Hogyan ellenőriz az adóhatóság?

Átlagember lévén, nézem a híradásokat, olvasom az újságokat, összeteszem a hallottakat, és következtetéseket vonok le. Tudott dolog, hogy a mai helyzetben az átlagembereknek elég nehéz megélni, honatyáink jóvoltából egyre nehezebb. Jelen példát saját tapasztalatomból mesélem el, és remélem lesz, aki csatlakozik a véleményemhez. Kölcsönnel, ismeretségi háttér nélkül, a bürokrácia útvesztőiben teljesen magamra hagyva nyitottam egy kisboltot tavalyelőtt. Hónapokig tartó huzavona után, amibe az engedélyek megszerzése került, megnyitottam ajtómat a vásárlók előtt. Nagyon nehéz dolog új üzletet beindítani, a pénz, a kereset, olyan mint a délibáb, soha nem éred el. Rendes állampolgár vagyok, rendesen adózom, nem feketézve, mindig azt vallottam, inkább legyen kevesebb, de aludjak nyugodtan. És most kiderül, hogy nyugodt alvásról szó sincs. Örömmel üdvözöltem az ANAF elhatározását, miszerint hadat üzennek a feketézőknek, a seftelőknek, így is van rendjén. Ne legyen jobb helyzetben az, aki pult alatt szerzi be az árut, aki nem tud számlát adni, mert nincs áfás számlája az áruról. Egész ma reggelig tartott az öröm, mikor is az egyik hírműsorban hallom, hogy az ANAF üzleteket zárt be, mert 1,50 lej, vagy éppen 3,80 lej többleteket fedeztek fel az árukészlet leltározásánál.

Hát én most tisztelettel kérdem: a testünknek melyik végével gondolkozunk, mert igazából a fejünkkel kellene! Mint boltos állítom, hogy ha egy leltárnál 1,50 lej van pluszban, az azt jelenti, hogy ott minden tökéletesen rendben van, és nem azt, hogy adócsalás történt. Ha teszem azt van 150, 1500, 15 000 lej, az már igen! No de másfél lej? Nevetséges. És ezért üzletet bezáratni?!

Mindeközben persze az igazi nagyágyúk járnak-kelnek, mit nekik a finánc, ők tudják a dörgést. Mindig is így volt, és félő, hogy ezután is így lesz. És itt a baj. Hiába vagy becsületes, teszed a dolgod legjobb belátásod szerint, nem ér egy hajítófát sem, mert bármilyen világ is jöjjön, mindig te leszel az, aki a kurtát húzza.

Hallom a tévéműsorokból, ahogy dobálóznak a rengeteg kenőpénzzel, millió eurók forognak közszájon — hol a pokolban vannak, akik azokat kellene behajtsák? A mai gyerekek az erdőt már csak képeskönyvből fogják ismerni, mert mutatóba sem marad fa az országban. Ki a felelős érte? És akkor 1,50 lejért bezárnak egy boltot, és verjük a mellünket, milyen hatékonyak vagyunk?

Bevallom, eddig azon a nézeten voltam, hozzám jöhet az adóhatóság, én számla nélkül árut nem hozok, és nem pakolom meg az autómat rogyásig feketeáruval, az én üzletem tiszta. De bizony, az 1,50 lejt hallva már nem mernék mérget venni rá, hogy így is van. Nem akarom azt hinni, hogy az adóhatóság is olyan, mint az öregember: ha nincs baj, akkor csinál.

Tisztelettel,

egy kisboltos