Ideje lenne lépni a Dacia Szálló ügyében

Egyesület alapítását szorgalmazza egy szatmári műemlékvédelmi szakember a Dacia (Pannónia) Szálló megmentése érdekében. Mircea Drăgannak, a Szatmár Megyei Művelődési Igazgatóság munkatársának konkrét terve is van a megoldásra: közhasznúvá kell nyilvánítani az ingatlant.

A megalapítani szándékozott civil szervezet célja az lenne, hogy napirenden tartsa a Dacia Szálló kérdését, a választási kampány lejártával nehogy elfelejtődjön a város emblematikus épülete, illetve a visszaszerzésére és felújítására vonatkozó ígéretek. Mircea Drăgan szerint a megoldás az lenne, ha a szatmárnémeti önkormányzat közhasznúvá nyilvánítaná az ingatlant, mert ily módon ismét az épület tulajdonosává válhatna. A szakértő szerint ez jogában áll a polgármesteri hivatalnak, a városvezetés ugyanis szánhat olyan rendeltetést az épületnek (működhetne ismét akár szállodaként is), melynek alapján bizonyosan visszakapná az egykori hotelt. Mircea Drăgan lapunk érdeklődésére elmondta: a városvezetésnek kell akarnia a kisajátítást, és a polgármesteri hivatalnak kell indítványoznia az eljárást — és minden bizonnyal a felújítás költségeinek nagy részét is az önkormányzatnak kell majd előteremtenie. A műemlékvédelmi szakember azonban bizakodó, hiszen az új szatmárnémeti polgármester, Kereskényi Gábor programjában konkrét ígéret szerepel a Pannónia Szálló visszavásárlására és felújítására vonatkozólag. Mircea Drăgan neve egyébként nem ismeretlen olvasóink számára, ő volt ugyanis az, aki a művelődési igazgatóság, illetve a művelődési minisztérium nevében pert indított a Dacia tulajdonosa, Vasile Țânţaş vállalkozó ellen az épület megrongálása miatt. Az ügyről többször írtunk már: a per körülbelül egy éve kezdődött, azóta 14 tárgyalást tartottak, és mindössze annyi eredményre jutottak, hogy közös megegyezéssel bírósági szakértői véleményt kérnek. Drăgan egyébként a Facebook közösségi portálon tette közzé indítványát, néhány fotó kíséretében, melyek a Dacia Hotel jelenlegi siralmas állapotát mutatják be. Kérdésünkre a szakértő kifejtette: a legnagyobb probléma az, hogy a tetőzeten át becsorog a víz az épületbe, sőt, a kivett és nem helyettesített ablakokon keresztül is bever az eső, a nedvesség pedig köztudottan rengeteget árt az ingatlanoknak. Az egyik fotón egyébként jól látszik, hogy nagy felületen ázik például a hotel óriási méretű hallja. A műemlékvédelmi szakértő várja tehát a szálló sorsáért aggódó szatmáriak jelentkezését az egyesület megalapítása céljából, továbbá azt is, hogy az új választott helyi vezetők tegyenek eleget ígéreteiknek. Drăgan egyébként áthidaló megoldást is javasolt a pénzügyi terheket illetően: úgy véli, célravezető lenne, ha először csak az épület egy részét hoznák rendbe, majd pedig az ennek kihasználása során keletkező pénzekből folytatnák a felújítást.

Lenne mit helyrehozni

Legfőbb ideje lenne egyébként, hogy az újból hatalomra jutott RMDSZ megoldja a Pannónia Szálló ügyét, annál is inkább, mivel főként az RMDSZ sara, hogy ilyen állapotba került a város emblematikus épülete. Mint az köztudott, a szálló Szabó István volt Szatmár megyei RMDSZ-elnök, illetve volt megyei tanácselnök közreműködésével került Vasile Țânţaş tulajdonába, aki nyilvánvalóan nem volt jó gazdája az ingatlannak. Az 1902-ben felavatott Pannóniát a '89-es rendszerváltás után a kommunizmus idején benne működött megyei turisztikai vállalat munkatársai privatizálták. Szabó szerepe az volt, hogy a kisrészvényesektől felvásárolta, majd továbbadta a vendéglátó-ipari cég részvényeinek 52 százalékát Vasile Țânţaş cégének. A szatmáriak körében egyébként nem aratott osztatlan sikert, hogy az RMDSZ-es elöljáró egy avasi vállalkozó kezére játszotta Szatmárnémeti legimpozánsabb szecessziós stílusú épületét, amit pedig a pünkösdista lelkipásztorként is működő tulajdonos később művelt, közfelháborodáshoz, majd utcai tiltakozáshoz vezetett. A helyiek aggodalommal figyelték, hogy a 2006-ban megkezdett munkálatok során először hatalmas mennyiségű földet hordtak ki az épületből (értesüléseink szerint az alap alá ástak be mélygarázs építése céljából, amivel megbontották az épület stabilitását), majd pedig szintén hatalmas mennyiségű betont öntöttek a falak megerősítése érdekében (ami egyébként műemlékvédelmi szempontból igencsak kifogásolható). A pontot az i-re Țânţaş azzal tette fel, amikor 2010-ben félig beépíttette a Ruha István átjárót, egy alacsony, sötét betonbunkerré alakítva az elegáns passzázst. Ekkor a szatmáriak az utcára vonultak — közel 300-an —, és a szálló előtt „Pannónia — a miénk/Dacia — a noastră” táblákkal üzenték: elegük van a város kulturális kincseinek a prédálásából. Sőt, aláírásgyűjtés is indult ez ügyben, mivel a tiltakozók bíztak az épp művelődési miniszteri posztot betöltő RMDSZ-elnök, Kelemen Hunor segítségében. Azonban csalódniuk kellett a civileknek: hiába írtak beadványt a művelődési miniszternek, kérve, hogy vizsgáltassa át alaposan a Pannónián folytatott munkálatokat, és hiába gyűjtöttek össze körülbelül 3 ezer aláírást az igényük nyomatékosítása céljából, válaszra sem méltatták kérvényüket, melyet egyébként Erdei D. István parlamenti képviselővel küldtek el Kelemen Hunor tárcavezetőnek. Az ügyhöz hozzátartozik az is, hogy az egyik igen jó nevű szatmárnémeti ügyvéd több alkalommal is felajánlotta, hogy képviselné a várost egy olyan perben, melyet a Dacia Szálló tulajdonjogának visszaszerzéséért indítanának, azonban Ilyés Gyula volt polgármester hallani sem akart a javaslatról. Az ügyvéd úgy vélte, hogy a városi közpénzből épült szálló privatizációja semmissé nyilvánítható, mivel a régi tulajdonos jogutódja a szatmárnémeti önkormányzat, az épület magánosítására pedig csak a rendszerváltás utáni évekre jellemző, bizonytalan jogi környezet adott lehetőséget.

Babos Krisztina