Időutazás „Isten tenyerén”, a Kudzsiri-havasokban
Utoljára módositva: 2019-09-23 15:24:51

A Déli-Kárpátok szívében, kristályos csúcsok és mészkőképződmények ölelésében találunk rá az „élet bölcsőjére”. A Kudzsiri-havasokban ez a medence olyan zárt vidék, ahol a természet és az ember közötti kapcsolat zavartalan harmóniában maradt fenn.

A modern kor vívmányainak foglyai vagyunk. Már el sem tudnánk képzelni az életünket telefon, internet és a kényelmünket szolgáló okos dolgaink nélkül, a meleg víz, a fűtés, az elektromos áram pedig egyenesen létszükségletnek számít. Nekünk. Ám vannak települések, ahol mindez hiánycikk, és az ott élő emberek mégsem élik meg hiányként. Mindennapjaikat kitölti a földművelés és az állattartás, lelki gazdagságukat pedig a páratlan kincseket rejtő természet szépségeiben találják meg. Létezik a hely, ahol megállt az idő és szemmel látható, kézzelfogható a földi paradicsom, ahol „Isten tenyerén” sétálva átszellemül és megnyugszik a lélek.

„Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,

Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.

Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,

Sugaraiban álmos hajnal mosakodott. (…)

Láttam a békét az emberek szívében,

Láttam az erdőket fürödni a fényben.”

Hamvas Béla

Magányosnak tűnő faházikók állnak a domboldalban

A Kudzsiri-havasok vagy Sebes-hegység a Déli-Kárpátok Páring csoportjához tartozó hegység. Legmagasabb pontja a 2130 méteres Péter-csúcs. A hegység viszonylag alacsony, illetve középmagas csúcsaival elég nagy területen helyezkedik el, mégis a Kárpátok egy kevésbé ismert részét képezi. Karsztos jellegének köszönhető, hogy ilyen elzárt területek jöhettek létre, mint amilyen a Ponorics-vízkelet (Fundătura Ponorului). A természeti erők erőteljes eróziója lépten-nyomon megfigyelhető, mint ahogyan a víz művészi alkotómunkássága is a mészkövekben. Ezen szépségekről és formai gazdagságokról Téglás Gábor brassói születésű régész és az erdélyi turizmus úttörője így tudósít:

„A hegyvidék minden szépségét képviselve találjuk rajta. Mély szakadékok, meredek sziklafalak, havasi növények illatával áradozó fennsíkok a szeszélyesen kivájt völgyekkel váltakoznak, hol bővizű patakok szilaj szökeléssel szállítják alá a dús erdők által táplált források vizét. Általában egynemű kőzetekből alakult e hegység. Mindazonáltal egyes mészfoltok ide is beférkőztek, megannyi oázis a kristályos kőzetek roppant tengerében.”

Köves úton lassan emelkedve vezet utunk, hol kerítések, hol bokrok között

Gépjárművel Hunyad megyében a Petrozsény (Petroşani) és Hátszeg (Haţeg) közötti főútról Ponor település irányába kell letérni, majd Fégyér (Federi) falucska végéből indul az igazi felfedezés. A kezdetben kőlapokkal kiépített út lassan földessé válik, majd a továbbiakban csak terepjáró vagy lovas szekér számára használható. A természet szerelmesei viszont gyalogosan teszik meg a további pár kilométert, ezzel is adózva a hely autentikus és meghitt hangulatának. Itt minden települést erdő ölel körül. Folyamatosan követnek az úton az aprócska, kőből vagy fából épített házak, a léc- vagy fakerítések, kicsi udvarok, gyümölcsösök, mígnem egy elég köves és lassan emelkedő „kecske” úton hagyjuk el a lakott települést.

A kígyózó folyó hűsítőként szolgál a legelésző állatoknak

A 900 méter magasságban fekvő védett terület a hegységre jellemző vizek viselkedéséről kapta nevét. Ezek ugyanis a magasabb régiókban fakadnak, és a mélyebben lévő mészköves részeken eltűnnek a föld alá. A Ponorics-vízkeleten áthaladó folyó hat patak vizét gyűjti össze a környékről, felbukkan a völgyben, és eltűnik egy sziklafal keskeny repedésében. Legközelebb a 8 kilométerrel messzebb fekvő Csoklovinai-vízkeleten bukkan elő újra. A népi elnevezés, „Isten tenyere” vagy „az élet bölcsője”, elhelyezkedésére és a hely páratlan szépségére utal. A lassan emelkedő úton haladva kökény- és szederbokrok tűnnek fel, majd az erdőbe érve örökzöldek között haladunk az ágak között már fel-felvillanó mészköves formák irányába. Elvétve találunk magányosnak tűnő portákat, de az udvarban legelésző állatok, összegyűjtött tűzifa, illetve széna- és szalmaboglyák jelzik, hogy csak álca a lakatlanság. Felülről tekintve a medencébe az első szembetűnő kép, amint a folyó kettévágja a katlant. Szabálytalanul kígyózó formája, csendes moraja és frissítően hideg vize szinte csalogat. Az ösvényen haladva szépen ereszkedünk le a partjára, s kísérjük végig a sziklafalig, avagy a medencén keresztül. A körülölelő sziklákat az eső és a szél művészi mestermunkaként formálta meg, míg a közöttük bujkáló nap sugarai évszaktól függetlenül olyan színeket festenek a házak falára és a fák leveleire, hogy elakad az ember szava. A legelő simogató pázsit, és olyan nyugalom uralkodik, mintha nem is a Földön járnánk.

Vezetékes víz és villany nélkül, összhangban a természettel élnek

Ez a meghitt és a nagyvilág elől elrejtett medence Diana Buzoianu a brit The Telegraph napilap „Big Picture” fotópályázatán aratott győzelme után kapott nagyobb figyelmet. A beküldött képen egy vidéki életkép elevenedik meg párolgó szénaboglyákkal, egy mesébe illő völgyben. Azóta már sok művészt megihletett a táj, de varázsa a látogatók számának növekedésével sem csorbult.

A sziklák mögül játszadozó napsugár átszínezi a völgyet

Télen, havas időben ezek az utak szinte járhatatlanok, ám olvadás után azonnal felpezsdül az élet. Amint zöldülni kezd a mező, bárányok hada lepi el a völgyet, majd a kis házikók és esztenák is benépesülnek. Szabadon cikázó szarvasmarhák, fenséges lovak és egy két kíváncsi kutya is köszönti a vendégeket. Itt az emberek generációról generációra örökítik ezt az életformát. Már gyermekként szívükbe oltják a földművelés, állattartás szeretetét és tudományát, a környezet és a növények ismeretét.

Testileg-lelkileg feltöltődést nyújt Isten tenyerén sétálni

Egyik legszebb élményünk volt ellátogatni a Ponorics-vízkelethez. Testileg és lelkileg is feltöltődtünk, átjárt minket a hely hangulata, természetközeli varázsa, nehéz szívvel búcsúztunk a vidéktől, de feledhetetlen emlékképekkel lettünk gazdagabbak.

„A természetben nyitott szemmel és füllel, a szépségre fogékony szívvel járj! Ne hagyj mást magad után, csak a lábad nyomát, és ne vigyél el mást, csak az emlékeket!” — írja Herman Ottó.

 

Szöveg: Habarics Ilona

Fotók: Habarics Zsolt

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
  • Nincs kapcsolodó cikk
APRÓHIRDETÉS
SZATMÁRI NAP
MoziSzinházBuliEgyéb
KÉPGALÉRIÁK
NAVIGÁTOR


KÖRKÉRDÉS
Mit teszel szíved egészségének megóvása érdekében?
Naponta legalább 20 percert sétálok
Sok gyümölcsöt fogyasztok
Figyelek arra, hogy eleget aludjak
Megválogatom, milyen ételeket fogyasztok
Nem foglalkozom különösebben ilyesmivel
Egyéb, leírom hozzászólásban
Szavazok
SEBESSÉGMÉRÉS
  • Sajnos ma még nem kaptunk információt a radarokról a megyében!
  • Az összes megtekintése
    Radarok Szatmár megyében
    (2019. október 17.)


    KONYHA
    Hozzávalók: 60 dkg sertéstarja, só, frissen őrölt bors, 3 ek. napraforgóolaj, 8 dkg füstölt szalonna, 2 fej vöröshagyma, 1 ...