Hermann Szabolcs orgonakötete

Október 27-én, pénteken 18 órától a szatmárnémeti római katolikus püspöki palotában lesz Hermann Szabolcs csomaközi származású karmester „Téged, Isten, dicsérünk” című könyvének a bemutatója.

Hermann Szabolcs a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében összegyűjtötte és egy könyvben megjelentette az olyan énekeket, amelyek csak szájhagyomány útján terjednek. A kötet nemcsak egyszólamú énekeskönyv, hanem egy orgonakönyv is, ugyanis Hermann Szabolcs minden énekre orgonakíséretet írt. Ez a munka az énekek fennmaradása és egységesítése érdekében volt nagyon fontos, mert bár sok éneket ismernek ezek közül megyeszerte, mindenhol kicsit másképp énekelik azokat. Ugyanakkor a könyv jó lehetőség lesz a csak egy bizonyos területen ismert énekek terjesztésére.

„10–11 éves lehettem, amikor édesapám felhívta a figyelmem a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében szájról szájra hagyományozott énekek összegyűjtésére — emlékezik vissza a kezdetekre Hermann Szabolcs. — Kántori szolgálataim során minden ünnep alkalmával találkoztam ezekkel az énekekkel. Nem szerettem őket, mert nem voltak pontosan lejegyezve, ezért mindenki kicsit másképpen énekelte őket, nem volt hozzájuk orgonakíséret. Mindezek ellenére nagyon szép énekek voltak, és egy ünnep sem volt elképzelhető nélkülük. Több mint 500 éneket gyűjtöttem és olvastam át a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye területéről, ezek közül 120 éneket választottam ki, esetenként javítottam, és írtam rá orgonakíséretet. A gyűjtés során kiderült, hogy a leggazdagabb forrásokat azok a plébániák képviselik, ahol egykor ferencesek vagy kedves nővérek tevékenykedtek. Csomaköz egy fontos forrás volt, ahol Hermann Pál kántortól több mint 150 éneket vehettem át. A kották nagy részét ő is örökölte a szatmári Szent József-templomból. Ezek a kották a kedves nővérek működésének köszönhetőek. A másik nagy forrást Kaplony jelenti, a ferencesek sok új szöveget és éneket írtak, nagyrészt Szent Ferencről, haláláról, valamint Szűz Máriáról. Olyan településsel is találkoztam, ahol már kihalófélben van a közösség, nincs hivatásos kántor sem, így a közösség tagjai énekelnek a szertartásokon. Ilyen település Szakasz is, ahol Reszler Mária néni az énekfelelős, akitől sok éneket megismertem. Nagyrészt csak szövegjegyzetei voltak. Minden kántor tudásához mérten igyekezett leírni a birtokában lévő énekeket, dallamokat, sőt, sokszor orgonakíséret megírásával is kísérleteztek. A legtöbb helyen kézzel írott kottákat találtam, de olyan énekekkel is találkoztam, amelyeknek csak a szövegük volt leírva, a dallamot emlékezetből énekelték (ez a dallambeli változások egyik fő oka). Igyekeztem olyan orgonakíséretet írni, amelyik a dallammal partner, és kiemeli annak szépséget, de olyat is, amelyik megpróbál segíteni a dallam kisebb-nagyobb hibáin. A könyv utolsó két fejezete speciális. Az utolsó előtti fejezet Szent István király énekeket tartalmaz. Ezeket az énekeket nagyrészt Csomaközön komponáltam a szülőfalum templombúcsújának tiszteletére. Az utolsó fejezetben pedig a 15. és 19. számú karácsonyi énekek feldolgozását találhatjuk, amelyeket vegyeskarra, szólistákra és orgonára írtam át.

A pénteki könyvbemutatón beszédet mond Schönberger Jenő püspök és dr. Ágoston Ferenc, a Zenei Bizottság elnöke. A zenei részben közreműködik a Szatmári Gyermekkar. A projekt a Szatmár Megyei Tanács, a Szatmári Római Katolikus Püspökség és a Hermann Musik Egyesület támogatásával valósult meg.

Elek György