Hármas ünnep volt a hármas határban

Szentháromság vasárnapján az édesapákat köszöntötték, hálát adtak az elmúlt tanévért, és elhelyezték az Összetartozás Emlékparkjának alapkövét, ahol három halmon három kopjafa (az első már el is készült) fog kinőni, a hármas határ tövébe rendelt Szárazberken.

Nyolcadik alkalommal gyűltek egybe megünnepelni a nemzeti összetartozás napját Szárazberken, ám a mostani találkozó rendhagyóbb volt az eddig megszokottaknál, mivel ezen az alkalmon megvetették a templom cintermében kialakítandó emlékpark alapkövét, s felszentelték annak első kopjafáját, valamint az édesapákat köszöntötték (no meg hatalmas tortával a kezdődő vakációt), s hálát adtak az elmúlt tanévért is.

Ilonczai Zsombor lelkipásztor a Bírák könyve 13. részének első verseit választotta ünnepi istentisztelete alapjául — azokat a sorokat, amelyek Sámson születésének jövendölését beszélik el: „Manoah pedig az Úrhoz könyörgött, és monda: Kérlek, Uram! az Istennek amaz embere, a kit küldöttél volt, hadd jőjjön el ismét hozzánk, és tanítson meg minket, hogy mit cselekedjünk a születendő gyermekkel.' Sámson korában Izraelnek nem volt sem királya, sem prófétája, a nép azt tette, amit csak akart, amit a szeme látott, pedig az nem volt jó, s ezért az Úr 40 esztendőre a filiszteusok kezére adta. S bár Sámson szülei sem voltak kivételek, de mikor apja meghallja, hogy fia fog születni, az Úrhoz fordul, és kéri: mondd meg, hogy mit tegyek, hogy jót, jól tegyek! Mi vajon hányszor bízzuk reá magunkat, s mondjuk: vezess igéd által, és az legyen a jó, amit te akarsz, és nem az, amit én gondolok? Egy egyszerű családot látunk, amelyik várja, hogy gyermek adassék számára — és amelyiknek Isten megfejti az Ő titkát, mert Sámson nem csak egyszerű gyermekként született, hiszen felnőve egész népe élére állt. Uram, mit csináljak, ha megszületik a gyermek? — nagyon sok szülő kérdezi ezt, aztán sorban jönnek a szeretetből, nagyszülők tanácsaiból fakadó megoldások. Manoah kisbabaváró édesapaként akar jó szülő lenni, felelősséget vállalni gyermekéért — ma sem kevésbé fontos tudni, tudnunk, melyik nemzethez, melyik néphez és Istenhez tartozunk. Nem a pénz istenéhez, nem a filiszteusok istenéhez, hanem ahhoz az Istenhez, aki megváltja az életünket” — fogalmazott a tiszteletes. A prédikáció után elsőként ő üdvözölte a jelenlévőket, megválaszolva egy olyan, hangosan fel nem tett kérdést, amely megfordulhatott bárkinek a fejében: „Miért tartunk tanévnyitó és -záró hálaadó istentiszteletet, mikor már iskola nincs Szárazberken? Hát iskola az valóban nincs, de gyermekek vannak, és ők nagyon fontosak számunkra. Mint ahogy az egész Kárpát-medencében fontos a mai ünnepnap, az apák napja, és fontos a Szentháromság vasárnapja, ami ugyancsak ma van — egyházilag ünneptelen fél év következik adventig; ünnep nélküli, de nem Isten nélküli” — hangsúlyozta, majd röviden ismertette a jövő június 4-re, a trianoni határmeghúzás 100. évfordulójára elkészülő emlékpark tervét, amely „hármas halom gondolata a hármas határban, ahol minden halom s a rajta lévő kopjafa (melyek közül az elsőt már el is készítette a nyírfalui Pop Miklós fafaragó) egy-egy népet jelképez, s bizonyítja: kezeinket megfogva tudunk normálisan, együtt előre haladni, nem a rosszat, nem a háborút akarva.”

Ezt követően Lengyel István polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, s mint fogalmazott: Trianon következményei érezhetőek, de 2010 óta megváltozott valami: „A több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, amelynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.” Különösen érvényesek ezek a gyógyító szavak azon a ponton, ahol 1920-ban egyik napról a másikra szakították el egymástól a testvéreket, rokonokat — emlékeztetett köszöntőjében Béres Antal alpolgármester, nem hallgatva el azt sem: ma is van, aki 30 ezüstért nemzetárulóvá lesz.

Az ünnepi gondolatok után a kisebb-nagyobb gyerkőcök vidám, humoros versikékkel köszöntötték édesapáikat, majd a vegyes kórus szolgált — mintegy a tamásváraljai kórustalálkozó főpróbájaként —, a világháborús emlékmű megkoszorúzását és a Szózat eléneklését követően pedig agapéval zárult a rendhagyó ünnepség, amelyről természetesen nem hiányzott a már hagyományosnak számító, nyolckilós torta sem.

Szabó Kinga Mária