Horváth Csaba: A jó bornak is kell a cégér
Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára tegnap Nagykárolyban találkozott a Szatmár megyei borászokkal. Az alábbiakban a szakembert a szőlőtermesztés és a borkészítés jelenlegi problémáiról és jövőbeli kilátásairól kérdeztük.
— Az Európai Unióban egyre több minőségi szőlőt termesztenek, ami remélhetőleg azzal jár, hogy a borok minősége is javul. Ön szerint a borok minőségének a javulásával a borfogyasztási kultúra is javul, vagy továbbra is megmarad egy olyan réteg, amely az anyagiak miatt megmarad az olcsó borok fogyasztása mellett?
— A javuló szőlészeti és borászati technológia hatására nemcsak csúcsminőségű borok jelennek meg a forgalomban, hanem az olcsó árfekvésű termékek színvonala is ugrásszerűen növekszik. A hatvanas években bocsánatos bűnnek tekintették, ha borkőkiválás volt a palackozott borokban. Ma le sem veszik a polcról az ilyen terméket. A fogyasztó egyre igényesebbé válik. Manapság jó minőségű termékkel jelentkezni nem érdem, hanem a piacra jutás alapvető feltétele. A kínálat növekedése megadja a fogyasztónak a választás lehetőségét. Ahogy mondani szokták: „az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz bort igyunk”. A bor egyben bizalmi cikk is, hiszen az üzletben ritkán kóstolhatjuk meg a bort a vásárláskor. Korábbi emlékeinkre, kedvező vagy kedvezőtlen benyomásainkra hagyatkozva választunk. És ha a kóstoláskor csalódás ér minket, akkor ez a negatív élmény mélyen rögződik. A választék bővülésének köszönhetően a fogyasztó érdeklődése is a bor felé fordul. Melyik alkalomra melyik bort válasszam? Miben különbözik a Kisküküllő menti Királyleányka az Egritől? Divat lett a borral foglalkozni. Hogyan kell bort kóstolni, hogyan válasszam ki a vendéglőben az ételhez legjobban illő bort? Ezernyi kérdés. A jobb vendéglők „borkedvelő képzések”-et, borvacsorákat szerveznek. Előbbieken megtanítják az érdeklődőket a borkóstolás alapjaira, betekintést nyújtanak a borkészítés rejtelmeibe, kedvet csinálnak a kulturált borfogyasztáshoz, utóbbi alkalmakkor módot adnak egy-egy pincészetnek a bemutatkozásra.
Borturizmus
— A turizmus fejlődése a borturizmus fejlődéséhez is vezet?
A turizmus dinamikusan fejlődő szakága a „borturizmus”. Minősített szolgáltatást nyújtó pincészetek csalogatják az érdeklődőket. A már-már feledésre ítélt őshonos fajták ismét reneszánszukat élik. Sajnos, a minőség javulása önmagában nem képes fizetőképes keresletet támasztani. A bor élvezeti cikk és nem alapélelmiszer. A borászok tisztessége azonban azt is megkívánja, hogy jó ár—érték arányú, egyszerű, ám tiszta ízű, egészséges bort tudjanak adni a hétköznapok asztalára is. Nemcsak a gasztronómia csúcsát jelentő, kóstolgatásra alkalmas borokat kell készíteni, hanem olyanokat is, amelyekből jólesik egy-két pohárral meginni. Természetesen a mértékletesség határáig.
Borversenyek
— Az utóbbi években egyre több borversenyt és borkóstolót szerveznek. Ezek a rendezvények elősegítik a minőségi borok megismertetését és megszerettetését, vagy akár a borfogyasztási kultúra fejlődését?
— A komoly borversenyek nem öncélú rendezvények. A szabályozott feltételek (anonim mintakezelés, szakavatott bírálók, optimális előkészítés/felszolgálás) melletti bírálat eredménye orientálhatja a fogyasztót. A borverseny célja hármas. A szakmai minősítés révén visszaigazolást ad a termelőnek, hogy jó úton jár-e, vagy van valami probléma. Az aranyérmes bor tökéletes, az ezüstérmes bor esetében a harmónia nem teljes, a bronzérmes bor korrekt, de különleges élményt nem ad, az okleveles bor komoly hiányosságokkal küzd, és a kizárt bor forgalmazásra alkalmatlan. A másik szempont, hogy áttekintést ad a nevezett borok által képviselt kínálat minőségéről. A harmadik jelzi a fogyasztóknak, melyek a figyelemre érdemes borok és borászatok. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa szervezi Magyarország nemzeti borversenyét. A rendezés feltételei azonosak a nemzetközi borversenyek előírásaival, de a nevezők csak hazaiak lehetnek. A nevezés feltételei szigorúak, miként a lebonyolítás is a versenyszabályzat szerint történik. A 2011-ben rendezett országos borverseny nyertes boraiból Párizsban a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal székházában tartottunk bemutatót. A borverseny katalógusai minden fontos helyszínre eljutnak, és egy éven keresztül a nevezők listája képviseli a magyar bor gerincét. A nemzeti borverseny egyfajta tehetségkutató szereppel is bír. Számos Év Bortermelője először az országos borversenyen szerzett eredményei alapján jutott a csúcsra. Az országos borversenyen elért eredmények a figyelem középpontjába állíthatnak borászatokat, és alapot adhatnak a nemzetközi versenyeken való elinduláshoz is.
Értékesítés
— Szatmár megyében több olyan személy van, akinek sikerült EU-s támogatással nagyobb területet nemes szőlővel betelepíteni olyan térségekben, ahol a talaj és az éghajlati viszonyok megfelelnek a szőlőtermesztésnek, problémát jelent viszont a tárolás, a palackozás és az értékesítés. Megtörténhet, hogy az egyre több minőségi bor megjelenése oda vezet, hogy az előállítási költségek alatt kell majd eladni a minőségi bort is?
— A szőlőtelepítés és borászati fejlesztés során a piaci lehetőségekből kell kiindulni. Magyarországon 193 ezer hektárnyi első osztályú szőlőtelepítésre alkalmas terület van, de sosem lesz ennyi szőlőnk, ha nincs piaca a bornak.(Jelenleg 82 ezer hektár a statisztikai szőlőterület Magyarországon). Már a telepítés megkezdése előtt fel kell mérni a várható piaci lehetőségeket. Ne érzelmi, hanem piaci alapon döntsünk a telepítésről (terület és fajta kiválasztása, művelési rendszer kialakítása). A szőlő feldolgozása és a palackozás esetében a beruházási költségeket ésszerű szövetkezéssel lehet csökkenteni. Így versenyképes lehet az előállítás költsége. A nagy minőségre való törekvés nem öncélú. A relatív magas előállítási költség vállalása csak akkor térül meg, ha a fogyasztó azt felismeri. Ha a minőségi bor előállítása nem jár együtt piacépítéssel, akkor bizony reális a veszély, hogy a nagy értékű bor évekig a pincében marad. Pontosan fel kell térképezni, mekkora a fizetőképes kereslet. Marketing-aktivitásokat (promóció, kiállításokon való megjelenés, fogyasztói tájékoztatás) kell alkalmazni. A jó bornak is kell a cégér!
Apáról fiúra
— A szőlőtermesztés és a borászat régebben apáról fiúra szállt, most azonban sok olyan személy is foglalkozik ezzel a tudást és tapasztalatot igénylő szakmával, aki nem felkészült, nincsenek meg a szükséges alapismeretei. Akarással és szorgalommal lehet pótolni a hiányosságokat?
— A sikeres borászati tevékenység alapvető feltétele a szakismeret. Az apáról fiúra szálló tudás ma már kevés. A „fiú”-nak manapság sokkal többet kell tudnia, mint jeles eleinek. A tudomány rohamléptekkel halad, és aki lemarad, az versenyhátrányba kerül. Aki nem rendelkezik szakismerettel, az a saját kárán fogja megtanulni, mit szabad tenni a borral. Ha van hozzá energia, autodidakta módon is messzire lehet jutni, kellő elszántsággal, igényességgel és igen sok pénzzel. Ha nincs kellő szellemi muníció, célszerű szakembert alkalmazni. A borkészítés nem borbírálat. Utóbbi esetben egy átlagos képességű ember kellő gyakorlattal magas szintre juthat. A borászat esetében a szorgalom és a kitartás szükséges, de nem elégséges feltétel.
Borászegyesületek
— Fontos-e, hogy a borászok egyesületekbe tömörüljenek, vagy egyénileg is tudnak boldogulni?
— Nagyon tehetséges és nagyon tehetős emberek választhatják a magányos hős útját. A többség számára inkább a szövetkezés ad biztos megélhetést. Minek vásároljon mindenki méregdrága prést és palackozót, ha csak 15-20 napig használhatja egy évben. A világszínvonalú technológia bizonyos üzemméret alatt gazdaságosan nem elérhető. Ilyenkor célszerű közösen beruházni. Vannak akik kiváló szőlőtermelők, de csak átlagos tehetségű borászok. Ilyenkor is célszerű szövetkezni és olyanra bízni az egész évben gonddal ápolt szőlőt, aki a legtöbbet tudja kihozni belőle. Végül vannak olyanok is, akik bár nagyszerű bort készítenek, tehetségtelenek az értékesítésben, vagy a kis tételeik miatt nem képesek megjelenni egy nagyobb üzletláncban. Itt ismét a szövetkezés — a pinceszövetkezet — az üdvözítő megoldás. Végül — de nem utolsósorban — az érdekek védelme, az eredetmegjelölések oltalma mindenképpen közös fellépést igényel.
Elek György
