II. Kolbásztérinbába - minden, mi szem-szájnak ingere

„Nagy elvárásokkal jöttem és nem csalódtam! Sok versenyen voltam már, de ilyen remek hangulattal és jókedvvel sehol nem találkoztam még.¨ - summázta a II. Kolbásztérinbábát a zsűri elnöke, a Szabadtűzi Lovagrend főkancellárja, Bágyok Károly.

Rengeteg kíváncsi látogató térinbábázott, kóstolt és ámuldozott a kolbászok és a szebbnél-szebb népművészeti tárgyak között szombaton a Grand Mall emeletén, ahol a második Szatmári Kolbásztöltő Verseny zajlott a Borókagyökér Egyesület szervezésében.

A versenyre benevezett 10 csapat közül volt, amelyik teljesen amatőrként, ám annál nagyobb lelkesedéssel, jókedvvel és Csini Csinosan állt a kolbásztöltők mögé, voltak olyanok is, akik az első Kolbásztérinbábán már kipróbálták magukat, s most egy pillanatig sem haboztak, hogy ismét valami különlegeset alkossanak, a sepsiszentgyörgyi Őrangyalok viszont komoly profinak számítanak, hiszen már hosszú évek óta vesznek részt (és nyernek) ilyen versenyeken.

Ám függetlenül attól, hogy amatőr vagy profi, a „szépasztalok” díszítését, tematikus elrendezését már napokkal előtte komoly tervezés és munka előzte meg, hiszen a csapatok igyekeztek minél eredetibb és dekoratívabb ötleteiket megvalósítani – természetesen kolbászból, szalonnából, malacságokból. S bizony a látogatók egyik ámulatból a másikba estek s szinte szájtátva járták körbe Boróka-aprócsapat Életfáját; a szalonna-kifutón landoló – és szárnyain pici villogóval felszerelt – paprikás szalonna repülőt; a hajszálvékony sonkaszeletekből és kolbászból alkotott csizmát; a kolbász-szalonna laptopot s mellette az interneten társát kereső Juliskát, Harley Davidsont, terepjárót vagy az élményfürdő kolbász-csúszdáit.

A kompozíciók mellett minden asztalon ott tornyosultak a mobil-dekorációk is – azaz hatalmas fatányérokon és kézzel festett lapítókon a füstölt kolbász-szalonna, lilahagyma halmok, zsíroskenyér-kockák, főtt kolbászos falatkák – melyeket szorgos kezek rendeztek folyamatosan újra, hiszen minden oda lépőt szívesen kínáltak a jóízű falatokkal, a különlegességnek számító, kolbászos és tökös muffinnal, a zamatos pálinkákkal, borokkal.

Maga a megmérettetés 10 órakor kezdődött, a csapatok ekkor kapták meg szakajtókosárban a 10 – 10 kilónyi húst, ebből kellett a legfinomabb kolbászt elkészíteniük. S bár minden csapatban volt női versenyző is, a hús felvágását, ledarálását, fűszerezését és keverését hagyományosan férfikezek csinálták. A csarnokba kilátogatók nem csak az ínycsiklandozó malacságokat nézhették-kóstolhatták, hanem szebbnél-szebb kézműves portékákban is gyönyörködhettek, kerámia és fűzött gyöngy ékszerektől kezdve festett bútorokon át kedves textilbabákig, vagy üvegcsodákig.

Közben pedig a Cetera, a Pindurkák, a Borókák, Röpikék és a Gemeinsam táncosai mutatták be tudásukat, majd közösen perdültek táncra a látogatok és a versenyzők.

A hattagú zsűri – Bágyok Károly, a Szabadtűzi Lovagrend főkancellára, Veress Ádám, kapitány, Nagy Sándor, református esperes, Huszti Tamás, Magos Attila állatorvos és Bertici Kinga Gastro Angyal – fáradhatatlanul járta az asztalokat, szigorú szemmel pontozott mindent és kóstolta a frissen sült kolbászt.

Melyek mind igen ízletesre sikeredtek, egy közös hibát leszámítva: kicsit sós lett - ugyanis friss kolbászba a legalapvetőbb fűszerből kevesebbet kell tenni. Hosszas mérlegelés után végül megszületett a döntés: legvidámabbnak az Őrangyalok bizonyultak, legkreatívabbnak a Rock'n GummyMacik, a Model Shop csapata volt a legcsaládiasabb, a jövő reménységének számítanak a Kis Borókák, a legjobb állagú kolbászt ÁlBándiék, míg a legjobb ízű kolbászt a Salad Box csapata készítette – pedig egy szál zöldség sem került bele! A képzeletbeli dobogó harmadik helyére a frissen Szabadtűzi Lovaggá ütött Tóth István vezette, szatmári élményfürdő csapata állt, második helyére az Ököritófülpösről érkezett Modern Magyarországért Mozgalom csapata, míg az II. Kolbásztérinbána nagydíját a Csini Csinosok Csapata „vitte haza”. A tombola nyertesei sem üres kézzel, hanem májas- és véres hurkákkal, tepertővel, pálinkákkal, szakácskönyvekkel és röfi-fejjel térhettek haza.