×
2024. 03 19.
Kedd
József, Bánk
8 °C
kevés felhő
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.56 RON
100HUF = 1.26 RON
Olvasó hangja

Hej, hasam te!

2017.09.16 - 13:41
Megosztás:
Hej, hasam te!

Ha evés után hasi fájdalmak, korgás, puffadás, szagos vagy jámborabb szelek, hasmenés, émelygés, hányás, szédülés, esetenként akár viszkető bőrkiütések jelentkeznek, akkor emésztőrendszerünk üzen kétségbeesve, hogy az elfogyasztott étel ártalmára van. Szájzsibbadás, ajak-, arc- és nyelvduzzadás, orrdugulás, légszomj, szapora szívverés és apadó vérnyomás is társulhat a tünetekhez egészen az ájulásig.

Majdnem mindenki ételallergiára (túlérzékenységre) gondol ilyenkor, de ez távolról sem így van, mert az előidéző okok ennél többfélék. A valóságban az evés utáni rosszulléteknek csak kis százaléka tényleges allergia, döntő többségben az ételintolerancia (jobb szó híján ételelviselési képtelenség) különböző formáiról van szó. A két kórkép között az a fő különbség, hogy az ételallergiánál az immunrendszer hibás, túlzott működése a háttér, és anafilaxiás állapoton át akár halált is okozhat, míg az ételintolerancia helyi, emésztőrendszeri baj az immunrendszer részvétele nélkül, és soha nem fajul életveszéllyé, fontos hát az elkülönítésük. A civilizáció rohamos fejlődésével az ételallergiák és -intoleranciák száma is meredeken nő, tápcsatornánk nem tud alkalmazkodni a sok új, zömében művi anyaghoz, és idegen anyagként kezelve őket hevesen védekezik ellenük. A túlfinomított, konzervált és agyonfeldolgozott ételeket, a háromszázféle adalékanyagot (E-ket), a zöldségekbe és gyümölcsökbe jutó műtrágyákat, növényvédőket és hozamfokozókat, a húsokba kerülő művi tápszereket, hormonokat és antibiotikumokat elég csak említeni, valamennyi tartósan károsítja a tápcsatornánkat. A 20–21. században nagyon rossz emésztőrendszernek lenni, nagy lehet mindig a riadalom odalenn, valahányszor küldemény érkezik a nyelőcsövön (bárzsingon).

Az ételallergia az immunrendszer túlérzékenysége bizonyos ételfehérjékkel szemben. A felnőttek 2%-a, a gyermekek (tipegők) 6%-a szenved tőle, utóbbiaknál azért többen, mert mindent fogyasztanak már, de az emésztőrendszerük még nincs kellően „beérve”. Ennek alapján a gyerekkori ételallergiák jó részét, főleg a tejre, szójára, tojásra vagy búzára (ez nem a gluténérzékenység!) vonatkozókat a fejlődő gyermek kinövi. A dió-, mogyoró-, hal- vagy rákallergia viszont egész életre szólhat. A kórkép élettani alapja az, hogy az immunrendszer a módosított vagy vegyszerezett ételfehérjéket idegennek, antigénnek minősíti, és védekezik ellenük, e célból IgE jelzésű ellentesteket termel. Az okozó fehérjék könnyebben felszívódhatnak a vérbe, ha a belek nyálkahártyája beteg. Mikor az ellentestek és a kegyvesztett ételfehérjék találkoznak, az immunrendszer nagy mennyiségű hisztamint bocsát ki, és ez a hisztamin a felelős aztán az összes hasi és általános tünetért, a halálveszélyt jelentő anafilaxiás állapotot is beleértve. Utóbbinál a nagy mennyiségű hisztamintól összeomlik a keringés, és a szervezet meg az agy vér nélkül marad, ami halálhoz vezethet. Az ételallergia az IgE magas vérszintjének a mérésével kórismézhető. Vannak ételek, melyektől gyakoribb az ételallergia, például a tojástól, haltól, ráktól, kagylótól, olajos magvaktól, ritkábban a csokoládétól, gyermekeknél a tejtől, epertől, málnától, búzától és szójától is, de mint láttuk, ez utóbbiak jó részét a gyermek kinövi. Az angol királyi család tagjai soha, sehol nem ehetnek kagylót valamiért. Hát nem érdekes? Az ételallergiát csak elkerülni lehet, kezelni nem, és az okozó ételnek már a legkisebb mennyisége is kiválthatja! A már mutatkozó tüneteket hisztamin-ellenlábasokkal lehet enyhíteni a baj múltáig, az anafilaxiás beteg viszont nagyon hamar kórházba kell jusson. A gluténérzékenység is egyfajta ételallergia, egy, a vékonybélre korlátozódó és annak nyálkahártyáját elsorvasztó autoimmun (önpusztító) betegség. A búza, rozs, árpa és zab gluténjében levő gliadin váltja ki, és a tartós hasmenéshez társuló felszívódási zavar nagyon legyengíti a szervezetet. Zömében genetikai okai vannak, de a korán befejezett szoptatás, fertőzések, pajzsmirigy- és májbetegségek és az 1-es típusú cukorbetegség is gyakoríthatja. Megfelelő diétával teljesen tünetmentessé válik. Kórismézése régebben nehézségekbe ütközött, de mára az anti-t TG IgA laboratóriumi meghatározásával megoldottnak tekinthető. Ez a baj soha nem okoz anafilaxiás állapotot.

Az ételintolerancia sokféle lehet. Általában valamelyik emésztőenzim részleges vagy teljes hiánya okozza, ezért a zavaró ételből kis mennyiség esetenként megkockáztatható. A bélflóra gyengülése és ez által a káros baktériumok elszaporodása is kiválthatja. Az irritábilis bél szindróma általában ételintoleranciákkal jár, de egyéb emésztőrendszeri bajokkal is ez a helyzet. Csökkent epehozam esetén (máj-, epehólyagbajban) a zsírtartalmú ételek okoznak zavarokat, időskorban pedig az emésztőnedvek apadó termelése miatt minden mennyiségi étkezés rosszulléteket szülhet. Más természetűek, és ezért nem itt tárgyalandók az étel- és gombamérgezések.

Az egyik jellegzetes ételintolerancia a laktóz- („tej-”) érzékenység (ez nem a tejallergia, de olyan is van!). Sok felnőtt szervezete nem termeli a laktózt bontó laktáz enzimet, ezért a bélflóra bontja le azt, viharos hasi tünetektől kísérve. Az ilyen ember sajnos nem ihat tejet, a sajtokban és erjesztett tejtermékekben azonban a tejcukor már lebomlott, ezért ezek laktázhiánnyal is fogyaszthatók. Forgalomban vannak már laktázkészítmények, folyamatban van a kiértékelésük. Egy másik sajátos ételintolerancia a hisztaminérzékenység. Sok ételben, de főleg a nem frissekben, a feldolgozottakban, érleltekben, füstöltekben, sózottakban jelentős mennyiségű hisztamin van. Akiknél elégtelen a hisztamint a májban lebontó DAO nevű enzim termelése, ilyen ételek után hasi viharoktól és viszkető bőrkiütésektől szenvednek. Sok a hisztamin a húsokban, halakban, vörösborokban, sajtokban, pizzában, mustárban, ketchupban, hordós káposztában, paradicsomban, spenótban, padlizsánban, borsóban, babban, lencsében, gombákban, magokban, kakaóban, ecetekben és az élesztős ételekben. A nyers tojásfehérje, kagyló, eper, ananász és az alkohol viszont a szervezet saját hisztamintermelését fokozza. Kísérletek folynak a hiányzó DAO pótlására, a hisztaminérzékenység kórismézése a csökkent DAO-szint mérésével történik.

Étkezés utáni heves zavaroknál a legfontosabb a zavaró étel azonosítása és a továbbiakban a teljes mellőzése, főleg az ételallergiáknál, ebben segítségre lehetnek az ételnapló és a kizáró diéták. Sajnos ma már nem érvényes a „Vadat és halat, s mi jó falat, szem-szájnak ingere…”, a ma embere, ha asztalhoz ül, gondba esik, hogy megeheti-e az ételt, kibetűzi az apró betűs ételismertetőt, orvosi könyvekbe lapoz, az interneten is megnézi, és ha még az a régi mondás is az eszébe jut, hogy a halál a belekben kezdődik, már az első falatoknál remeghet a keze. Hatalmas civilizációs öngól ez, hogy az étel lehet a vesztünk, és a helyzet csak mind rosszabb lesz, mert a mai erkölcs nélküli, aranyborjú uralta világban a mammutcégek már mindenfélét meg akarnak etetni az emberekkel, akiket csak tömegnek, statisztikai egyedeknek tekintenek, és fogyasztói tényezőként kezelnek.

 

Tisztelettel,

Zagyva Miklós