Huszonegy éve hagyomány a Mike-csúcs megmászása
Utoljára módositva: 2019-02-06 11:59:07

Február 2-án reggel 28 lelkes kiránduló gyűlt össze a Batizi úti Penny parkolójában, hogy 21. alkalommal is „meghódítsa” a Mike 1011,6 méteres csúcsát.

Tudtuk, hogy nagy hóra számíthatunk, de a Bráda-völgy bejáratához érve mégis meglepett, hogy nem tudunk tovább menni a völgyben, és autóinkat ott kell hagynunk a letérőnél. Miután összepakoltuk csomagjainkat, és szétosztottuk a 8 hótalpat a résztvevők között, elindultunk a Boda Oşanu panzió felé. Néhány terepjárónyom azért volt az úton, így a haladás itt még elég könnyű volt, viszont a panziót elhagyva a nyomok egyre ritkultak, a hó egyre nagyobb lett, s indokolttá vált a hótalpak felcsatolása, hogy legalább az elöl menő 8 ember taposson egy többé-kevésbé járható ösvényt. A gyönyörű szurdokban megcsodáltuk a patak kis zuhatagjait és az oldalból lesuppant mini lavinák nyomait is. Aztán mikor kiértünk a szorosból, megtartottuk első pihenőnket is, hogy újult erővel ugorjunk neki a kaptatónak. Itt két gyermekes család és egy házaspár a visszafordulást választotta, belátva lehetőségeik határait. Továbbhaladva egyre gyakrabban kidőlt fák, letört és lehajlott ágak állták utunkat és kényszerítettek kerülőkre. Ez a küszködés eléggé gyorsan lemerítette energiatartalékainkat, így gyakrabban kellett pihenőt tartanunk. A Kőhát-gerinc előtti pihenőnél még hárman visszafordultak. A gerincet elérve a szél is megélénkült, de a téli időszakhoz képest meleg hőmérsékletnek köszönhetően ez nem okozott különösebb kellemetlenséget. A főgerincről aztán letértünk a Mikére vezető mellékgerincre, azaz csak letértünk volna, mert a nagy hó és a sok ledőlt fa miatt csak egy kisebb kör megtétele után találtuk meg a helyes utat. Innen már könnyen emelkedtünk úti célunk felé, egy ideig egy 5–6 egyedből álló farkasfalka nyomait követve, míg 15:20-kor felértünk a csúcsra. Meglepődve tapasztaltuk, hogy a csúcson akkora volt a hó, hogy teljesen eltakarta a csúcsot jelző kb. 120 cm magas betonoszlopot. Ilyet az elmúlt huszonegy évben egyszer sem láttunk. Gyors fényképezkedés, evés-ivás után elindultunk lefelé, reménykedve, hogy még sötétedés előtt leérünk az útra. Természetesen ez nem sikerült, aztán még egy külön kalandot is szánt nekünk a sors, ugyanis Csele, a magyar vizsla úgy döntött, hogy önálló utat választ, és elindult az ösvényen visszafelé. Háromnegyed óránkba telt, míg sikerült a nyomára akadni, és folytatni tudtuk utunkat az autók felé. Végül 9 óra 40 perckor értünk a Bráda-völgy bejáratához.

 

Márk Nagy János

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
  • Nincs kapcsolodó cikk
APRÓHIRDETÉS
SZATMÁRI NAP
MoziSzinházBuliEgyéb
KÉPGALÉRIÁK
NAVIGÁTOR


KÖRKÉRDÉS
Szoktál-e adományozni ünnepekkor?
Igen, ilyenkor mindig nagyobb hangsúlyt fektetek az adományozásra.
Előfordul, hogy valamely felhívás kapcsán én is adományozok
Ugyanúgy adományzok egész évben
Nem adományozok se ünnepekkor, se máskor
Egyéb, leírom hozzászólásban
Szavazok
SEBESSÉGMÉRÉS
  • Sajnos ma még nem kaptunk információt a radarokról a megyében!
  • Az összes megtekintése
    Radarok Szatmár megyében
    (2019. december 13.)


    KONYHA
    Hozzávalók: 1 db édeskömény, 1 db zöld alma, 1 db hagyma, 15 dkg sárgarépa, 2 ek. olaj, 6 dl ...