Hess nem volt szörnyeteg?

Alina Nelega Hess című, egyre aktuálisabb monodrámáját Gavril Cădariu rendezésében hozta a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági– és Gyermekszínház.

Nicu Mihoc szinte tíz éve adja elő Rudolf Hess, „az utolsó náci” képzelt monológját. A kép, amelyet Alina Nelega szövegén kívül egész színpadi jelenlétével fest ennek az ideológiának a legtöbb esztendőt börtönben töltött megtestesítőjéről, egyszerre hátborzongató és nevetséges.

De a groteszk kijelentések és eszmefuttatások kiváltotta nevetés egyre inkább a torkunkra fagy. A mondandóját tolószékben kókadozva, szinte élő halottként kezdő férfi szemlátomást percről–percre inkább erőre kap. A szemünk láttára válik a sír szélén vegetáló, tehetetlen, már–már ártalmatlannak tűnő rokkant öregemberből fiatal, egészséges, életerős férfivá. Leveti magáról a meggyötört voltát jelképező ruhadarabokat, majd a tolószékből is feláll és ércessé vált hangon harsogja a hitleri ideológia, valamint annak különböző újnáci pártok átfogalmazásából ismert propagandaszövegeit.

Fenyegető jelkép?

Kétségkívül az. Az utóbbi évek történései még inkább azzá teszik. S a lebilincselő előadás szinte borotvaélen kénytelen egyensúlyozni Rudolf Hess szellemi portréjának hiteles megrajzolása és tömegek manipulálására készült frázisainak az általuk képviselt lélekromboló erkölcsi méreg lehetőleg ártalmatlan bemutatása között. Mert akik állítólagos „felsőbbrendűségének” mézesmadzagával tömeggyilkosságokba vittek bele egy (és nemcsak egy!) népet, nem voltak intelligencia és szakértelem híján…

És — sajnos — a Hesseknek világszerte egyre több szellemi utódja támad.

Mit és mennyit tud megakadályozni az elembertelenedés szörnyűségeinek megismétlődéséből egy ilyen előadás? Talán már az is bátor kiállás, ha csupán a feledést késleltetni segít…

Báthory Éva