×
2024. 03 29.
Péntek
Auguszta
12 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Szatmárnémeti

Hősök vagy áldozatok voltak a Donnál elesettek?

2016.01.25 - 08:32
Megosztás:
Hősök vagy áldozatok voltak a Donnál elesettek?

A Szatmár-Németi Református Egyházközség állította Szatmár megyében az egyetlen emlékművet a Don-kanyarnál elesettek tiszteletére. A Németi-templomban minden évben tartanak megemlékezést, így történt ez tegnap is a református gimnázium tanulóinak részvételével.

A délelőtti istentiszteleten, ami az imahét záró istentisztelete is volt egyeben, Ilonczai Zsombor, a református gimnázium iskolalelkésze hirdetett igét. Kiemelte, hogy Pál apostol térítő útjain Jézus Krisztust helyezte előtérbe, az ő szenvedését és kereszthalálát emelte ki. Arra a kérdésre próbált magyarázatot adni: milyen kiváltsággal jár az, hogy Jézus nevének hordozói vagyunk? Pál apostol beszél a szenvedésről, a titokról és a dicsőségről. Hangsúlyozta, hogy nem Isten háta mögött élünk, hanem a szeme előtt.

A megemlékezésen jelen voltak a református gimnázium diákjai, akik egyre több helyen lépnek fel és tesznek bizonyságot arról, hogy iskolájuk szellemiségét magukévá téve, az iskolában szerzett kulturális ismereteiket számtalan helyen megmutatják. Póti Eduárd, az iskola történelemtanára az idei év történelmi és egyházi évfordulóira hívta fel a figyelmet. A legfontosabb évfordulók közé tartozik a 225 éve megtartott szatmári zsinat, aminek a Németi-templom adott helyet. Ez a zsinat volt az első, ami nemzeti összefogással jött létre és évszázadokra meghatározta nemcsak a reformációt, hanem a társadalom életét is. Póti hangsúlyozta, hogy a reformáció nem csupán egyházi és történelmi esemény volt, hanem kultúrát teremtett. A történelemtanár a továbbiakban kitért a doni csatára történő megemlékezésre. Megjegyezte, hogy mi, magyarok még mindig nem tudjuk feldolgozni azokat a történelmi eseményeket, amelyek negatívan érintettek minket. Alig volt olyan magyar család, amelyiknek ne lett volna áldozata a második világháborúban. Sokat vitatkoznak a történészek arról, hogy 1940-ben miért lépett be az addig semleges Magyarország a háborúba a Szovjetunió ellen. Ma már a válasz egyértelmű: Magyarország vissza akarta szerezni az elcsatolt részeket. A magyarok akkor azt hitték, hogy a nagyhatalmak az ajándékot a vitézségért adják, nem pedig kényük-kedvük szerint osztogatnak. A hatalmi érdekek ma is elsődlegesek. 1943-ban annyi magyar katona vesztette életét, mint Szatmárnémeti mai lakossága. Ma sem lehet eldönteni, hogy hősök vagy áldozatok voltak. Azt viszont el kell fogadni: a történelmet meg kell ismerni, mert csak így lehet jövőt tervezni. A kérdés az: tudunk-e megfelelően bánni a tudásunkkal? Ma is meg kell vívjuk a mindennapi harcainkat, csupán arra kell odafigyelni, hogy ez a harc miattunk történjen és ne mások érdeke miatt. A megemlékezés koszorúzással ért véget.

 

Elek György