Ígéret — valóságalap nélkül

Pataki Csaba szenátor, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke tegnap részletesen elmagyarázta portálunknak, hogy miért valótlan az, amit Ponta és Dragnea ígért Szatmárnémetiben.

Amint arról beszámoltunk, szombaton, Victor Ponta miniszterelnök és Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes szatmárnémeti látogatásán a Helyi Fejlesztési Országos Program (PNDL) keretében aláírtak 56 finanszírozási szerződést 14 655 882 lej értékben, már folyamatban lévő, befejeződött, de teljesen új projektekre is.

„Ezzel kapcsolatosan nekem két-három elvi gondom van — nyilatkozta lapunknak Pataki Csaba szenátor, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke —, ezek megoldásán dolgozunk. Amikor összevonták ezeket az állami beruházásokat, mondván azt, hogy körülbelül negyvenezer közberuházás van elindítva országosan, az alapgondolat az volt, hogy nézzék meg, melyik az, amelyiket be kell fejezni, melyik az, amelyiket nem. Ennek az ötvenhárom beruházásnak egy része olyan, ami ki van emelve abból a negyvenezerből, egy része pedig új. Ha valaki megnézi ezeknek a beruházásoknak az összértékét, kiderül, hogy ha az ország befektetésekre szánt teljes összegét ide tolnák egy fél évig, akkor lenne ez megvalósítható. Vannak olyan megyei utak, amikre kétszázezer lej van előirányozva, ez az összeg viszont nem fedezi még az előtervezési költségeket sem, mert a beruházás meghaladja a százmillió lejt. Az a gond, hogy hitegetik az embereket, minden a választási kampány jegyében történik.”

Kivételezés

Mindegyik polgármestert megkérdezték, hogy községében milyen beruházások vannak, de nem mindegyik polgármesteri hivatal került fel a listára — mutatott rá Pataki. „Elfogadhatatlan az, hogy minden városnak van kisebb-nagyobb beruházása, kivéve azt a két várost (Nagykároly és Sárközújlak), amelyiknek magyar vezetője van. Ugyanez a helyzet községi szinten is. Az is elfogadhatatlan, hogy azok, akik eddig pályázatokból megoldották a gondok nyolcvan százalékát, azok most várjanak támogatásra. Ha befektető-barátként gondolkodunk — félretéve a politikát és a nemzetiséget —, akkor Szatmár megyében azokat a megyei utakat újítanák fel, amelyeken három-négy kilométert kell megjavítani ahhoz, hogy az illető út működőképes legyen. Három példát érdemes ezzel kapcsolatban felhozni. Az egyik a Nagykároly—Mezőfény közötti út. Mezőfényen több mint ezer alkalmazottja van a Polipolnak. Most épül egy másik gyár, ahol újabb ezer embert alkalmaznak. Ezt az utat mindenképpen meg kellene javítani. 3,5 kilométer útszakaszt kellene felújítani Kisdendeleg és az országút között, hogy az egész Érmellék lakossága normálisan ki tudjon menni a főútra. Ez amiatt is fontos, mert Mezőpetriben is épül egy ipari park, ám az ott működő gyárakat nem tudja majd Mezőpetri feltölteni munkásokkal, éppen ezért kellene lehetőséget adni, hogy az Érmellék lakossága könnyen eljuthasson ezekre a munkahelyekre. A harmadik példa az európai uniós pénzből készülő terelőút, ennek el kellene készíteni a többi úthoz kapcsolódó két végét. Az egyik vége Nagymadarászhoz vezetne, de ehhez kellene készíteni egy 2,5 kilométeres utat, a másik végén a terelőutat össze kellene kötni Szatmárzsadánnyal a vetési letérővel szemben. Ezek még csak tervek szintjén sem léteznek. Most a terelőút terve a semmiből vezet a semmibe. Nincs tervbe véve az Ákos és Krasznamihályfalva közötti út felújítása, ami a turizmus szempontjából nagyon fontos lenne. Tervben van az Érkávás—Ady Endre útszakasz felújítása. Ennek akkor lenne igazán értelme, ha ezt az utat Krasznaterebesig felújítanák, hogy legyen áthaladási lehetőség a két főút között.”

Pataki hozzátette: 2011-ben készült egy komoly tanulmány, ami felmérte a megye útjainak forgalmasságát. Ez valahogy eltűnt, pedig ennek alapján kellene megszabni a prioritásokat. Az, amit Ponta és Dragna megígért, még nagyon sokáig ígéret marad; az elképzelés maga is rossz, de belátható időn belül anyagi fedezet sem lesz rá.

Elek György