×
2024. 03 19.
Kedd
József, Bánk
-2 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.56 RON
100HUF = 1.26 RON
Olvasó hangja

Hógolyók

2018.02.28 - 15:27
Megosztás:
Hógolyók

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (CNAS) Romániában nem közvetlenül, hanem a pénzügyminisztériumon keresztül jut az egészségügyi hozzájárulásként befizetett pénzekhez. Ez roppant kevés, mert országosan ötmilliónál kevesebb a hozzájáruló személy, a lakosság pedig 17, 18 vagy 19 millió, nem tudni pontosan, de ennek a kevés pénznek is igazságtalanul, politikai alapon történik az elosztása. Az erdélyi megyék valamennyien kevesebbet kapnak, mint amennyit adnak, ugyanúgy részesülnek viszont a pénzből olyan megyék is, főleg Moldvában, ahol szinte senki sem fizet hozzájárulást, ez is egy záloga persze a PSD választási sikereinek. Hol vagy ilyenkor, RMDSZ, a kormánypárt oldalán? A leosztott pénzekből aztán 7% jut a teljes családorvosi ellátásra, 5% pedig a CNAS működtetésére, ez a súlyos aránytalanság hagyományőrzés nálunk, tipikus balkáni és bojári pökhendiség, de még inkább pimaszság, ahol az úrnak minden kijár, a pórnép pedig csak kínlódjon. Szatmár megyében laboratóriumi vizsgálatokra évi szinten 3,5 millió lejt ad a biztosító, amiből 10,5 lej jut egy lakosra/év (!), ezért aztán sorbaállással, többhétnyi előjegyzéssel történnek a vizsgálatok, de ezek nagyobb részét így is az amúgy biztosított betegek fizetik. A járóbeteg-rendeléseken egy heveny betegség esetén, ha üres zsebű a szenvedő, nem lehet laboratóriumi vizsgálatot kérni, mert mire azok elkészülnek, a beteg vagy meggyógyul, vagy meghal. A legkevesebb lenne jól meghógolyózni a dolgainkat ilyen embertelenül rendező felelős személyeket. Jut eszembe, gyermekkoromban sok vásottabb gyerek még köveket is tett a hógolyójába.

Félreállították a román miniszterelnököt, aki 2018-ban az EU belterületén azt helyezte kilátásba, hogy a kitűzött székely zászlók mellett az azokat kitűzők is ott fognak lengeni, de felmenői példáján akár karóba húzást is ígérhetett volna. Hivatalosan, bevett hazai szokás szerint mással indokolták a leváltását, de annak a valódi oka nyilvánvalóan a kijelentése kiváltotta nagy mértékű hazai és külföldi felháborodás és felzúdulás volt. Az erdélyi magyarok szempontjából talán kár, hogy ezt az embert eltávolították a tisztségéből, hiszen ő az egyetlen vezető román politikus, aki nyíltan a szemünkbe mondta, amit gondol, ellentétben a hátulról döfő és szembemosolygó hatalmi siserahaddal.

Miniszteri rendelettel a teljes közoktatási rendszerre országosan érvényes új iskolai szabályzat lépett életbe. Az új szabályzat (az interneten elérhető) szinte teljes egészében nagyon észszerű intézkedéseket és szabályokat ír elő úgy az iskola, mint a tantestület és a diákok részére is. A rendeletnek az a nagyon is egészséges előírása, hogy órák alatt a tanulóknál nem lehet mobiltelefon, országos diákfelháborodást eredményezett, és ennek hangot is adtak a médiában. Megsértik a demokrácia szabályait, az iskolások alapvető emberi jogait, megsértik a tulajdonjogot, nem kérték ki a diákság véleményét és beleegyezését, ilyeneket olvashattunk, holott csak arról van szó, hogy sokan órák alatt, a tanárra nézve igen sértően inkább a mobiltelefonra figyelnek, mint a pedagógusra, és féltik a játékszerüket, mint kisgyerek a csörgőbabát. A szakemberek által kidolgozott szabályzat iskolásokkal való megvitatása nem járhatott volna haszonnal, hiszen mint ahogy a parlamentben is nap mint nap láthatjuk, a félreértelmezett demokráciában a hozzá nem értők mindig leszavazzák az okosokat sok lúd disznót győz alapon. Az egyik diákvezér azt mondta, hogy majd, amikor a tanárok kellően érdekes órákat tartanak, akkor nem fognak az órák alatt a tanulók mobiltelefonozni, arra azonban nem tért ki, hogy például algebra esetén ezt hogyan is képzeli. A gyermekek lelkületének az ilyen és ehhez hasonló torzulásai nem biztos, hogy felnőttkorukban a hasznukra válnak, és létezésük sajnos a családbeli és az iskolai nevelés egyfajta csődjét jelenti.

Olvashattuk, hogy az Apaserv nem szerel be több okos vízórát, mert a cégre nézve több a hátrányuk, mint az előnyük, az persze, hogy a lakosoknak egy jó dolog, mert nem csenget be a leolvasó, nem szempont. A szakemberek és hozzáértők dolga az ilyesmit felmérni, és dönteni az ügyben a cég érdekei szerint, a kisember szempontja úgyse számít soha és sehol, volt már időnk ehhez hozzászokni. Ilyenek hallatán azon gondolkodik az ember, hogy ha az Apaserv szakembergárdája ott volt 2015 nyarán-őszén is, amikor 35 000 okos vízórát szereltek be (darabonként 200 eurós áron + áfa + beszerelés = kb. 10 millió), akkor hogyhogy nem állapították meg, hogy ez nem egy előnyös dolog? Az akkori nagy költekezéssel kapcsolatban azt a gondolatot, hogy esetleg a vízórákat eladó cég a zsíros üzletet busásan meghálálta a vevőnek, azt gondolom, kapásból elvethetjük, hiszen nálunk ilyen már nem fordul elő, na de akkor a szakértelem nem működött? Vagy nem volt?

Lövik a varjakat, de ez nem nagy dicsőség. A faron durrantott vétlen madár gondolkodhat eleget, hogy megbecsültségükből, hiszen az ember barátai, segítségei („szárnyas ember”) voltak, hogyan csúszhattak le idáig. Nem tudhatja szegény, hogy az ember könyörtelenül és ész nélkül az egész Földet a maga szájízéhez akarja alakítani, átgázolva a Földet éltető természet törvényein, az élővilágon, a varjakat is ez az emberi pusztítás zavarta be a városokba. Az István téren miattuk csonkították meg kegyetlenül Szatmár legszebb platánfáit, mégis ott vannak, és ott lesznek a Kossuth-kertben is minden lövöldözés ellenére, csak idő kérdése. Nagyon okos állat a varjú, és nehéz túljárni az eszén, az előző városvezetésnek például ez egyáltalán nem sikerült. A Kossuth-kertben a legnagyobb sérelem a sok varjúpiszok, de azt valószínűleg vértelen módszerekkel is ki lehetne védeni, például formatervezett, zöldes, átlátszó műanyag lapok szerelésével a sétányok, padok és játszótér fölé, ez még egy hirtelen jött zápornál is jót fogna. Van ide 600 km-re egy természetszerető ország, ott biztosan így gondolkodnak hasonló esetben. Tudok a városban két olyan, kevésbé szem előtt levő helyet, ahol ezernyi varjú él, de nem árulom el őket, mert én a varjaknak szurkolok. Még ha rám is pottyantanak néha.

Ha nem ilyen kevés hó lenne, bizony még nagyon sok megdobálni való volna.

Tisztelettel,

Dr. Zagyva Miklós