×
2024. 03 29.
Péntek
Auguszta
19 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Szatmárnémeti

Holokauszt emléknap Szatmáron

2016.02.01 - 10:24
Megosztás:
Holokauszt emléknap Szatmáron

A koncentrációs táborból meseillusztrációk révén megmenekült, világszerte ismert, ám itthon szándékosan elfelejtett Elijahu Adler Kaba grafikáiból nyílt kiállítás a megyei múzeumban.

Egy évtizede január 27-e a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja, idén pedig 71 éve, hogy 1945. január 27-én a szovjet hadsereg felszabadította a leghírhedtebb koncentrációs tábort, Auschwitz-Birkenaut. Az évforduló és az emléknap alkalmával, kissé rendhagyó módon — mintegy csepp a tengerben — egy ember életének mozzanatait bemutatva idézték fel a második világháború szörnyűségeit és a holokauszt borzalmait szombaton a Szatmár Megyei Múzeumban, ahol az 1912-ben Szatmárnémetiben született Elijahu Adler Kaba lágerélmények alapján készült rajzaiból, illetve későbbi műveiből nyílt kiállítás.

„Egy ember — egy művész, pontosabban egy szándékosan elfelejtett festő- és grafikusművész, akit Európa- és világszerte ismertek, de itthon nem tudtak róla. És nem is volt tanácsos tudni róla, hiszen 1949-ben Izraelbe települt. Hosszú kutatás után döbbentünk rá, hogy létezik ez a művész” — fogalmazott a tárlatmegnyitón Csirák Csaba. Mint mondta, Adler Kabának eseménydús élete volt, 1942-ben Ukrajnába vitték munkaszolgálatra, onnan hazatérve pedig 1944. június 1-jén, az utolsó szatmárnémeti „transzporttal” vitték Auschwitzba, a szatmári színházi élet fő szervezőjével és rendezőjével, Szabadkai Józseffel együtt. Életben maradását és megmenekülését pedig rajztehetségének köszönhette, ugyanis a koncentrációs tábor egy tisztje meséket írt Berlinben élő kislányainak, s az az ötlete támadt, hogy a történetekhez illusztrációkat készíttessen — festőversenyt hirdetett a lágerben, s a jelentkezők közül Adler Kaba munkája nyerte el leginkább a tetszését, így őt bízta meg a meseillusztrációk elkészítésével, eközben pedig a tábor szinte valamennyi magas rangú katonája megrajzoltatta vele portréját is. A tiszt 1945-ben magával vitte Adlert Ausztriába, onnan szabadult és tért haza Szatmárnémetibe, ahol 1948-ban lágerélményei alapján készített munkáiból nyílt kiállítás, majd egy évvel később Izraelbe települt — s ezzel szándékos elfelejtésre ítéltetett szülővárosában.

A tárlatmegnyitón részt vevő dr. Aurel Vainer országos hitközségi elnök shalom-mal, azaz békével köszöntötte a jelenlévőket, kiemelve: Szatmáron — ahonnan szinte 19 000 zsidót hurcoltak el, akik közül alig 2000 tért vissza — létezik a közösségi lelkiismeret és tisztelet, Szatmárnémeti mostani lakói nem felejtik el, hogy létezett egy közösség, amelynek vitathatatlan a hozzájárulása a város fejlődéséhez. Tegyük hozzá, nem is akármilyen közösség, hiszen anno Szatmárnémetiben élt az egyik legnagyobb és legkompaktabb erdélyi zsidó közösség, két zsinagógával, mai napig híres jeshivával (Amerikában és Izraelben egyesületük van a Szatmárról elszármazott zsidóknak és még a '70-es években is komoly, mindenki által elfogadott „ajánlólevélnek” számított a szatmári iskolában végzett tanulmányok), 25 imaházzal, árvaházzal, kórházzal. Az egykori szatmári zsidók tanultságát és magas szintű ismereteiket emelte ki dr. Schaffer Rafael főrabbi is, ugyanakkor rámutatva arra is: nem csak azért kell emlékezni, hogy emlékezzünk, hanem hogy megakadályozzunk a szörnyűségek megismétlődését. „De a holokausztról nem csak lelketlen számokban, hanem emberek szintjén kell beszélni — ezek a grafikák itt a falakon talán a legjobb mementók és leghűebb emlékek” — fogalmazott, miután mélyen elgondolkozva szemlélte végig a rajzokat, mindegyik előtt hosszan megállva.

A kiállításmegnyitót követően került sor dr. Stern Mór a Szatmári zsidók útja című, 1931-ben készült művének igényes kivitelezésű, korabeli és jelenkori fényképekkel gazdagon illusztrált, román nyelvű fordításának bemutatására. „Dr. Stern Mór könyvét mindenképp meg kellett jelentetni román nyelven is, hiszen Szatmárnémeti gazdasági, szociális, társadalmi, egészségügyi életében a zsidó közösség olyan mély, ma is létező nyomokat hagyott, amelyeket meg kell ismernie mindenkinek, aki ebben a városban él” — mondta a fordítást végző Felicia Grigorescu.

Szabó Kinga Mária