Hová lett a szeretet? Itt van bennünk!

Zenés spirituális elmélkedésnek is beillett a Szentlélek plébánia fiataljainak hagyományos karácsonyi koncertje, melynek végére kiderült a válasz is: a szeretet ott van bennünk és mellettünk.

Hosszú évek óta hagyomány a szatmárnémeti Szentlélek plébánia fiataljainak körében, hogy karácsonykor egy–egy könnyűzenei koncerttel ajándékozzák meg a közösséget — s nem csak a plébánia kisebb közösségét, hanem a szatmáriak nagyobb közösségét is, hiszen az ünnepi műsornak „híre van” már a városban. Szinte kicsinek bizonyult az egyébként igencsak tágas Szentlélek templom vasárnap délután, melynek padjait és székeit teljesen megtöltötték a közösség tagjai, a más plébániákról érkezett hívek és más felekezetű vendégek. „Sok jobbá lenni vágyó ember gyűlt össze”, akiket a vendéglátók már az ajtóban nagy szeretettel és boldog karácsonyt kívánva fogadtak, a padokon pedig elvihető rajzok, amelyeket a gyermekek egy–egy adott témakör mentén, a próbák alatt alkottak.

A Pfeifer Tibor és felesége, Melinda, valamint Májer Enikő rendezte előadás, melyben szerepet vállalt az ifjúsági közösség apraja és nagyja, néhány élethelyzet megelevenítésével arra kereste a választ dallamban és szavakban, hová lett a szeretet? Az LGT, a Historica, a Signum, valamint Pintér Béla ünnepi üzenetet is hordozó dalaival színesített kerettörténet „főszereplője” a nagy tiszteletnek örvendő Józsi bá’, aki egy kisváros közösségének nem csak mozgatórugója, de mintha ő jelképezné a megtestesült szeretet is a közösségben. Józsi bá’ minden évben egy–egy történettel kedveskedik az őt körülvevő gyermekeknek, ám most szomorúra sikeredik a történet, mert a Földön hanyatlani kezdett a szeretet. Természetesen a gyermekek belekotyognak a mesébe, kérdeznek, hozzászólnak s felelősségre is vonják Józsi bát, amiért ilyen szörnyűségeset mesél karácsonykor. Ám a mese nem kerekedhet szebbre, mert az ember hátat fordított Istennek és elkezdett Istent játszani, méltóságán alulinak érezve „elfelejtett” imádkozni — s magának a mesélésnek is hirtelen vége szakad: meghal Józsi bá' és vele együtt a szeretet is. De talán mégsem — Ady Endre csodálatosan elszavalt Karácsony című verse vezeti fel: Jézus azért született, hogy jók, jobbak legyünk s legalább karácsonykor a szeretet vezéreljen és a szeretetre neveljük az új nemzedéket, a gyermekeket is. Az emberek közötti szeretet nélkül nincs értelme az életnek, s ebbe a szeretetbe beletartozik az is, hogy tiszteljük a másik embert, ha nem is a mi nyelvünket beszéli — a tavalyi műsorban csendült fel először (akkor még újdonságként) román könnyűzene s ez a motívum idén sem hiányzott az összeállításból. A kellemes kikapcsolódást és szórakozást nyújtó, bő másfél órás koncert-előadásból az elgondolkodtató kérdések sem hiányoztak — olyan kérdések, amelyekkel szinte nap mint nap szembesülünk: számítanak–e, érnek–e valamit az anyagi javak szeretet nélkül? — felvillant az ember jó és rossz közötti vívódása, mindennapi életünkben a példaképek keresése, s mint a végszóban elhangzott: előbb vagy utóbb, de mindenki megtalálja Jézust, és azzal a szeretetkötelékkel kapcsolódik hozzá, amelynek végén Isten mosolyog.

Szabó Kinga Mária