Ha nem fagy le, jó termés lesz

Frissen mosott vászonként fehérlenek a fátyolfóliák az eperföldeken, a termesztők aggódva takargatják velük a virágzó, sok helyütt már gyümölcsöt formált palántákat — félnek a fagytól.

„Teljesen megbolydult a természet rendje, bő egy hónappal előrébb van minden, mint kellene” — mondja Szuhányi János epertermesztő, s közben mutatja a harsogó zöld palántákon ragyogva fehérlő virágokat, valamint a már kialakult gyümölcsöket, melyek most még halványzöldek ugyan, de szűk két héten belül piroslani fognak. Ha csak a következő napokra előrejelzett fagy nem „csapja meg” őket, óriási pusztítást és kárt okozva. Ennek elkerülésére igyekeznek megtenni mindent, ami emberileg csak lehetséges, friss szalmát szórnak a palánták töveire, a meleg napsütés miatt már feltekert fátyolfóliákat borítják vissza a palántasorokra, és közben természetesen reménykednek, hogy nem fog kárt szenvedni eddigi munkájuk — mely egyben egész éves megélhetésük is. A virágok sokasága és a korai fajták kialakult gyümölcsei alapján nagyon jó termés ígérkezik, s beszélgetés közben óhatatlanul szóba kerül, mennyire szükséges és hasznos lenne, ha az epertermesztők egyesületbe tömörülve próbálnák meg értékesíteni a gyümölcsöt.

„Ez a téma szinte folyamatosan felvetődik, de mindig van egy-két termesztő, aki valamiért akadékoskodik és nem akar betársulni, így aztán nem lesz az egészből semmi. Nézze, én azt mondom: ha az ember ügyesen mozog, el tudja adni a gyümölcsöt megfelelő áron. Tavaly is megpakoltam az autót, és mentem Kolozsvárra a piacra, s nem én voltam az egyetlen a környékről, aki arra vette az irányt, és délre valamennyiünk „rakománya elfogyott” — mondja az egyik fiatalember. Elismerve ugyanakkor azt is: nem minden termesztőnek van lehetősége a kolozsvári, nagybányai vagy váradi piacra vinni az epret, hanem kénytelenek megvárni, amíg helybe jön a vásárló — aki legtöbbször viszonteladó, s csak a legalacsonyabb áron hajlandó felvásárolni a gyümölcsöt, kihasználva az eper romlandóságát, valamint azt a tényt, hogy a bevásárlóközpontokban szinte potom áron lehet külföldi epret vásárolni. Hogy lesz-e haszon, s mekkora az idei eperszezon végén, azt természetesen még csak megsaccolni sem lehet, de Szuhányi János a rá jellemző derűvel mondja az öregek által hajdanán megfogalmazott számítást: amíg egy kiló eperből lehet venni egy kiló kenyeret, addig érdemes vele foglalkozni. A legkoraibb fajtájú és melegházban termesztett epret pedig már árulják is az út szélén a halmi és batarcsi termesztők, igaz, még kicsit borsos, 20 lejes kilónkénti áron.

Szabó Kinga Mária