Honvédek tiszteletére avattak emléktáblát

Az I. világháborúban Arany Vitézségi Éremmel kitüntetett nagykárolyi katonák előtti tiszteletadásként emléktáblát avattak szombaton. A cudar időjárás ellenére illő számban vettek részt a református temetőben, a ravatalozó falára kihelyezett plakett leleplezésén.

A szervezők nevében Berei Csilla Blanka köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta: „Ebben az évben jelent meg Maruzs Roland alezredes úr Virtus dolgában töretlen című kötete az I. világháború Arany Vitézségi Éremmel kitüntetett katonáiról. A kötet szerzőjével beszélgetve merült fel az ötlet, hogy emléket kell állítanunk azoknak a nagykárolyi születésű katonáknak, akik életüket veszélyeztetve olyan hőstetteket vittek véghez, amelyekkel kiérdemelték ezt a kitüntetést. A kitüntetés célja az altisztek és közlegények vitézi tetteinek látható és tartós díszjelvénnyel való megörökítése volt. Ez elnyerhető volt veszélyben forgó vagy sebesült bajtárs megmentésével, hadijelvény vagy kincstári vagyon megvédésével, visszaszerzésével, fontos hadállások megtartásával, vagy hasonló jelentőségű tettek véghezvitele által. A legénység által kiérdemelhető legmagasabb kitüntetést, az Arany Vitézségi Érmet az I. világháborúban 1500-an kapták meg.”

Nagykárolyban három olyan honvédre emlékeznek meg a táblával, akik megkapták a legénységi állomány legnagyobb kitüntetését. Ők név szerint a következők:

Komlódi István tizedes (született 1893-ban, Nagykároly)

Szolgált: Magyar királyi 12. honvéd gyalogezred.

Fegyvertény ideje és helye: 1915. október 8–9., Boguslawka (orosz hadműveleti terület).

Az Arany Vitézségi Érem adományozási éve: 1916.

Fejlövés következtében hősi halált halt: 1915. október 9-én. Eltemetés helye: Boguslawka.

Kosztich Ágoston Antal János egyévi önkéntes címzetes őrmester (Nagykároly, 1897. 06. 24.)

Szolgált: Császári és királyi 5. gyalogezred.

Fegyvertény ideje és helye: 1918. május 15., Piave mentén (olasz hadműveleti terület).

Az Arany Vitézségi Érem adományozási éve: 1919.

Dr. Nemestóthi Szabó Albert tartalékos zászlós (Nagykároly, 1877. 03. 03.)

Szolgált: Császári és királyi 7. huszárezred.

Fegyvertény ideje és helye: 1915. május 7., Kalenó, Zemplén vármegye (orosz hadműveleti terület).

Az Arany Vitézségi Érem adományozási éve: 1915.

Hősi halált halt: 1915. 05. 07-én. (Zemplén megyében lett eltemetve, majd még abban az évben, június 18-án szülei hazahozatták a holttestét, és a nagykárolyi római katolikus Mesterrészi temetőbe lett újratemetve 1915. június 18-án.)

Tukacs József Sándor, a Nagykároly-belvárosi Református Egyházközség lelkipásztora szólt az egybegyűltekhez. Rövid eszmefuttatásában kiemelte, hogy hálás szívvel kell gondolnunk ezekre és a többi hősre, akik életüket is feláldozták a haza védelmében. Rózsa Albert helyi lakos kedveskedett versmondással az alkalmon. Az emléktábla mellett a Történelmi Vitézi Rend tagjai álltak díszőrséget. A plakettet Komlódi István tizedes leszármazottai leplezték le, és Tolnay István, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese, illetve Ilyés Csaba római katolikus főesperes mondott áldást, illetőleg szentelte azt meg.

A továbbiakban koszorúkat helyeztek el. Így tett Komlódi István és Komlódi Sándor, az egyik hős leszármazottai; a belvárosi egyházközség részéről Tukacs József Sándor lelkipásztor és Rózsa Albert presbiter; a Történelmi Vitézi Rend Margittai Széke részéről Bódis Károly; a Történelmi Vitézi Rend Nagykárolyi Széke részéről Geréb Miklós lelkipásztor és Karádi Csaba; Mold Máriusz, valamint az emléktábla létrehozó: Berei Csilla Katalin és Berei Károly. Utóbbi a szertartást követően röviden szólt a megvalósulás mikéntjéről, és a belvárosi egyházközség gyülekezeti házába invitálta a jelenlévőket egy szeretetvendégségre.