×
2024. 03 29.
Péntek
Auguszta
15 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Szatmárnémeti

Hám János méltó szobrot kap, méltó helyen

2014.12.10 - 18:06
Megosztás:
Hám János méltó szobrot kap, méltó helyen

Hám János püspöksége idején nemcsak megyénk hite épült, hanem Szatmárnémeti is jelentősen fejlődött. A püspök tiszteletére 2015. január 6-án új szobrot lepleznek le a Székesegyház előtti téren.

Hám János az egyik legnagyobb szerepet játszott püspök egyházmegyéje, és a székhely, Szatmárnémeti fejlődésében. Most lehetőség nyílt arra, hogy a Szatmári Római Katolikus Püspökség lecserélje Hám János 1999-ben leleplezett mellszobrát egy nagyobb, a püspököt ülő helyzetben és a hívek felé fordulva ábrázoló, egész alakos szoborra. Körülötte a tér is befogadóbb lesz, ülőhelyekkel, megfelelő kövezettel és környezettel. Az új szobor leleplezésére január 6-án, Vízkereszt ünnepén kerül sor, amikor a 11 órás püspöki szentmise után a hívek kiérkeznek a Székesegyházból. Mindenkit várnak az alkalomra, aki jelenlétével tiszteletét szeretné kifejezni Hám János előtt, szívében őrizve a püspök emlékét, ahogy jellemében a szatmári közösség méltóságteljes múltját.

Építő püspök volt

A Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében járva csaknem mindenhol találunk Hám János-emlékeket, melyek kőben és szellemi alkotásokban egyaránt hordozzák lenyomatát, csaknem kétszáz év távlatában mesélnek a püspök tevékenységéről. Ez pedig nem törvényszerű, hiszen a lehetőségekkel, eszközökkel sokféleképpen élhet az ember, avagy mellőzheti azokat. A nagy emberek viszont épp attól lettek példák, hogy adott időben, korban megtalálták a módját annak, hogy másokért, a közösségükért tegyenek, akár hősies módon szolgálják az Isten által rájuk bízottakat. Hám János egri kanonokot 1827. május 25-én nevezték ki az akkor már több mint egy éve püspök nélkül levő Szatmári Egyházmegye élére, szentelésére pedig a következő év március 16-án sor is került. Akkor, a fiatal — 1804-ben alapított — egyházmegye kifejezetten szegény volt, a püspöki székhely, Szatmárnémeti pedig, ahogy a korabeli iratok a városképet említik, „szomorú állapotban volt”. Elkezdett tehát építeni, első sorban lélekben — papjainak nevelésével, a szerzetesrendek letelepítésével, lelkesítő, mindenkit megszólító szentbeszédeivel —, de valóságos építőkövekkel is. Sorolni lehetne a püspöksége idején épült templomokat — Kálvária, Hildegárda, Zárda —, a több mint huszonegy plébániaépületet, a város arcát meghatározó intézkedéseit: elkanyarította a Szamos folyását, így építették meg a jelenlegi Kazinczy utcát és István teret. A város arculatát nagyban meghatározta a Székesegyház befejezése, a köré rendeződött tér, a Püspöki Palota, a munkájáról tanúskodnak a középületek. Ha ma valaki végigsétál Szatmárnémetiben, mindennek ellenére kevés eséllyel szerez tudomást arról a püspökről, aki egykor széppé tette, kiemelte a csizmadiavárosok sorából. Egy iskola, egy utca, egy kis, a járókelőknek hátat fordító mellszobor biztosan nem elég a változatos alakokkal, szobrokkal, kavalkád-hatást nyújtó utcanevekkel terhelt városban. A történelem sokszínűsége elkeverte az árnyalatokat és eltolta a hangsúlyokat a városépítő püspökről, aki nem csak arculatában határozta meg Szatmárt. Talán még nagyobb hatással volt az akkor élt emberekre megjelenése, példája által, papjai, szerzetesei, betegápolói, nevelői, szociális szervezőmunkája révén. Annál is inkább, hiszen a hívek már életében szentként tisztelték, a polgárok példát vettek visszafogott életéről, kultúrát támogató megnyilvánulásairól. Azt mondják, a szatmári ember ma is, még mindig hordozza méltóságteljes elődjeinek jellemvonásait. Nem hiába maradt fenn tehát az emléke annyira élőként olyan környezetben, városban, ahol nem meséltek róla többméteres, árnyékot vető szobrok és zászlós utcák.