Hagyományteremtő céllal emlékeztek meg a véndiákok Tasnádon

A mi generációnk az 1958-ban induló tasnádi középiskola első végzős évfolyamának XI. B magyar osztálya, amelyik 1962-ben hagyta el az „elbocsátó iskolapadokat”, ezért szerettük volna, ha ez a találkozó nem csak nosztalgikus hangokat üt meg, de hagyományteremtő is lesz, ami rendkívül fontos egy vidéki kisváros életében.

Ennek érdekében már tavaly novemberben megkezdtük a szervezést, egy kolléganőnk Németországból díszalbumot küldött, amit az 50 éves maturandusok Aranykönyvének neveztünk el (ilyennel csak a régi erdélyi kollégiumok pl. a kolozsvári Brassai Líceum büszkélkedhetnek).

Az Aranykönyv eszmei mondanivalója Ady Endre: „Üzenet egykori iskolámba…” című versére épül, aranybetűs és magyar motívumokkal díszített. Az Aranykönyvbe a jelenlegi ipari iskola (a mi régi „alma materünk” jogutódja) igazgatósága, az ökumenikus hálaadáson részt vevő mindkét lelkész, Ft. Pék Sándor katolikus esperes és Pakulár István református lelkipásztor, a még élő tanáraink, Bekő Erzsébet osztályfőnöknő, Csizek Tibor fizikatanár, Andrásné Ruff Györgyi magyar nyelv és irodalom tanár, Szilágyi Béla matematika tanár, valamint a 14 részt vevő véndiák írtak. Szándékaink szerint az Aranykönyv a líceumban kap majd helyet, azzal a céllal, hogy következő 50 éves jubilálók is bejegyezzék gondolataikat, és e könyv lapjai által emlékezzenek és emlékeztessenek. A magyar motívumokkal illusztrált Aranykönyv színes, kicsinyített mását minden résztvevő megkapta, ezenkívül emléklapot állítottunk össze.

A rendezvény első színhelye a tasnádi református templom volt, amelyik a városka egyetlen középkori, patinás építménye, így lett Pakulár tiszteletes a hálaadás házigazdája. De ez nem jelenti azt, hogy teljesen figyelmen kívül hagyhatjuk Ft. Pék Sándor római katolikus esperes szerepét, akinek mondandója a „Gaudeamus igitur” ismert ballagó énekhez kapcsolódva az örök újrakezdés bátorságára buzdít.

A szertartáson Szilágyi Béla tanár úr mondott köszöntőbeszédet a régi tanári kar nevében, majd Zinner István véndiák emlékezett meg az elhunyt tanárokról — Medvei Antal volt aligazgató, történelem szakos tanár, Pasteanu Doina román szakos tanár, Csucsuj József testnevelés tanár, Hunyár György német szakos tanár — és a volt osztálytársakról: Glatz István, Kultsár Margit, Lender Lajos, Nagy Éva, Oláh Teréz és Szabó Ilona. Ezután a kisiskolások köszöntője következett, majd a Tasnádi Református Egyházközség kórusa énekelt Orosz Edit karnagy vezetésével és szavalatok is elhangzottak: Reményik Sándor Templom és iskola (előadta: Csiszárné Póti Erzsébet véndiák), Wass Albert Üzenet haza (előadta: Papp Sándorné Orbán Sára véndiák). A Szózat eléneklését követően az egybegyűltek orgonaszó kíséretében vonultak ki a templomból, a jelenlévő véndiákok és tanáraik megköszönték a lelkészeknek a szolgálatot, adományt és virágcsokrokat nyújtottak át. Ezt követően az elhunyt osztálytársak és tanárok emlékére kondult meg a templom harangja, majd a résztvevők a jelenleg gyülekezeti házként szolgáló régi református iskolába sétáltak át, ahol Petkes József festőművész kiállítását tekintették meg.

Ezután az iskola igazgatósága fogadta a véndiákokat. Ruff Zsófia aligazgatónő meleg szavakkal üdvözölte a valamikori maturandusokat. Ezt követően a hírneves tasnádi Maestoso kórus Schmidt Mária karnagy, énektanárnő vezényletével rövid zenei műsorral köszöntötte a véndiákokat, akik diák-sorfal mellett felvonultak a régi osztályterembe, ahol a tanárok a katedránál, a véndiákok a feldíszített padokban foglaltak helyet. A padokon virág és emlékkártya fogadta őket.

A véndiákok nevében Bendel Márton köszöntötte a jelenlévőket, majd Zinner Istvánnal közösen virágkosarat nyújtottak át az osztályfőnöknőnek, Bekő Erzsébetnek, majd a véndiákok virágkosarat és emlékkártyát adtak át jelen lévő tanáraiknak. Póti Erzsébet a „Látogatás a régi iskolámba” című írást olvasta fel, miután Bekő Erzsébet osztályfőnöknő megtartotta az osztályfőnöki órát, melynek keretében a kötetlen beszélgetés mellett videoklipeket is megtekinthettek az egybegyűltek. Az osztályfőnöki óra az Elmegyek, elmegyek című dallal zárult, a résztvevők ezt követően a tasnádi református temetőben helyezhették el a kegyelet koszorúit elhunytaikra emlékezvén. Az egész napos rendezvény díszebéddel ért véget, melynek záróakkordjaként a véndiákok és oktatóik közösen énekelték el a Székely Himnuszt

Az osztályban 31 tanuló volt, ebből 26-an vagyunk életben. A találkozón jelen voltunk 15-en: Balássy Ágnes, Balogh Sándor, Bartha Béla, Bendel Márton, Brutler Ilona, Bulbuk Zoltán, Györfi Aranka, Kacsó Kálmán, Kapussy Teréz Tamara, Majer Erzsébet, Orbán Sára, Póti Erzsébet, Schrádi Mária, Tassy Mária Anna, Zinner István. A jelenlévők közül sokan nagy távolságról utaztak haza, több repülőjáratot váltva, hogy együtt ünnepelhessünk, együtt tölthessünk néhány órát, felidézve diákkorunk szép emlékeit, míg mások érdektelenségből maradtak távol. (Balogh Sándor tasnádi volt kollégánk ezzel szemben nagybetegen is megjelent a templomban).

Köszönettel, az aranytalálkozósok képviseletében Lőrinczy (Tassy) Mária nyugalmazott fizikatanár