Huszonegy szavaló a XXI. versenyen
Huszonegyen vettek részt a hétvégén rendezett XXI. Gellért Sándor vers- és prózamondó versenyen. A versenyzők Magyarországról, Szlovéniából és Románia több településéről érkeztek. A legjobbnak járó elismerést idén a nagyváradi Szabó Brigitta kapta.
Hétvégén került megrendezésre az Árpád Egyesület, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Szent-Györgyi Albert Társaság közös szervezésében a XXI. Gellért Sándor vers- és prózamondó verseny. A nemzetközi megmérettetésen huszonegyen álltak színpadra, hogy meggyőzzék a szakmai zsűri tagjait — Csirák Csaba színháztörténész, Fazekas Annamária színművész, Horváth István színművész, Kovács Eszter dramaturg, András Gyula színművész — arról, hogy ők a legjobbak. A Kárpát-medencei döntőn három országból huszonegy versenyző vett részt: Magyarországról (Nagykanizsa), Szlovéniából (Lendva), valamint Romániából (Erdővidék, Székelyudvarhely, Nagybánya, Nagyvárad, Gyergyószentmiklós, Lippa, Szatmár megye — 5 versenyző). A verseny során a versenyzők szombaton és vasárnap is egy-egy művet mutattak be, majd a zsűritagok pontszámainak összegzése által kialakult a végső sorrend. A zsűritagok a versenyzőket jó tanácsokkal látták el, hogy a következő vers- és prózamondó verseny során jobb teljesítményt érjenek el. A kétnapos verseny végén a Dinu Lipatti Filharmóniában sor került az ünnepélyes díjkiosztóra, melynek keretében számos különdíj is átadásra került.
Több versenyző is részesült a Szatmári Friss Újság által felajánlott különdíjban. A díjátadón a zsűri elnöke, Horváth István elmondta, a két nap alatt születtek nagyon jó produkciók, de rosszabbak is. Azon versenyzőknek, akiknek nem úgy sikerült a hétvégéjük, ahogy eltervezték, azt tanácsolta, hogy szenteljenek több időt a verseknek, a felkészülésnek, hiszen a versekre, a szavalásra ugyanannyi időt kell fordítani, mint a sportolóknak az edzésre. Az elnök meglátása szerint a verseny során a legtöbb gondot a versek, illetve prózai szövegek kiválasztása jelentette. Sok olyan költővel találkozott a szavalóverseny során, akinek a létezéséről eddig nem is tudott. Elismerte, hogy az újakat fel kell fedezni, azonban amennyiben új szerző alkotásához nyúlnak a szavalók, akkor olyan művet ajánlatos választaniuk, mellyel a hallgatóságot be tudják vonni a produkcióba. „A versmondás alfája és omegája a megfelelő vers kiválasztása” — fogalmazott Horváth István, aki bátorításként elmondta, hogy akiknek nem sikerült a mostani szereplésük, azért ne hagyják abba a szavalást, hanem kitartóan kell gyakorolni, és megfelelő verset kell választani. A zsűri elnöke visszaemlékezett arra, hogy valamikor a Gellért Sándor vers- és prózamondó versenyen 70—80 szavaló versengett a legjobbnak járó elismerésért, azonban mára huszonegyre csökkent a versenyzők száma, melynek egyik okát abban látta, hogy fokozatosan csökkent a szatmári szavalók száma, így nem lehet elvárni, hogy más városból/országból jelentkezzenek szavalók. Végezetül kihangsúlyozta, hogy a tanárok feladata, hogy versre neveljék a diákokat.
Díjazottak
Szabó Brigitta (Nagyvárad) – első hely, Baj Bianka (Nagykanizsa) – második hely, Micsinai Dominik (Nagykanizsa) – harmadik hely, Kánya Antalné (Nagykanizsa) – közönségdíj, Pop Titusz (Szatmár) – szavalók díja.
