Információ a kertkapunál, 1.

Tudja, Mariskám, a karórámat, amit még az ötvenötödik születésnapomra kaptam, csak így vasárnap teszem fel, amikor a templomba megyek. Hát látom, hogy megállt. A bütykös ujjaimmal nehezen tudom felhúzni, hát szóltam a Hajnikának, hogy húzza már fel! Akkora szemekkel nézett rám, mint a tavalyi retek: azt hogy kell??? Nekik már ilyen mindentudó műanyag izé van a kezükön, de leginkább a telefonjukon nézik az időt.

A Géza is minap jár-kel az udvaron, és magában beszél. De nagyon mondja, de nagyon mutogat, néha a fejihez emeli a kezét, és csak mondja. Jő befelé, hát kérdem, hogy nagy-e a baj, hogy magában beszél, mire mutatja, hogy a fülében van valami kis fekete izé és hogy azzal beszél, vagyis hát telefonál. Mondom neki, akkor hol a drótja?

Nekifog drága Gézám magyarázni, hogy itten mindenhol van a levegőben olyan vőfély vagy vífély, vagy mi a csoda, és hogy azon által lehet telefonálni, de akár filmet is nézni. Azt már nem értettem, hogy csak úgy van mindenkinek, vagy ő csinálja-e, de hát ez mindegy is. Kérdem tőle, ez olyan, mint a Szentlélek a templomban, hogy ott van mindenhol? De már nem ért rá válaszolni, mert jött egy hívása.

Tudja, Mariskám, már a vasárnapi ebédnél sincs az a régi jó hangulat: még össze-összejön a család, főleg ha azt a finom rizseshúst csinálom, de a beszélgetés a végén elmarad. Ki elrohan, ki csak azt az újfajta telefont nyomkodja és nézi... A régi jó beszélgetések helyett ott a tévé meg a mobil.

Na de megyek, mert indul a sorozatom a tévében !

Szerémy Péter