Huszonöt éves a Poesis

A május 8–10. között megrendezésre kerülő Poesis Napokról, valamint a Poesis folyóirat indulásáról, az azóta eltelt huszonöt évről George Vulturescut, a lap alapítóját és szerkesztőjét kérdeztük.

— Mi késztette a lap létrehozására és az elmúlt huszonöt év alatt a lap megmaradásáért folytatott küzdelemre?

— 1990-ben teljes változás előtt álltunk, mindenki egy új irány felé tájékozódott, lehetőség nyílt arra, hogy az emberek vállalkozásokba kezdjenek, de én nem ebbe az irányba indultam el, hanem az irodalmi életet próbáltam meg új életre kelteni. Már akkor jó kapcsolatot tartottam fenn az országban élő költőkkel, egy kulturális lapot akartam létrehozni a Szatmár megyei kulturális élet fórumaként. Rájöttem, hogy egy kulturális lapot nem lehet abban az időben létrehozni Szatmárnémetiben, mert annak kellett volna legyen színházi, zenei, képzőművészeti rovata is, de ezek szerkesztésére én nem tudtam vállalkozni. Ezért döntöttem úgy, hogy verslapot szerkesztek, mert ilyen akkor nem volt az országban. A Poesis 1990 februárjában jelent meg, ez volt az ország első verslapja, öt év múlva Iaşi-ban megjelent a Poezia című lap, ami később megszűnt. 1989 előtt Szatmár megyében két napilap működött (a Szatmári Hírlap és a Cronica Sătmăreană), ezekben volt hetente, néha csak havonta egy kulturális oldal, melyet az RKP szellemében kellett megtölteni tartalommal. Szatmár megyében volt igény verslapra, de nem voltak hagyományai a kulturális lapoknak, nem volt mire alapozni, új alapokra kellett építeni, ami abban az időben nem volt könnyű.

— A Poesisnek volt magyar melléklete is, ezt miért tartotta fontosnak?

— Szatmár megyében a magyar és a román költőknek közös a múltjuk, korábban is rendszeresen fordították egymást. A Poesis a Művelődési Ház égisze alatt jelent meg, mivel akkor én voltam annak az igazgatója. A Poesis mellett jelent meg a Szamoshát című magyar nyelvű folyóirat is. A Szamoshát szerzői közül többen kaptak Poesis-díjat, külön említeném meg Fényi Istvánt, aki életműdíjat, Markó Bélát, Kovács András Ferencet és Gál Éva Emesét, akik nagydíjat kaptak. Nagyon sok magyar költő volt a Poesis Napok vendége az országból, Magyarországról és más határon túli országból.

— Többek között Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke.

— Jelentős esemény volt a Lucian Blaga Napok, amelyen részt vett Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke, aki remélhetőleg a huszonötödik alkalommal megrendezésre kerülő Poesis Napokon is itt lesz. Részvételi szándékát jelezte Nicolae Manolescu, a Román Írószövetség elnöke, Szerbia és Moldova Köztársaság írószövetségeinek az elnökei, valamint egy ukrán küldöttség. Az a cél, hogy az írószövetségek tartsák a kapcsolatot egymással. Ez fontos, mert Szatmár megyéről nem lehet elmondani, hogy sok költője lenne, többen elmentek innen, akik itt maradnak, a nevüket nehezen tudják országosan ismertté tenni.

— A Poesis egy kapocs a költők között?

— Egy lap, amelyik megpróbál közlési lehetőséget adni a térség költőinek, nem csak a ma élőknek, hanem a klasszikusoknak is. A másik feladata, hogy elismert nagy költőket hozzon el Szatmár megyébe. A klasszikusok számára emlékhelyeket készítünk, a ma élők számára pedig lehetőséget adunk a kibontakozásra és a megmérettetésre. Ugyancsak fontosnak tartom a műfordítást: magyarból románra, románból magyarra. Az elmúlt huszonöt év történetét fogjuk összegezni a májusi Poesis Napokon és megpróbálunk előre nézni. A provincializmusban nehéz mércét állítani, nehéz eldönteni, hogy ki hányadrangú költő. Találkozva és kapcsolatot tartva a nagyokkal, lehetőség nyílik a tanulásra és a fejlődésre.

Elek György