Húszéves a nagykárolyi Psycho Symphony zenekar

Szombaton este hét órától kezdődik a nagykárolyi termálstrandon a Psycho Symphony zenekar évfordulós koncertje, amelyet meghívottként a magyarországi Perfect Symmetry zenekar fog felvezetni. A Psycho Symphony két tagját az eltelt húsz évről faggattuk.

— Meséljetek a kezdetekről, milyen indíttatásból alakult az együttes? Ez milyen szinten kapcsolható az 1989-es forradalom utáni társadalmi változáshoz, vagy egyéb belső és külső hatásokhoz?

— Emil Gherasim: Én csak 1993-ban érkeztem a zenekarba, egy évvel annak megalakulása után. Tehát nem vagyok alapítótag, de a kezdeti időszaknak én is részese voltam. Nagyon mostoha körülményeink voltak, akárcsak a legtöbb romániai underground zenekarnak. A 90-es évek elején mi is részesei lehettünk egy friss zenei mozgalomnak és nagy reményekkel indultunk neki a zenei pályának. Mint utólag kiderült, legtöbben feladták álmaikat és más pályára léptek, mi maradtunk.

— Gindele „Gabica” Gábor: Emlékeim szerint (ezek az emlékek ennyi idő távlatából módosulhatnak) az indíttatás eleinte meglehetősen egyszerű volt, amolyan „csináljunk egy rockzenekart”–féle. Később aztán, persze sokkal komolyabb gondolatok is előkerültek, egyedi zenét szerettünk volna játszani, különbözni másoktól, a zenén keresztül megfogalmazni azokat az érzéseket és gondolatokat, amiket máshogy nem igazán tudtunk. A puccsforradalom olyan szinten természetesen segítette a zenekar dolgait, hogy a Ceauşescu rendszerben például ilyen formában nem is létezhettünk volna. Tudom, hogy abban a rendszerben is voltak zenekarok, sőt nagyon jó zenekarok, de azok egy kicsit a beilleszkedésről, a másoknak megfelelésről szóltak, nekünk pedig pont nem ez volt a célunk.

— Mivel meglehetősen rétegzenét játszottok, hogyan sikerült kiadót találni, amelyik foglalkozzon hanganyagjaitok népszerűsítésével?

— Emil: Sehogyan. Nem állunk szerződésben semmilyen kiadóval és igazából nem is látok arra esélyt, hogy a közeljövőben ez bekövetkezzen. Igaz, 1997-ben egy kiadó felvállalta első nagylemezünk kiadását és a felvételeket is saját stúdiójában rögzíthettük, ami egy hatalmas segítség volt, de a terjesztést már nem vállalta be, majd nem sokkal ez után a kiadó is megszűnt. Azóta mi magunk próbáljuk megoldani lemezeink terjesztését, népszerűsítését.

— Gabica: Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem vagyunk rákényszerülve, hogy kiadói kompromisszumokat el kellene fogadjunk.

— A közönség hogyan fogadta/fogadja koncertjeiteket, milyenek voltak a visszhangok?

— Emil: Az elmúlt 20 évben egyértelműen kiderült, hogy zenénket szívesebben hallgatják élőben, mint felvételről. Erősebb a hatása és meggyőzőbb. Mégis legtöbben túl bonyolultnak, nehezen emészthető „furcsaságnak” tartják és igazából nem tudnak vele mit kezdeni. Számomra ez mindenképpen pozitívum. Kis rétegnek szól és ezzel nincs is semmi baj.

— Gabica: Lehet, hogy önzésnek hangzik, de mi igazából magunknak akarunk megfelelni ezzel a zenével. Ha nekünk tetszik akkor jól esik játszani, ha meg nem akkor nem esik jól, és nem is játsszuk. Ettől függetlenül nagyon szeretjük ha egy koncerten érezzük, hogy tetszik az embereknek a zenénk.

— Felléptetek az Atheist előtt, egy fesztiválon játszottatok a Cynic zenekarral. Milyen érzés volt élőben látni, találkozni, beszélgetni azokkal az emberekkel, akiknek a zenéje meghatározta az együttesetek stílusát?

— Emil: Felemelő érzés volt egy színpadon jatszani néhány nagy kedvenccel és jó volt látni, hogy ők is hasnlóan egyszerű underground arcok, mint mi.

— Gabica: A Cynicről én sajnos lemaradtam, de például az egy csodálatos érzés volt, mikor az Atheist előtti koncerten, a színpadról lepillantva, azokat láttuk az első sorban tapsolni és örülni akik miatt, ha részben is, azt a zenét játsszuk amit játszunk.

— Esetetekben meghatározó kérdés hogy, miképpen íródik egy Psycho Symphony-dal?

— Emil: Minden szerzeményünk egy olyan alapvázból indul ki, amit valamelyikünk már megírt, ami tulajdonképpen egy kész dal és aztán ezt szerkezetileg együtt átdolgozzuk úgy, hogy mindenki hozzá tudja adni a saját egyéni elképzeléseit. A módszer nagyon egyszerű, mégis nagyon kevés zenekar alkalmazza.

— Gabica: Ezt az átdolgozást nevezzük szabászmunkának amikor az említett alapvázat mindenki legjobb tudása és ízlése szerint próbálja alakítgatni, megnyirbálni adott részeket, vagy éppen hozzátenni, lelassítani-felgyorsítani stb. Fellengzősen nevezgetnénk akár Közös Zenekari Produkciós Munkának is. Vagy maradhat a szabászmunka kifejezés.

— Manapság ritkaságszámba megy, hogy egy együttes húsz évig megmaradjon ugyanabban a felállásban. Nektek mindez sikerült. Mi ennek a titka?

— Emil: Ez alatt a 20 év alatt rengeteg szünet volt zenekari tevékenységünkben, gyakran hónapokig semmi aktivitásunk nem volt egyéb elfoglaltságaink miatt. A zenekar többnyire előnyt élvezett, de mégsem volt a hivatásunk, mert nem lehetett az, hiszen tudjuk jól, hogy Romániában igényes zenéből nem lehet megélni. Ebből kifolyólag soha nem koncerteztünk annyit, hogy belefáradjunk, vagy megunjuk a zenélést, nem voltak szerződéses kötelezettségeink, amelyek sok zenekarnak a végét jelentették. Zenei téren nagyon hasonlóan gondolkodunk és baráti kapcsolat is fűz minket egymáshoz, ami jóval egyszerűbbé tette az együttmaradást.

— Gabica: Hát ebbe a húsz évbe még belegondolni is sok. Nagy megfejtést nem tudnék mondani, lehet, hogy ha gőzerővel nyomtuk volna a zenekar szekerét és mindenáron egy befutott, menő zenekar akartunk volna lenni, akkor rég befejeződött volna ez a szakasz. Így igazából tudtuk azt, hogy a zenekar nagyon fontos mindannyiunk számára, szívesen csináljuk azt, amit csinálunk, ha valaki épp nem ér rá, más dolga miatt, akkor például átütemezzük a próbát, vagy nem vállalunk el egy fellépést. Miért is hagytuk volna abba?

— Mivel készültök az évfordulós koncertre?

—Emil: A megszokott repertoárunkon kívül készülünk néhány olyan szerzeménnyel, ami meghatározta pályafutásunkat és körülbelül 15 éve nem játszottuk őket sehol élőben. Ezen kívül örülnénk, ha mindenki velünk együtt jól érezné magát, abban a különös világban, amit Psycho Symphony-nak hívnak.

De ne feledkezzünk meg a magyarországi vendégeikről sem, a Perfect Symmetry zenekarról, akik kimondottan a 20 éves évfordulónk alkalmából fognak minket és a nagykárolyi közönséget megtisztelni.

— Köszönöm a beszélgetést és boldog születésnapot kívánok!

— Emil: Mi is köszönjük, és szeretnénk külön megköszönni a Nagykárolyi Kulturális Központnak a hatalmas segítségét és támogatását a koncert megszervezésében.

ifj. Deák Endre