Hagyományőrzés a Cseresznyefesztiválon

Immár második alkalommal szervezték meg a nagykárolyi Cseresznyefesztivált a helyi 1-es Számú Általános Iskola tanítónői. Az iskolában, ahol ők dolgoznak, igazi kihívás pedagógusnak lenni.

Igen nagy érdeklődés övezte a nagykárolyi városközpontban hétfő délután megszervezett Cseresznyefesztivált. Az amfiteátrum volt a rendezvény helyszíne, itt léptek fel a helyi 1-es Számú Általános Iskola alsó tagozatosai és meghívottjai, hogy bemutassák, milyen műsorral készültek, hogyan őrzik ők a hagyományokat.

„Azért Cseresznyefesztivál, mert a cseresznye a gyerekek egyik kedvenc csemegéje, s ebben az időszakban érik. A fesztivál végén pedig cseresznyével jutalmazzuk meg a gyerekeket és a műsorban közreműködőket. A fesztiválunk célja, hogy megszerettessük, ápoljuk a magyar kultúrát és bemutassuk eddigi munkánk gyümölcsét” — mondta a rendezvénnyel kapcsolatban Hevele Erika tanítónő.

A hétfői programot a nagykárolyi általános iskola alsó tagozatos tanítónői — Kocsis Gyöngyike, Hevele Erika és Botan-Simon Hajnalka — állították össze, illetve rajtuk kívül a 3-as iskola elsősei és harmadikosai, Zakariás Iringó és Tóth Márta diákjai, valamint a kálmándi általános iskola tanulói, Tempfli Annamária tanítónő diákjai és a börvelyi Bekek néptánccsoport tagjai vettek részt az eseményen, a Rekettye Kulturális Egyesület citerásai és táncosai pedig színvonalas műsorukkal tovább emelték a rendezvény fényét, a műsorhoz a Rigófütty zenekar biztosított élő zenés kíséretet.

„Mi, az 1-es iskola tanítói kemény dologra vállalkoztunk. Osztályainkba túlnyomó többségben hátrányos helyzetű gyerekek, illetve roma tanulók járnak. Eleinte tanácstalanul álltunk a jelenség előtt, de aztán, mivel az iskolai élet ettől még nem áll meg, küzdeni kezdtünk. Velük és érettük. Szép eredménynek érezzük, ha naponta eljönnek az iskolába, ahol elkezdjük őket formálni, amennyire lehet. Először a viselkedési szabályokra próbáljuk nevelni őket, s ez talán a legnehezebb, mert ebben a munkában a szülők nem partnerek. Szülői értekezletre nem járnak, s aki ma eljön az iskolába, az nem biztos, hogy holnap is ott lesz. Milyen nagyszerű dolog, ha az értelmes, jól nevelt, megfelelő hátterű gyerekeket megtanítod írni, olvasni, számolni. Oktatod román, magyar, angol, német nyelvre, s vannak olyan gyerekek köztük, akik szinte már mind tudják ezeket a dolgokat. A szülők is partnerei a munkának, mert amikor a gyermek hazamegy, leültetik őket tanulni. Viszont milyen nagy kihívás mindez, ha a gyermek, aki eljön az iskolába, még óvodába sem járt, otthon a szülők sem tudnak írni-olvasni, és épp emiatt nem is várják el a gyerektől, hogy iskola után tanuljon otthon. Kétszer olyan jó pedagógusnak kell lenni ahhoz, hogy ezek a gyerekek megtanuljanak valamit. Úgy gondolom, pedagógusnak lenni nálunk igazi kihívás!” — mondta Kocsis Gyöngyike aligazgatónő, a program egyik összeállítója.

Kocsis arról is beszélt, hogy a helyi önkormányzat és a város többi magyar tagozatos pedagógusával való folytonos jó kapcsolat sokat segít az ő munkájukon is, mert ezt a munkát egyedül elvégezni lehetetlenség. Így ha valamelyikük eltervez egy rendezvényt, a többiek segítve mellé állnak; így jött létre egy héttel ezelőtt Kolbaszer Erzsébet tanítónő előadása is, melyben Orbán Boglárka és Cacu Ruxandra tanítónők segítettek. A Cseresznyefesztivál megszervezésében is fontos volt az együttműködés: Hevele Erika tanítónő ötletét az összes kolléganő segített megvalósítani. A hétfői rendezvény egyértelmű siker volt: a fellépő gyermekek énekeltek, táncoltak, népi játékokat mutattak be, s az, hogy sikerült szót fogadni, ügyesen helytállni a népes közönség előtt, bizonyítja, hogy a pedagógusok erőfeszítése, a gyermekek neveléséért vívott harcuk nem hiábavaló.

Tőtős Tímea