Hol van már a Széchenyi-szobor?

A román nyelv szobrát tavaly négy hónap alatt sikerült felavatni Szatmárnémetiben, Széchenyi István szobrát egy év elteltével sem akar sikerülni. Egymásra várnak a műemlékállítók.

Tavaly egy hónap eltéréssel szavaztak a szatmárnémeti tanácsosok arról, hogy felállítható a román nyelv szobra és Széchenyi István szobra is a városban, előbbi hamarosan egyéves évfordulóját ünnepli, a Széchenyi-szobor viszont még mindig csak a szobrász fejében létezik.

A legnagyobb magyar szobrának ügyét a néhai újságíró, Sike Lajos karolta fel, lobbizott, adománygyűjtésbe is kezdett, az ügy mellé később az Identitas Alapítvány, az RMDSZ és a Szatmár Megyei Tanács is odaállt. Sike Lajos korai halála után a szoborállítási feladatok úgy oszlottak meg, hogy az Identitas Alapítvány az engedélyeztetési procedúrát vállalta magára, a megyei tanács a finanszírozást, az RMDSZ pedig az intézményi keretét biztosította az egésznek. A szoborból azóta sincs kész semennyi sem, az ügyben főszerepet játszó két intézmény, az Identitas Alapítvány és a megyei tanács egymásra vár.

Szőcs Péter, az Identitas Alapítvány elnöke megkeresésünkre elmondta, hogy mielőtt a szobrász nekiállna bronzból kiönteni a szobrot, tudni kellene, megvan-e az ehhez szükséges finanszírozás. Sike Lajosnak hétezer lejt sikerült összegyűjtenie a szoborra, a megyei tanács már tavaly elkülönített szoborállítási céllal százezer lejt a költségvetésében, de mintegy hatvanezer lejnek még mindig híján vannak. A bukaresti köztéri engedélyeztetési bizottságtól addig nem kérik ki a szoborállításhoz szükséges engedélyt, amíg nincs meg a teljes finanszírozás.

Pataki Csaba, a megyei tanács elnöke, aki a 2016-os választások előtt még szenátorként járt közben a szoborállítás érdekében, elmondta: a megyei tanács idei költségvetésében is ott van a kért százezer lej, de amíg nincs szoborállítási engedély, addig konkrét finanszírozásról sem lehet beszélni, a szervezőknek el kellene dönteniük, milyen szobrot akarnak.

Princz Csaba