Hármas ünnepség Érendréden

A templom alapjának megerősítéséért, a gyülekezeti ház felújításáért és az új ravatalozó felépítéséért adott hálát tegnap az Érendrédi Református Egyházközség gyülekezete.

Mennyire szép és örömteli, ha egy református közösség hálát adhat valamiért, ha viszont legalább három oka van ünnepelni, az bizonyára isteni gondviselés. Tegnap az érendrédi reformátusok így érezhettek, amikor hármas ünnepélyre gyűltek össze csordultig telt templomukban.

A 11 órától kezdődő istentiszteleten Kurta Szabolcs házigazda lelkipásztor először köszöntötte az egybegyűlteket, majd elmondta, hogy a gyülekezet hálát adhat a templom alapjának megerősítéséért, a visszakapott gyülekezeti ház felújítási munkálataiért, a temetőben felépült ravatalozóért, de ugyanúgy hálát kell adni a felújított orgonáért és mindenért, amit az elmúlt időszakban elért a gyülekezet.

A gyülekezet lelkipásztorának köszöntője után ft. Csűry István püspök hirdette az igét és adott hálát Istennek a gyülekezet előrehaladásáért.

A prédikációhoz Pál korintusiakhoz írt második levelének harmadik fejezetét választotta a püspök, onnan is a 4.-től a 6. versig terjedő igeszakaszt. „Isten megáldott minket, mi pedig jól érezzük magunkat” — kezdte igehirdetését a püspök, aki kiemelte azt is, hogy az érendrédi gyülekezettől nem vonta meg Isten a segítséget, így hálát kell adni az erőért és az összefogásért, amelynek köszönhetően nemcsak a templom, de maga a közösség is megerősödött. Útravalóul a püspök azt tanácsolta, hogy amikor hálát adunk a máért, imánkat úgy fogalmazzuk meg, hogy áldást kérjünk a holnapra is, mert így lesz továbbra is gyümölcsöző életünk Istenben.

Az ünnepi igehirdetés után a gyülekezet énekkara énekelt, majd Kurta Szabolcs érendrédi lelkipásztor név szerint is üdvözölte az egyházi és világi meghívottakat.

Az istentisztelet második felében az '56-os eseményekről és Érendrédi-csoportról emlékezett meg a gyülekezet, Kurta Szabolcs lelkipásztor a csoport mind a 8 tagjáról szólt néhány mondatot, akiket 1959 őszén a fennálló társadalmi rend elleni szervezkedés és uszítás, illetve ezekkel kapcsolatos feljelentések elmulasztásának vádjával hurcoltak el igazságtalanul. Végül a gyülekezet egyperces néma csenddel tisztelgett a csoport tagjainak emléke előtt.

A templomi szertartást követően a gyülekezet szinte teljes létszámában átvonult a temetőbe, ahol az újonnan épített ravatalozóért adtak hálát. Nt. Erdős Csaba kaplonyi — egykor Érendréden is szolgált — lelkész mondott hálaadó beszédet, hangsúlyozva, hogy egy hosszas kitartó munka eredménye, hogy sikerült felépíteni a halottasházat, és hálát kell adni azért, hogy a búcsúzás is méltó körülmények között történhet. A lelkipásztor Isten után köszönetet mondott azoknak is, akik kezük munkájával, erejüket nem kímélve segédkeztek és építették fel a ravatalozót.

Ezt követően a gyülekezet az ünnepély harmadik állomására, a gyülekezeti házhoz vonult, ahol nt. Tolnay István, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese adott hálát az imádkozó szívekért és dolgos, építő kezekért, majd nt. Orosz Márta érbogyoszlói, egykori érendrédi lelkipásztor tömör történeti visszatekintés keretében az épület viszontagságos sorsáról beszélt, illetve annak körülményeiről, ahogyan 2008-ban a gyülekezet visszakapta az 1700-as években épült ingatlant. Ezt követte az épület táblájának leleplezése. Kurta Szabolcs lelkipásztor bejelentette, hogy a gyülekezeti ház egyik szobáját Szaleczky-szoba névre keresztelték (Szaleczky Miklós '56-os elítélt, az Érendrédi-csoport tagja), ahol a csoporttól fennmaradt dokumentumokból és a hozzátartozóktól kapott tárgyakból állandó kiállítás nyílik.

Bajnai Botond