Híres magyarok (7.) - Jedlik Ányos, a dinamó felfedezője

Egyike azon felfedezőknek, akiről már-már megfeledkezett a „hálátlan” utókor, pedig nevéhez olyan korszakalkotó felfedezések fűződnek, mint az első elektromotor megalkotása, a dinamó elv első leírása és, egy hétköznapi, de szenzációs invenció: a szódavíz.

Hátramaradt írások alaposabb feldolgozása azt mutatta, hogy a szerény anyagi eszközökkel rendelkező fizikai szertárak csendes munkása nemcsak, hogy lépést tartott az európai haladással, de nem egy dologban meg is előzte azt. A kiváló természettudós, feltaláló, bencés szerzetes és oktató a Komárom megyei Szimő községben született 1800. január 11-én. Eredeti neve Jedlik István, rendi neve lett az Ányos.

Tudományos munkássága

A nagyszombati és a pozsonyi gimnáziumban folytatta tanulmányait. 1817-ben belépett a Szent Benedek–rendbe, ettől kezdve tanulmányait rendjének iskoláiban — Pannonhalmán és Győrben — folytatta. 1822-ben avatták doktorrá. Rendi elöljárói a győri líceumba helyezték, majd 1831-ben áthelyezték a Pozsonyi Akadémiára, ahol 1839-ig tanított fizikát, természetrajzot és mezőgazdaságtant, kezelte a természettudományi szertárat és az ásványtárat.

Megszerezte a bécsi Ettingshausen-Echling acélmágneses egyenáramú generátorát, amelyet elgondolása szerint módosított. Öt ilyen gép beszerzésére került sor a pozsonyi, a győri, a nagyváradi, a kassai és a pesti főiskolák számára. Nyugállományba vonulásáig a pesti Tudományegyetem Fizika Mechanika Tanszékének professzoraként fejtette ki a tudomány és a nemzet számára elévülhetetlenül értékes tevékenységét.

Jedlik dinamója

Legismertebb felfedezése az öngerjesztés elve, illetve az ezt demonstráló egysarki villanyindító, azaz Jedlik dinamója. Ennek műszaki leírásában fogalmazta meg Jedlik 1861-ben — legalább 6 évvel Siemens és Wheatstone előtt — az öngerjesztés (dinamó) elvét. Az „ősdinamót” Nuss Antal, pesti gépész készítette el Jedlik tervei alapján.

A nagyfeszültségű technika területén is alkotott újat és nagyszerűt: 1863-ban ismertette a „Leideni palaczkok lánczolatá”-t, illetve a feszültségsokszorozás elvét és gyakorlatát, több mint félméteres hosszúságú villamos ívet tudott létrehozni. „Csöves villamosszedőkből alkotott villamfeszítőjét” az 1873-as bécsi világkiállításon mutatta be, amelyért — Siemens javaslatára — díszoklevelet kapott. Foglalkozott az ívfény előállítására szolgáló szerkezet készítésével, egy ízben Pannonhalmát is „megvilágította”.

Sokoldalúságára jellemző, hogy a szódavíz előállítására alkalmas készüléket szerkesztett, ezzel 1826-ban rendtársait is meglepte. Később tervei alapján épült fel az első szikvízüzem. Sajnos ez hamar csődbe ment, így a nagy találmány akkor még kiaknázatlan maradt.

Tankönyvek, magyarul

Kísérletezés mellett tanított és tankönyveket írt. 1845-től megkezdődik a magyar nyelvű oktatás az egyetemen. Nagy nehézséget okozott azonban az egységes magyar műszavak hiánya, ezért először a magyar tudományos nyelvet kellett kialakítani, mielőtt a rendelkezést teljes egészében végre lehetett volna hajtani. Jedlik is részt vett a munkában, melynek célja az volt, hogy kialakítsák a magyar tudományos műnyelvet, a magyar műszaki és természettudományos nyelvhez szükséges szakszavakat. Példaképpen felemlíthető néhány Jedlik kezdeményezte szó, amik ma is használatosak: dugattyú, haladvány, merőleges, tehetetlenségi nyomaték, dörzsvillanyosság, fénytöréstan, hangszekrény, hullámhossz, hullámvölgy, kilométer, léggömb, légnyomás, műanyag, szögsebesség stb.

1831-től a Pozsonyi Királyi Akadémián tanított, miközben nyaranta tanulmányi utakat tett Ausztriába. Később megpályázta az egyetemi tanári állást, és 1840-től már a pesti királyi tudományegyetem bölcsészeti karának fizikai tanszékvezetője lett.

1946-tól kezdve három évre dékánná választottak az egyetem bölcsészkarán. 1863-ban az egyetem rektoraként dolgozott, 1867-ben királyi tanácsos lett. 1879-ben vonult nyugállományba, ezt követően a rend győri székházába költözött. Győri tartózkodása alatt is folytatta tudományos kutató tevékenységét egészen haláláig.

1895. december 13-án hosszú és sikeres élet után hunyt el. Halála után első nyughelye a régi, úgynevezett Belvárosi temető bencés kriptája volt. A búcsúbeszédet Eötvös Loránd, az MTA elnöke, Jedlik Ányos legnagyobb tisztelője, tanszéki utóda mondotta. Jedlik Ányos holttestét 1935-ben exhumálták és a győri új köztemetőben helyezték örök nyugalomra.

Jedlik számos emlékét őrzi a Magyar Elektrotechnikai Múzeum, amelyben külön Jedlik-terem van a kiállítási tárgyak bemutatására és a Jedlik Ányos Társaság rendezvényei számára. A Magyar Posta Jedlik arcképének illusztrációjával postabélyeget jelentetett meg 1954–ben.

Jelenleg Magyarországon két középiskola viseli Jedlik Ányos nevét: a győri Jedlik Ányos Informatikai Szakközépiskola és Gimnázium és a budapesti XXI. kerületi Jedlik Ányos Gimnázium.

Stahl István