×
2024. 03 19.
Kedd
József, Bánk
-2 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.56 RON
100HUF = 1.26 RON
Olvasó hangja

Huszonegy éve hagyomány a Mike-csúcs megmászása

2019.02.06 - 12:00
Megosztás:
Huszonegy éve hagyomány  a Mike-csúcs megmászása

Február 2-án reggel 28 lelkes kiránduló gyűlt össze a Batizi úti Penny parkolójában, hogy 21. alkalommal is „meghódítsa” a Mike 1011,6 méteres csúcsát.

Tudtuk, hogy nagy hóra számíthatunk, de a Bráda-völgy bejáratához érve mégis meglepett, hogy nem tudunk tovább menni a völgyben, és autóinkat ott kell hagynunk a letérőnél. Miután összepakoltuk csomagjainkat, és szétosztottuk a 8 hótalpat a résztvevők között, elindultunk a Boda Oşanu panzió felé. Néhány terepjárónyom azért volt az úton, így a haladás itt még elég könnyű volt, viszont a panziót elhagyva a nyomok egyre ritkultak, a hó egyre nagyobb lett, s indokolttá vált a hótalpak felcsatolása, hogy legalább az elöl menő 8 ember taposson egy többé-kevésbé járható ösvényt. A gyönyörű szurdokban megcsodáltuk a patak kis zuhatagjait és az oldalból lesuppant mini lavinák nyomait is. Aztán mikor kiértünk a szorosból, megtartottuk első pihenőnket is, hogy újult erővel ugorjunk neki a kaptatónak. Itt két gyermekes család és egy házaspár a visszafordulást választotta, belátva lehetőségeik határait. Továbbhaladva egyre gyakrabban kidőlt fák, letört és lehajlott ágak állták utunkat és kényszerítettek kerülőkre. Ez a küszködés eléggé gyorsan lemerítette energiatartalékainkat, így gyakrabban kellett pihenőt tartanunk. A Kőhát-gerinc előtti pihenőnél még hárman visszafordultak. A gerincet elérve a szél is megélénkült, de a téli időszakhoz képest meleg hőmérsékletnek köszönhetően ez nem okozott különösebb kellemetlenséget. A főgerincről aztán letértünk a Mikére vezető mellékgerincre, azaz csak letértünk volna, mert a nagy hó és a sok ledőlt fa miatt csak egy kisebb kör megtétele után találtuk meg a helyes utat. Innen már könnyen emelkedtünk úti célunk felé, egy ideig egy 5–6 egyedből álló farkasfalka nyomait követve, míg 15:20-kor felértünk a csúcsra. Meglepődve tapasztaltuk, hogy a csúcson akkora volt a hó, hogy teljesen eltakarta a csúcsot jelző kb. 120 cm magas betonoszlopot. Ilyet az elmúlt huszonegy évben egyszer sem láttunk. Gyors fényképezkedés, evés-ivás után elindultunk lefelé, reménykedve, hogy még sötétedés előtt leérünk az útra. Természetesen ez nem sikerült, aztán még egy külön kalandot is szánt nekünk a sors, ugyanis Csele, a magyar vizsla úgy döntött, hogy önálló utat választ, és elindult az ösvényen visszafelé. Háromnegyed óránkba telt, míg sikerült a nyomára akadni, és folytatni tudtuk utunkat az autók felé. Végül 9 óra 40 perckor értünk a Bráda-völgy bejáratához.

 

Márk Nagy János