×
2024. 03 28.
Csütörtök
Gedeon, Johanna
12 °C
enyhe eső
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.59 RON
100HUF = 1.26 RON
Szatmárnémeti

Határtalan Napok — szatmáriak Miskolcon

2019.02.09 - 08:38
Megosztás:
Határtalan Napok — szatmáriak Miskolcon

Február 7–9. között ismét a határon túli kultúráé a főszerep a Miskolci Nemzeti Színházban. Három napon át a színház, a zene, a képzőművészet és irodalom van a középpontban a Határtalan Napok rendezvénysorozaton, amelyen idén Szatmárnémeti a vendég.

Február 7-én délután a Szatmáriak Miskolcon című kiállítás nyitotta meg a fesztivált, a tárlaton három szatmárnémeti képzőművész — Szemák Zsuzsa grafikus- és festőművész, Muhi Sándor grafikusművész és Nyiri Zoltán festőművész — mutatta meg régebbi és friss alkotásait. Béres Attila, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója köszöntötte a résztvevőket. Elmondta, hogy 2013-ban elindult egy program, egy fesztivál, amelyen minden év februárjában megpróbálják bebizonyítani, hogy azok a határok, amelyeket Trianonban erőltettek ránk, a huszonegyedik századra kulturális értelemben eltűntek. A Miskolci Nemzeti Színház minden évben meghívja egy-egy város színházát, a színház pedig magával viszi a társművészetek képviselőit. Ezzel a vendéglátók egyrészt bizonyítják azt, hogy Miskolc az egyik legvendégszeretőbb város, másrészt a határon túl élő magyaroknak ez egy lehetőség a megmutatkozásra. A miskolciak számára egy lehetőség adódik arra, hogy megismerkedjenek Szatmárnémeti színházával, a város komolyzenekarával, részt vegyenek egy képzőművészeti kiállításon, és találkozzanak szatmári írókkal és költőkkel. Ez a program minden évben a barátságról, a találkozás lehetőségéről szól, a miskolciaknak pedig lehetőséget teremt megismerni az anyaország határain túl élő művészeket, megtudni, hol, mikor és hogyan alkotnak, de természetesen a vendégek is kapnak egy szeletet abból, hogy milyen művészeti alkotások jönnek létre Miskolcon. Béres Attilát arról kérdeztük, hogy milyen kritériumok szerint válogatják ki a meghívott városokat, és hogyan esett a választás ebben az évben Szatmárnémetire. A színházigazgató elmondta, hogy sorba vették a határon túli magyar színtársulattal rendelkező városokat, vigyázva arra, hogy ne minden évben erdélyi város jöjjön. Tavaly voltak a szabadkaiak és az újvidékiek, egy évben voltak a felvidékiek, nyilván Erdélyben van a legtöbb város és a legtöbb színház, így most úgy alakult, hogy Szatmárnémeti jött el. Számára ez amiatt fontos, mert ő nagyon komolyan gondolja, hogy nincsenek határok, ezért adták azt a nevet a rendezvénynek, hogy Határtalan Fesztivál. Az is fontos, tette hozzá, hogy azok az emberek, akik a határon túli színházakban teljesítenek szolgálatot és küldetést, minél több magyarországi városban megmutathassák magukat. Hangsúlyozta: tudja, hogy a kisvárdai fesztiválon van lehetőség a határon túli színházak megmérettetésére, Miskolc viszont amiatt más, hogy itt nincs verseny, és meghívást kapnak képzőművészek, zenészek, valamint írók és költők is. A miskolciak pedig kapnak egy változatos képet egy város kulturális életéről. Jó volt látni, hogy milyen nagy az érdeklődés az előadások iránt, találkoztak a művészek a közönséggel, és találkoztak a művészek egymással — fogalmazott az igazgató.

Bessenyei Gedő István, a Harag György Társulat művészeti igazgatója is rendkívüli eseménynek tartotta a szatmárnémetiek jelenlétét. Az ő kezdeményezésére sikerült lehetőséget teremteni arra, hogy ne csak a színház vegyen részt a fesztiválon, hanem a Dinu Lipatti Filharmónia zenekara, valamint a képzőművészet és az irodalom képviselői is.

Képzőművészeti kiállítás

A képzőművészeti kiállítást, amelyen három szatmárnémeti művész képviselte a szatmáriakat, Muhi Sándor nyitotta meg. Muhi bemutatta Szemák Zsuzsa, Nyiri Zoltán és saját maga munkáit. Szemák Zsuzsáról elmondta, hogy Kolozsváron végzett, munkássága szerteágazó, ugyanis több iskolában tanít, az utóbbi években pedig olyan képzőművészeti alkotásokat hoz létre, amelyekkel felhívja magára a szakma és a képzőművészetet kedvelők figyelmét. Nagyon komoly és nagyon kemény társadalmi problémákat taglal a képein, a realista kiindulóponthoz néha hozzáteszi a maga elképzeléseit, itt-ott megjelenik egy-egy jel, ezáltal felhívja a figyelmet azokra a feszültségekre, azokra az ellentmondásokra, amelyekben valamennyien élünk a huszonegyedik században, és amelyekkel valamennyiünknek meg kell küzdeni.

Nyiri Zoltánról elmondta, hogy az Aurel Popp Művészeti Líceum tanára, aki évtizedek óta elismert tagja a szatmári képzőművészek társaságának. Ha nagyon röviden kellene jellemezni a munkáit, akkor annyit kell elmondani, hogy rendkívül mívesek és szakmailag sokat mondóak, ami azt jelenti, hogy nemcsak a motívumait, a kifejezési eszközeit, hanem a kompozíciónak a méreteit és milyenségét is nagyon-nagyon sok meditáció után választja meg. Realizmusa néha nagyon furcsa és szokatlan fordulatokat vesz.

Muhi Sándor Szamolcsot, a szamosi szörnyet mutatta be, illetve ezzel kapcsolatos néhány munkáját állította ki. A szörny egy ürügy, és arról szól, hogy valamennyien a természet elidegenített részei vagyunk, s minél távolabb kerülünk a természettől, ez annál nyilvánvalóbbá válik. Muhi azt vallja, hogy rajzolni nemcsak ceruzával, ecsettel vagy pasztellel lehet, hanem fényképezőgéppel is. A művész kiválogatja a motívumokat, azokat alakítgatja, és saját képi világot tud alkotni.

Amit a kiállításon látni lehetett, az csak egy nagyon keskeny szelete a képzőművészeti életnek. A szatmári képzőművészet százhúsz-százharminc éves múltra tekint vissza, jelenleg nem több mint negyven képzőművész alkot a térségben.

A kiállításon több olyan személy is megjelent, akik Szatmár megyében születtek, de az élet Miskolcra vagy Miskolc környékére sodorta őket. Jóleső érzés volt számukra személyesen is találkozni olyan művészekkel, akikkel csak ritkán van alkalmuk, vagy akiket csak közösségi oldalukról ismernek. A megnyitó után a résztvevők egy pohár pezsgő mellett hosszasan elbeszélgettek.

Elek György