmondhatnánk, hogy Kereskényi Gábor kiütéses győzelmet aratott Maskulik Csaba felett. De nem bokszmérkőzés volt. Megméretés volt, ahol Kereskényi Gábor nem győzött, hanem nyert. Bizalmat. Az akkor a teremben levő küldöttek túlnyomó többségének a bizalmát nyerte el és a megbízást, hogy az RMDSZ színeiben Ő induljon a jövő évi polgármester-választáson. Akkor péntek volt, ma hétfő. Lehet és kell elemezni az előválasztás eredményeit, de egy percig sem szabad elfelejteni, hogy a szatmári magyarságnak nincsenek választási esélyei Maskulik Csaba, ha úgy tetszik, Maskulik Csabák nélkül. A Kereskényi Gábor feladata, most már kötelessége maga mögé állítani a negyvenezernyi szatmári magyarságot. És ez még nem is elég. Nem, mert a következő polgármester nem a magyarok polgármestere kell legyen, hanem a városé. Sem magyar uszoda és sportcsarnok, sem magyar járda vagy kerékpárút nem lesz. De a harmadik vagy negyedik híd sem lesz magyar. Az RMDSZ polgármesterjelöltjének az eszközöket szentesítő célja nem lehet — és szeretném remélni, hogy nem is lesz —, csak a polgármesteri szék megszerzése. A következő polgármestertől nem várunk kevesebbet mint hogy úgy csináljon Szatmárnémetiből újra (félve írom le) európai várost, hogy azok is otthon érezzék magukat, akiknek szüleik, nagyszüleik itt vannak eltemetve. Ehhez a polgármesteri megbízás csak eszköz, de elengedhetetlen eszköz. Kereskényi Gábornak vannak matematikához értő tanácsadói, ezt már láttuk a közgyűlés megszervezésénél is. Eddig csak a saját esélyeinek a biztosítása volt a tét, mától mindannyiunk közös esélyével kell számolnia. Ehhez kívánok neki és csapatának kellő bölcsességet.

Tisztelettel, Erdei Péter