Hazatérés napja — összetartó ereje van

A hiripi református gyülekezet tizenötödik alkalommal rendezte meg a hazatérés napját, melyre nemcsak a faluban élőket, de a településről elszármazottakat is hazavárták a szervezők.

A vasárnapi istentiszteleten Keresztúriné Gábor Erzsébet amaci református lelkész hirdette Isten igéjét. Mint megfogalmazta: az, hogy már a tizenötödik hazatérés napjára gyűlnek össze a hívek, azt jelenti, hogy értéket képvisel a rendezvény. Összetartó ereje van, erőt ad — ami nagyon fontos úgy a hétköznapokban, mint a mindennapi hitélet gyakorlásában. Az igehirdetést követően Keresztúri Sándor hiripi lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket.

Aki Istent választotta

Az eseményen jelen volt Pálfalva község polgármestere, Zenoviu Bontea is, és a település görögkatolikus és ortodox lelkészei is részt vettek a rendezvényen családjuk és híveik egy csoportjának kíséretében, akik néhány mondatban köszöntötték az egybegyűlteket, és áldást kérték Istentől a rendezvényre. Alkalomhoz illő versek is színesítették az eseményt, majd a házigazda lelkipásztor Szatmárnémetiből érkezett baráti csoportja dicséretekkel magasztalta az Urat Fóris Betti karnagy vezetésével. Az ünnepség díszvendége, a hiripi gyökerekkel is rendelkező dr. Puskás Csaba, a Szatmári Református Egyházmegye főgondnoka is szólt az egybegyűltekhez, aki a közelmúlt egyik szatmári hithősének, a Hiripen is sokak által ismert és szeretett Pap Anti bácsinak, a környék parasztprófétájának állított emléket. Az előadó egy minden időben és korban aktuális témát taglalt, felelevenítve a parasztpróféta életútját és keserű megpróbáltatásait: Jézus Krisztust vagy az éppen aktuális hatalmon lévőket kell-e szolgálni; továbbá mi jár azért, ha mégis minden helyzetben, ha kell, bármi áron Isten mellett döntünk, s ha kell, az árral szemben is megvalljuk Jézus Krisztust megváltónknak. Az istentisztelet nemzeti imánk eléneklésével zárult, majd a templommal szemben lévő, Pap József kántortanító tiszteletére állított emléktábla megkoszorúzására került sor. A régi tanítványok így kívántak adózni a néhai tanító emléke előtt, aki évtizedeken át volt a helyi magyar közösség „tanítóbácsija”, nagyon sokakat tanított meg a betűvetésre, számolásra. A koszorúzást követően a találkozó zárásaként közebédre került sor a református parókia udvarán.

Karikás Enikő