Híd a múlt és a jövő között

Pénteken a posztModern Távlatok Művelődési Műhely előadás-sorozat részeként Kézimunka és lakásdíszítés. Hagyományőrzés és hagyományteremtés címmel tartott előadást Vajda Irénke magyartanárnő.

Kereskényi Sándor bevezetőjében kiemelte, hogy nagyon megváltozott a családról, az együttélésről szóló felfogás, a hajótörést szenvedett modern család megmentésének lehetőségét kell kutatni, ennek egyik járható útja a népművészet tanulmányozása, ami évszázadokon keresztül ezeket az együttélési formákat olyan sikeresen és reményteljesen összeforrasztotta. Vajda Irénke előadását hallgatva mindenképpen arra kell gondolnunk, hogy a kézimunka és a személyes lakásdíszítés nemcsak egyfajta szubjektív erkölcsi hitelességet jelent a mai ember számára, hanem azt is, hogy egy olyan otthont teremtsen, amelyben ezek a kivesző félben lévő dolgok új életre kelnek. Amikor ilyenfajta hagyományőrzésről beszélünk, egy nagyon nagy érzéskomplexumot próbálunk az egyik oldaláról megközelíteni és ilyen formában kerül be ez az előadás az otthonteremtésről szóló munkatervbe. Vajda Irénke szerint a kézimunka megnyugtat, gyógyít, értéket teremt, örömöt okoz, a szépre nevel, összekapcsolja a múltat a jelennel és a jövővel, közösségformáló szerepe van. Előadásából a hallgatók az ott bemutatott munkákon keresztül megismerhették a hímzés történetét.

Hozzászólások

Nezezon Enikő, az Aranykapu Kulturális Egyesület elnöke az előadásra elvitte a Fonóház gyermekeit is. Hangsúlyozta, hogy az, amit mi most itt látunk nem más, mint egy letűnt kor lenyomatai. Ezeket a mintákat ma már nagyon kevesen értik ahhoz képest, hogy hányan értették több száz éve. Nem véletlen, hogy írásosnak nevezik és nem véletlen, hogy a tojás festést is írásosnak nevezzük. Ez egy olyan jelképes beszéd, amit régen értettek az emberek. Ez egy virágnyelv: tudta, hogy mit ír rá az, aki készítette és tudta mit jelent az, aki nézte. Mindennek megvolt a helye a házban. Abban a világban ez egy működő jelrendszer volt, ami elmúlt. A mi feladatunk az, hogy a fiatalokat újra megtanítsuk erre a nyelvre. A mai szülőknek és nagyszülőknek kötelességük megtanítani a gyerekeiket és unokáikat a népművészetre, fogalmazott az egyesület elnöke.

Dr. Kereskényi Zsolt úgy vélte, hogy a jelképek életben tartása nagyon fontos. A jelkép egy képi üzenet, a népi szimbolika eszközeivel üzen a következő generációknak ez a transzcendes írás, ezek a jelképes motívumok, amelyek nagyon gazdagon megjelennek a kézimunkákban. Az utóbbi évtizedekben a népi motívumok modern tárgyakra kerülnek fel, amelyeken Kereskényi Zsolt szerint nincs helyük. Nagy Gyula magyartanár viszont azt állítja, hogy nem olyan nagy tragédia az, ha például egy kalocsai minta nem olyan környezetben jelenik meg, ami születésétől kezdve tőle idegen. Ez valamilyen fokon, ha nem is tudatosan, tovább viszi azt, hogy valami kötődés csak van a modern világ és a népművészet között. A néprajzos borzong, de örüljünk annak, hogy a lakásokba visszaköltöznek az írásos párnák és falvédők.

Kereskényi Sándor hozzátette: akkor, amikor a népművészeti alkotás a sokszorosíthatóság korában eljut abba a fázisba, hogy deszakralizálódik, el kell gondolkodni annak további sorsáról. Ha elveszti azt a fajta karizmatikus kisugárzását, ami egyúttal lélekmegtartó, lélekerősítő is, akkor ki kell találnunk azokat a stratégiákat és taktikákat, amelyek lehetővé teszik, hogy ezek továbbra is jelen legyenek hétköznapjainkban, mert a mi életünk ezekhez a tárgyakhoz kötődik. Az előadások után a résztvevők megnézték a kiállított kézimunkákat.

Elek György