Higgadtan, őszintén: Beszélgetés Szatmárnémeti egykori polgármesterével

Reflexszerűen polgármester úrnak szólítottam, amikor interjút kértem Ilyés Gyulától. Bár az első megbeszélt interjúnk meghiúsult, mert véletlenül elkerültük egymást, de tudtam, hogy ezt a lehetőséget nem szabad kihagyni. Miután találkoztunk, az interjú végén elégedetten álltam fel a székemből: úgy éreztem, megérte.

— Azt hiszem, sokakat foglalkoztat, hogy mivel tölti a mindennapjait, milyen érzés úgy felébredni, hogy nem várja önt a polgármesteri hivatal, nincsenek tanácsülések, nem kell megoldani a város ügyes- bajos gondjait?

— Mindenképpen új és egyben kettős érzés. Ha az ember elveszít egy választást, melybe mindenét beleadta, és mindezt egy közösség képviseletében tette, annak van egy negatív visszahatása, amit fokoz az aggodalom is, amit a város új vezetőségének tevékenysége miatt érzek. Azonban mindent összevetve és elemezve az elmúlt heteket, azt kell mondanom, megkönnyebbültem, és nagy felfedezésként éltem meg, milyen jó érzés nem polgármesternek lenni.

—Több mint három hónap telt el a helyhatósági választások óta, nyilván rengeteg ideje volt gondolkodni az utóbbi hetekben. Kudarcként fogja fel a választási eredményt?

— Kudarcnak akkor nevezném, ha egy jól felkészült, remekül képzett politikus elleni megmérettetésben maradtam volna alul, vagy ha nem sikerült volna megnyernem annak a közösségnek a bizalmát, amelyre számítottam. Nem kudarc, mert a közösség kiállt mellettem, nagyobb létszámban szavaztak rám, mint négy vagy akár nyolc évvel ezelőtt, de mindegy, hogy ki lett volna a másik jelölt, mert az emberek úgyis megválasztották volna, hiszen egy olyan politikai hullám söpört végig az önkormányzati választási kampány ideje alatt Szatmárnémetin és az ország minden részén, amelyre senki nem számított, és amelynek nem is tudtunk volna ellenállni. Az a közhangulat, amely elősegítette, hogy nagyon sok román is ránk szavazzon, most eloszlott, a románság nagy része egy jelöltre ment, sikerült feltüzelni őket, hogy arra a bizonyos pártra, az új koalícióra szavazzanak, mert ez a jövő. Ennek ismeretében ez egyáltalán nem személyes, de még nem is az RMDSZ kudarca.

— Ön szerint jó kezekben van a város?

— Nem szeretnék túl sokat beszélni erről, mert az nem lenne tisztességes a részemről, hogy én, aki nemrég vesztettem a polgármesteri választáson, máris kritizálom az új vezetőséget. Két-három hónap alatt nem is lehetnek elvárásaim az új polgármesterrel és az embereivel szemben, mivel folytatni kell azokat a projekteket, melyek már elindultak, át kell látni a város és az adminisztráció problémáit, majd fel kell építeni az év második felét és a következő esztendőt, ami időbe telik. Akkor tudok majd többet mondani, amikor látom a 2013. évi költségvetést, amikor a kampányban tett ígéreteik közül legalább egyet megvalósítanak, majd akkor tudok bővebben nyilatkozni, ha sorra jönnek azok a problémák, melyeket szépen, egyenként meg kell oldani. Egyelőre a nagy ígérgetéseket tudnám véleményezni, ami miatt olyan érzésem van, mintha ez a csapat még mindig a kampányidőszakban lenne, ami nem tesz jót a városnak, de erről, mint mondtam, néhány hónap múlva érdemes beszélni.

— Mi egy polgármester legnehezebb feladata?

— Egy polgármesternek rengeteg elvárásnak kell megfelelnie. Több területen kell helytállnia: költségvetés kezelése, közszolgáltatások működtetése (ivóvíz, csatornázás, közszállítás, köztisztaság, közvilágítás, zöldövezetek, útkarbantartások, fejlesztések), európai uniós pénzek kezelése, tanügy, urbanisztika, szociális problémák hosszú listája, kultúra és sport, most már egészségügy is. Mindezeket nagyon ügyesen és nyitottan kell intéznie egy elöljárónak, hisz az ő munkájára figyelnek a legtöbben. A legkisebb problémát is azonnal a polgármesterre fogják, ha valaki megbotlik a járdán, és elesik, akkor a polgármester a hibás, mert még ezt sem tette rendbe, ha szemetet lát az utcán, arra gondol, hogy a vezetőség még a város tisztaságát sem képes megoldani, és még sorolhatnám. Ez egy nagyon komplex tevékenység, mivel egy nap több dologra is figyelnie kell az elöljárónak, a kisebb és nagyobb problémákra egyaránt, hisz lehet, hogy pont a jelentéktelenebbnek tűnő dologból lesz a legnagyobb gond. Egy polgármester legnagyobb feladata az, hogy minden problémának ugyanolyan jelentőséget tulajdonítson, és egyben tartsa ezeket.

— Mi az, amivel szívesen foglalkozik a szabadidejében?

— Jelenleg kertészkedem, eddig a feleségem gondozta a kertünket, de mostanában igyekszem én is minél jobban bekapcsolódni, ami egyelőre nagyon jó érzés. Ismét elkezdtem olvasni, és szeretnék sportolni is. Eddig egyik helyszínről a másikra rohantam, de mostantól többet foglalkozom majd a személyes és családi ügyeimmel.

— Mi az, amire a legbüszkébb az életben?

— A családomra. Büszke vagyok a gyerekeimre, akik egy eléggé nehéz időszakban nőttek fel, és most konkrétan nem az anyagiakra gondolok, hanem arra, hogy a feleségemmel sokat voltunk távol a gyerekektől, mivel mindketten keményen dolgoztunk, de szerencsére a nagyszülők mindig segítőkészek voltak, és törődtek a neveltetésükkel. Örülök annak, hogy a gyermekeim mindvégig a tanulásra összpontosítottak, és annak ellenére, hogy én alpolgármesteri és polgármesteri tisztséget töltöttem be, nem viselkedtek nagyképűen, nem voltak követelőzőek, és akárhol megfordultak, mindenhol elfogadták, szerették és tisztelték őket. Büszkeséggel tölt el, hogy kétszer is sikerült megnyernem a helyhatósági választásokat, és egy nemzetiségi szempontból vegyes közösségben Szatmárnémeti polgármestere lehettem. Egyetértés volt a románok és a magyarok között, ami napjainkban kissé fellazult, de örülök, büszke vagyok rá, hogy én ennek az összhangnak, összetartásnak és egyetértésnek az egyik kovácsa lehettem.

— Nem tudom, hogy horgászik-e, de tételezzük fel, hogy egy pecázás alkalmával kifogja az aranyhalat, aki teljesíti három kívánságát. Melyek lennének azok?

— Nem horgászom, de ha kifognék egy aranyhalat, elsősorban azt kívánnám, hogy a családom továbbra is egészséges és boldog legyen, anyagilag ne legyenek problémáink, mert emellett semmiképpen nem lehet elmenni, és jó lenne, ha Szatmárnémetiben lehetne egészségesen és jól is élni. Természetesen ez nagyon nehéz, hisz gazdasági válság van, a politikusok sem segítenek, de jó lenne, ha ez az állapot elmúlna, és visszatérhetnénk ahhoz, amit néhány évvel ezelőtt olyan lelkesen vállaltunk — gondolok itt a gazdasági fellendülésre, a szabad mozgásra — , és nem lenne rossz, ha mindezt egy aranyhalacska teljesítené.

— Ki lenne az a híres ember, akinek egy napra a bőrébe bújna?

— Nem szívesen bújnék híres emberek bőrébe, de ha meg kellene tennem, akkor ma egyszerre két személynek is a bőrébe bújnék : a jelenlegi és a felfüggesztett államelnökének. Elnézést kérnék mindazért, amit az utóbbi időben az országgal műveltem, azonnal, végérvényesen lemondanék, és végképp kilépnék a politikai életből. Szerencsés kiszabadulásunk lenne ez a jelenlegi politikai válságból. Talán az aranyhalacska is segíthetne.

— Ha nyerne a lottón egy hatalmas összeget, mire költené?

— Ritkán lottózom, és nem is kedvelem az ilyen olcsó izgalmakat. Minden bizonnyal valami értelmes dologra költeném, nem pazarolnám el, nem kezdenék hatalmas házakat építeni, luxusautókat vásárolni, olyan célra használnám fel, amelynek egy nagyobb közösség is a hasznát venné.

— Hogyan tovább? Meséljen a terveiről.

— Egyelőre több változat, lehetőség van, melyek közül választhatok, de egy-két hónapon belül minden kiderül. Szeretnék közel maradni az adminisztrációhoz, de nem szeretnék helyi közintézményekben dolgozni — különösen a jelenlegi helyzetben —, ez egyébként is lehetetlen, hisz manapság egy személy vezető funkcióba való kinevezése, előléptetése csakis úgy történhet meg, ha az illető a hatalmon lévő politikai párt tagja. A szakterület azonban érdekes, hisz van egy felhalmozott tudásom, tapasztalatom, és remélem, hogy ezeket valahol felhasználhatom. Tervben van még a parlamenti választáson való indulás is, de lehetséges, hogy egy, a városunkban beinduló gazdasági beruházásnál fogom tovább folytatni a pályafutásomat. Jelenleg egyéni vállalkozóként működök, konzultánsként.

— Az előbb felsorolt terveken kívül, van-e arra esély, hogy négy év múlva ismét polgármesternek jelölteti magát?

— Nem hiszem, mert érzelmileg és szakmailag is nehéz lenne visszatérni. Nem tudom, hogy mi lesz négy év múlva, de egyelőre úgy állnak a dolgok, hogy nem indulok a következő választásokon, polgármesterjelöltként főleg nem. Az RMDSZ-nek új embert kell találnia, aki jó politikus, meggyőző, jól képzett, és aki képes arra, hogy megnyerjen egy választást.

Botos István