Időutazás gregorián dallamokkal Ákoson

Az ákosi református templom nyolc és fél évszázados falai újra halhatták ifjúkoruk dallamait, a gregorián, azaz egyszólamú liturgikus énekeket az Örökségnap keretében, melyet a Középkori templomok útja legszebb templomaiban szerveznek meg a reformáció emlékévében.

A mi „Öreg Hölgyünk”, az 1175-ben épített ákosi református templom Erdély legnagyobb Árpád-kori monostor temploma, s nem csak Szatmár megye, de az országhatártól független egész régió egyik legcsodálatosabb épülete, kiemelten fontos épített örökség — melynek hamisítatlan középkori hangulata és kisugárzása az épületet kívülről szemlélő számára is érzékelhető, a falak közé lépve pedig csak még inkább erősödik, főleg egy borongós-esős délutánon. Ez a hangulat ejtett rabul mindenkit szombaton, függetlenül attól, hogy első alkalommal vagy már sokadjára lépett be a 842 éves templomba — a partiumi és erdélyi református középiskolák vezetőit és tanárait, a Középkori templomok útja program vezetőit, a Schola Gregoriana Budapestinensis tagjait és magukat az ákosiakat is, hiszen az Örökségnap modernül fogalmazva „célközönsége” ők voltak. „Beszélünk a Felső-Tisza-vidék műemlékeiről, csodálatos templomairól, épített örökségünkről mindenkinek: turistáknak, látogatóknak, szakembereknek — csak épp a helyi gyülekezeteknek soha nem beszélünk semmiről. Azokhoz az emberekhez „felejtünk el” szólni, akiknek mindennapi életük része egy-egy ilyen kincs, amelynek különleges csillogását a világ látja, de a helybéliek — talán épp azért, mert mindennap szembesülnek vele — már vagy még nem. E gondolat mentén döntöttünk úgy, hogy a reformáció 500. évfordulója alkalmával örökségnapokat szervezünk a Középkori templomok útja legszebb templomaiban — melyek közül a legmonumentálisabb az ákosi református templom” — fogalmazott köszöntőjében a programot ügyvezető Deák Attila.

A múltból reánk maradt értékekkel dolgunk van, summázta áhítatában Dobai Zoltán lelkipásztor, hangsúlyozva: feladatunk, hogy ezen értékeket, örökségünket megbecsüljük és továbbadjuk — legyen szó földi vagy mennyei, emberi vagy isteni örökségünkről. „Örököltük a bűnt, a bűnös természetet, a halált — terhes örökség, igaz, de örököltünk jó dolgokat is, hiszen 'miénk az ígéret, az örökség', az örök élet, az üdvösség Krisztus által. Több mint 800 éves templomban vagyunk, mi ezt örököltük őseinktől — 'Tartsd meg, ami nálad van' mondja Jézus, s bár ő az égi örökségre érti, ugyanez vonatkozik a földi örökségre is, amit nem azért kaptunk, hogy eltékozoljunk, hanem megőrizzük. Megajándékozottak vagyunk felettébb — személy szerint egyenként is, az 500 évért is, azért is, hogy a pályázatot nyertünk a templom felújítására s egyben hálát adhatunk a jövőért is” — mondta. Gaylhoffer-Kovács Gábor művészettörténész nyolc évszázadon átlépve, a monostor keletkezésének szükségességét felvillantva világított rá a templom művészettörténeti összefüggéseire rövid, de annál érdekesebb előadásában, többször is nagy elismeréssel méltatva az 1750-ben készített faragott padok két évvel ezelőtti felújítását, amelyek változatos növényi motívumaikkal, kazettás megoldásaikkal és jellegzetes, korsóból kinövő virágos díszeikkel az úgynevezett erdélyi késői virágos reneszánsz csodálatos darabjai. „Példaértékű és Magyarországon is tanulhatnának belőle! Itt, Ákoson a látszatnál előrébb helyezték a hitelességet, a felújításnál nem arra törekedtek, hogy eredeti fényében-színeiben pompázzon, ami valahol disszonáns is lenne, hanem az idő nyomait meghagyva, aprólékos gondossággal a több száz évvel ezelőtti mesterek keze munkáját, vonalvezetését megőrizni, állapotát óvni” — mutatott rá.

Az örökségnap fénypontja a gregorián énekek voltak — a jelenlévőknek is és a templom nyolc és fél évszázados falainak is, „akiknek” örültek füleik, hogy újra hallhatták ifjúkoruk dallamait, ha nem is szorosan a liturgiába épülve, mint egykor, de mintegy keret adva a rendezvénynek. A zenetörténet igen fontos, de kevéssé ismert területe az énekelt imádság, az Isten és ember közötti párbeszéd, több mint ezer éve s az 1990-ben alapított Gregorián Társaság e gondolat mentén vitte csodálatos dallamú időutazásra a hallgatóságot. „Ismerjük meg és legyünk büszkék a Szent István-i örökségre. Az „Élő gregorián – Hangzó Árpád-kor” ötlete hét éve született, azóta látogatjuk sorra az Árpád-kori templomokat — amelyekből nem csak négy-öt van, mint legtöbben hiszeik, hanem 40–50, zömében apró kis ékszer-csodák” — magyarázta Ruthner Judith, hozzátéve: külön öröm számukra, hogy hamarosan a reformáció emlékévében Vizsolyban, a református istentiszteleten szólalnak meg „azon a nyelven, ami összeköt múltat és jövőt”.

Szabó Kinga Mária