Hétvégényi szórakozás és kaland
Nem kell meglepődni, ha kissé furcsán viselkedő kamaszcsapattal találkozunk a városban, vagy ha tréfás megfogalmazású útbaigazítást kérnek a járókelőktől — elkezdődtek a Szatmári Diáknapok.
Diáknak és főleg középiskolás diáknak lenni különleges „állapot”, és bár a mindennapok zöme a tanulásról szól, bőven van helye a szórakozásnak, bulizásnak, együtt lógásnak, amelyek mind-mind kisebb vagy nagyobb közösséggé alakítanak — nem véletlen, hogy az igazi, nagy barátságok kamaszkorban köttetnek, s kitartanak egy életen át. Nos, hasonló élménygyűjtő, közösségalakító, egész hosszú hétvégényi szórakozás és kaland kezdődött szerdán délután: ekkor startolt az idei Szatmári Diáknapok, amelynek keretében a versenyző csapatok tagjai különböző ügyességi, kreatív és sportversenyeken, fotómaratonon, city touron, slam poetryn mérik össze tudásukat — nemcsak rátermettségüket bizonyítva, de a csapatszellem jegyében azt is, hogyan tudnak együttműködni a közös játékok, feladatok során.
A nyitórendezvény helyszínéül szolgáló Iparosotthonban hatalmas volt a nyüzsgés, a 12 benevezett csapat (közel 160 diák) mellett értelemszerűen ott voltak a drukkerek, az iskola- és osztálytársak, valamint a szervezők, a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés és a Szatmár Megyei Diáktanács tagjai. A versenyzők bemutatkozása pedig a kreativitás egész tárházát vonultatta fel: volt csapat, amely mókás versek kíséretében mutatta be egyenként tagjait, voltak, akik énekeltek, mások táncra perdültek, s voltak, akik improvizációs színdarabbal mutatkoztak be, és nem hiányoztak az ötletesebbnél ötletesebb kellékek, eszközök sem. Az igencsak vidám hangulatú produkcióözönt követően a szervezők sorshúzással döntötték el, melyik csapatnak ki lesz az ellenfele a sport- és ügyességi versenyek során; csütörtökön már minifociztak és sörpongoztak (szigorúan alkoholmentes sörrel), s pénteken napközben is a labda áll majd a mozgás középpontjában, kora estétől pedig a tánc, a kocsmakvíz, valamint a fiatalok körében hihetetlen népszerűségnek örvendő lemezlovas, DJ Tőtöttcigi. Szombaton a videojátékok kerülnek előtérbe, no meg az utolsó agyalások azon, hogy a vasárnap délben a Gyuszi-gödörben bemutatásra kerülő flashmob a lehető leglátványosabb legyen, a délutáni slam poetryn résztvevők szövegelése pedig a legütősebb.
Mindezek mellett a versenyzőknek folyamatosan nyitott szemmel kell járniuk a városban, hiszen a diáknapok állandó programjának minősülő city tour keretében 30, elképesztőbbnél elképesztőbb feladatból kell megoldaniuk minél többet (például el kell hozniuk Donald Trumpot, de nem elektronikus vagy fénykép formában, közös fotót kell készíteniük olyan ázsiai személlyel, aki magára húzta csapatuk pólóját, el kell készíteniük a Pannónia Szállót pufuleţből, el kell kapniuk a lopóautót, széki szalmakalapot és összetört szívet is be kell mutatniuk a szervezőknek, és útbaigazítást is kell kérniük a járókelőktől); valamint a szintén állandó feladatnak számító fotómaraton keretében 25 ugyancsak nem mindennapi meghatározást kell lefényképezniük (például az ördög jobb és bal kezét, a nehézláb-érzést, egy asszony illatát, és a fele apă, fele vizet).
Egyszóval ezekben a napokban a kedves olvasó se lepődjön meg túlságosan, ha jártában-keltében szokatlan módon viselkedő kamaszcsapatokba botlik a városban, és akkor sem, ha udvariasan ezzel perdülnek elé: „Elnézést kívánok a találkozásért. Ha előre megyek, jól megyek?”
Szabó Kinga Mária
