A megszokott, hatalmas érdeklődés övezte és a ragyogó őszi verőfény tette még kellemesebbé az Új Pálinka Ünnepét és a Szatmár-Beregi Szilvanapot a Fehérgyarmattól alig 15 km-re lévő, híres kuruc településen, Tarpán, melyre nagyon so szatmárnémet is ellátogatott. A művelődési ház kertjében felállított standoknál már kora délelőttől nagy volt a jövés-menés – ami teljesen érthető is, hiszen az ízlésesen elrendezett és a bőkezű ősz minden gazdagságát felvonultató asztalokon valóban megtalálható volt minden, ami szem-szájnak ingere.

Hatalmas bográcsokban főtt a málékásás és tormalevélbe töltött káposzta, sült a lepcsánka és a csőröge, nagymamáink korát idéző vasalóval „vasalták” a tarja-szeleteket, hagyományos rézüstökben rotyogott a – bodzabogyóval megbolondított – folytonos keverést igénylő „nemtudom”-szilva lekvár, cseréptálban várt a kóstolókra a különleges kékszőlő-levkár, birsalmasajt és somkompót. A szemkápráztatóan színes, szatmári és kárpátaljai népviseletbe öltözött standgazdák az ízes falatok mellett természetesen a zamatos pálinkát is kínálták mindenkinek – a látogatók pedig a bőség zavarával küzködve hirtelen nem is tudták, melyiket kóstolják: a mézes-körtést, a kökényt, a somot, a szedret, a hagyományos szilvát vagy az egyéb gyümölcspárlat-különlegességeket?

Az idei rendezvénynek is egyik nagy attrakciója volt a pálinka kultúra kialakítását, terjesztését zászlajára tűző civil egyesület, a Szatmár-Beregi Pálinka Lovagrend hagyományos ceremóniája, az „Új pálinka ünnepe”. E rituálé keretén belül avatták fel a lovagrend új tagját, s adták át az szokásos elismeréseket a velük azonos célokért szorgoskodóknak. A díszes fogatokon, trombitaszó kíséretében megérkező pálinka lovagrend tagjai a színpadra vonulva értékelték az idei főzésű pálinkát, melyet „igen jónak” minősítettek, majd a lovagi ceremónia csúcspontjaként – nem kevesebb mint 80 pálinkaminta megízlelése után – kihirdették a megyei pálinkaverseny eredményét, szilva-, alma- és egyéb gyümölcs kategóriákban.

Ezt követően a lovagok helyét a színpadon a Szamos Néptánegyüttes vette át, aki majd’ másfél órás előadásuk során nem csak a Szatmár-Bereg vidékét táncolták körbe, hanem a gyímesi hegyeket is, sőt, stilizált román pásztortáncot is roptak. A pergő ritmusok táncra ingerelték az egyre népesebb nézőközönséget is – sokaknak közülük már előadás közben táncra mozdult a lábuk, az előadás utáni és késő estig tartó táncházba pedig mindenki nagy élvezettel kapcsolódott be.

Szabó Kinga Mária