Interjú: „Szükség van a belülről jövő mosolyra”
Utoljára módositva: 2014-11-18 09:53:16

Birinyi József, a Magyar Hungarikum Szövetség elnöke, a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetségének (KÓTA) társelnöke a XXII. Hajnal akar lenni népdaléneklési versenyen a hagyományőrzésről és a népi kultúra jelentőségéről beszélt lapunknak.

— Az utóbbi két évtizedben sokat beszélünk a hagyományőrzésről, a népi kultúra megőrzésének fontosságáról, vannak-e látható eredményei ennek a törekvésnek, és van-e igény a népművészet iránt a modern világban?

Birinyi József

— A nem rögzített kultúra, a folklór szempontjából különösen fontos, hogy olyan élményt adjunk, hogy aki azt látja, hallja, rögtön kíváncsivá váljon, késztetést érezzen arra, hogy ő is szeretné gyakorolni. Minthogy az eredeti közegben, amit most hagyományos paraszti vagy pásztorközösségeknek mondunk, ott a kultúrában is zömmel önellátóak voltak az ezekben a közösségekben élők, ami annyit jelentett, hogy saját maguk állították elő mindazt, ami akár a szokáshoz, a varázsláshoz, a ritmushoz, az örömhöz, a bánathoz, a bálhoz, az esküvőhöz, az ünnephez, a gyászhoz, bármilyen élethelyzethez kellett, vagy épp a legfontosabbhoz, a párválasztáshoz, a szerelemhez. A zene és a tánc a szerelem eszköze, akár tudomást veszünk róla, akár nem. A gyerekek kicsi korukban előtte vannak a nagy eseménysornak, az aranykorban lévők benne vannak, csinálják, vagy szeretnék csinálni, ha nem sikerül, abból mindenféle konfliktusok adódnak, akik pedig már túl vannak rajta, azok joggal emlékeznek vissza a saját aranykorukra, hogyha megélték azokat az élményeket, ameddig csak a tudatuknál vannak, addig ezekre tökéletesen emlékeznek.

— Tény az, hogy a hagyományos közösségek már nem léteznek abban a formában, ahogyan évszázadokon át működtek, a szokások is lényegesen megváltoztak. Mit jelent ebben a közegben a hagyományőrzés?

— A hagyományos közösségek felbomlása teljesen normális dolog, legalábbis olyan tekintetben, hogy a mobilitás olyan szintűvé vált, hogy felszámolódtak a zárt közösségek. Sokan elmennek dolgozni, ingáznak, elköltöznek, és ez maga után vonja a hagyományos közösségektől való eltávolodást, ahol az értékrend már nem olyan egységes, és már nem egy íratlan törvény határozza meg ezt, hanem a társadalmi etikai rend. A hagyományos viselet, a hagyományos szokásrend fokozatosan átalakult. Ha ma egy lakodalmat megnézünk vidéken, azt tapasztaljuk, hogy az általában konfliktusokkal telített. Nem azért, mert isznak az emberek, nem azért, mert ki kinek a babáját kérte fel táncra, nem ez az elsődleges, hanem az, hogy különböző szokásrendek találkoznak. A hagyományos közösségben volt egy nagyon komoly íratlan szabályrend, ami megmondta, hogyan kell a fiataloknak egymást eljegyezniük, mikor kell házasságot kötni, milyen feltételek kellenek hozzá az egyéni és családi vallásos szokásoktól függően. Magának a lakodalomnak: a kikérésnek, a menyasszony-búcsúztatásnak stb. megvolt a maga rendje. Viszont aki már kikerült abból a közösségből, máshol él és visszajön, egészen más elvárás szerint akarja jól érezni magát ezen az eseményen, ezen az ünnepen. De ez igaz a generációk között is, hogy a dédnagypapa, dédnagymama még a hagyományos, saját aranykorabeli szokást, rendet veszi alapul, míg a legkisebb gyermekek már az intézményesített rend vagy a saját generációs rend szerint próbálkoznak. Amikor ezek egyszerre találkoznak, konfliktus alakul ki. Elég ha csak azt nézzük, hogy milyen zene legyen abban a lakodalomban, ahol három-négy generáció együtt van, és együtt kellene mulasson.

— Ezek alapján el kell fogadni, hogy a népi szokások és a népi kultúra lassacskán háttérbe szorul?

— Szó sincs róla. A zárt közösségek felbomlásától kezdődően az emberek kezdik felfedezni, hogy mit veszítenek el. Az ember csak akkor veszi észre, hogy mit veszít el, amikor már kellő távolságra kerül a saját értékeitől. Elmegy Nyilas Misiként kollégiumba vagy távol a nagyvilágba, és csak későn fedezi fel, hogy milyen érték az, amit otthagyott. Herder az 1700-as évek második felében fogalmazta meg azt a programot, hogy fedezzük fel a nép dalait. Rousseau a felvilágosodás korában mondta, hogy: Vissza a természethez! Ha elidegenedünk egymástól, nincs meg az az intim szféra, ami szükséges ahhoz, hogy emberként megmaradjunk. Az eltávolodó értelmiségi elsődlegesen kezd el visszavágyni a „természetbe”. Amikor a közösség felbomlik, akkor jön az intézményes hagyományápolás: iskolában, szakkörben, zeneiskolában, egyesületi civil alakulatban, nyári táborokban, tanfolyamokon stb. Az intézményes hagyományápolásban nagyon nagy a felelőssége a médiának, ami mintát mutat, sokszor jó, sokszor rossz példát, de a kapuőrök felelőssége az, hogy mi az, amit odaengedhetnek és mi az, amit nem.

— A versenysorozaton mindig azok a népdalénekesek adták az igazi élményt, akik olyan közegből érkeztek, ahol még él a népdal.

— Sok esetben ez így van, de jó néhány olyan énekes is volt, és van, aki nem beleszületett, hanem tanulta. Ma már szakmásított a népzeneoktatás. Óvodától kezdve létezik olyan zenei oktatás, hogy aki tanulni akar és van tehetsége, az a csúcsok csúcsát is elérheti. Az ének és a tánc abból a szempontból is fontos a fiatalok életében, mert megtanítja őket mosolyogni, ami nagyon fontos az ember életében. Nem csak hahotázni kell, hanem fontos a jókedv, szükség van a belülről jövő mosolyra. Parancsra nem lehet szeretni. A tökéletes az, hogy ha az ember mond valamit, azt az arca is sugározza. Akiben benne van a szeretet, az kisugárzik belőle. A szeretetre való hajlam benne van a génekben, de a szeretetérzés kifejlődésében nagy szerepet játszik a szülői példa. Ezért beszéltem a felelősségről. Így van ez a népzene iránti szeretettel is. Én nem azért tanultam meg annyi hangszeren játszani, mert addig nem kaptam vacsorát, amíg nem tudtam a leckét, hanem azért, mert apám zenélt, és én megkaptam az élményt. Belenőttem a zenébe. Sajnos, ma már sok helyen hiányzik a szülői példa. Ez nem azt jelenti, hogy gyengék a szülők, hanem egészen más irányba helyezik a hangsúlyt. A cselekvést hagyják kiszorulni az életükből. Szinte mindent virtuálisan kapnak meg, és erre befogadók.

— Miért fontos a modern ember számára a népi kultúra, a hagyományőrzés?

— A hagyományos közösségek megszűnésével az ismeretek átadása is megszakadt. Ma már az a nézet uralkodik, hogy nem kell a gyereknek mesét mondani, mert ott van a televízióban a sok mese, viszont ezek nagy része káros hatással van a gyerekre. Vannak jó tévéműsorok is, de a szülőnek meg kell tanítania a gyerekét válogatni. A szülő azzal mutat jó példát, hogy ő maga sem néz olyan műsorokat, ami nem való a gyereknek, így a gyerek megszokja, megtanulja, hogy mi a jó és mi a rossz. A szülő értékrendje határozza meg a gyerek értékrendjét. A baj az, hogy a passzivitás sokkal nagyobb arányú lett, mint az aktivitás. Ma sok helyen a Nyugat a példa, ahol nincs értékrend. A befogadónál nagyon kevés az, amit én vagy mi csinálunk meg, legtöbbet megvesszük. Sajnos, nagyon sokan az életformát is átveszik. Ma már nem az a cél, hogy visszamenjünk a múlt századokba és az ott működött szokások szerint éljünk, hanem az, hogy a mai kor igényeinek megfelelően alkalmazzunk bizonyos életelveket. A modern világban is lehet normális életmódot folytatni. Az, aki erről lemond, később szeretné ugyan pótolni, de már nem lehet.

Elek György

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
APRÓHIRDETÉS
Szolgáltatás
Szállítok kavicsot, homokot, szemetet. Tel.: 0741077706.
Tovább >>>
SZATMÁRI NAP

Helyfoglalás
A belleville-i zsaru
Ma, 16:45
Leírás
Grand Mall, Iuliu Maniu utca 2

Helyfoglalás
Halloween
Ma, 18:40
Jamie Lee Curtis visszatér Laurie Strode ikonikus szerepében, hogy még egyszer utoljára szembeszálljon Michael Myersszel, az álarcos alakkal, aki azóta kísérti, amióta éppen hogy sikerült elmenekülnie előle egy halloweeni mészárláskor, négy évtizeddel ezelőtt. A horrormester John Carpenter az executive producere és kreatív konzultánsa a nagysikerű horror-sorozat legújabb részének, a producer pedig Jason Blum (Tűnj el!, Széttörve, Parajelenségek). Carpenter klasszikusa ihlette a történetet, mely
Grand Mall, Iuliu Maniu utca 2

Helyfoglalás
Csillag születik
Ma, 20:50
A show business kegyetlen és kiszámíthatatlan: de mennie kell. Jackson Maine (Bradley Cooper) valaha híres volt, de az ital és az örök turnézás kiszívta minden erejét. Leáldozóban van a csillaga. Ám megismerkedik egy fiatal, naiv és ismeretlen énekesnővel (Lady Gaga), akiben meglátja a zsenit. A férfi támogatja felfedezettjét, és közben beleszeret. Egyre szenvedélyesebb viszonyuk közben egyre jobban el is távolodnak egymástól: mert az ismeretlen lány pályája fantasztikus ütemben ível felfelé. A
Grand Mall, Iuliu Maniu utca 2
MoziSzinházBuliEgyéb
KÉPGALÉRIÁK
NAVIGÁTOR


KÖRKÉRDÉS
Szoktál-e önkénteskedni?
Igen, az iskolában kapcsolódtam be egy önkéntes programba.
Néha részt veszek önkéntes tevékenységekben, de ez eléggé rendszertelen.
Eddig még nem volt lehetőségem rá, de szívesen megtenném.
Nincs időm ilyesmire, így is alig marad szabadidőm.
Nem, az önkénteskedést nem nekem találták ki.
Egyéb, leírom hozzászólásban
Szavazok
SEBESSÉGMÉRÉS
  • Sajnos ma még nem kaptunk információt a radarokról a megyében!
  • Az összes megtekintése
    Radarok Szatmár megyében
    (2018. október 19.)


    KONYHA
    Hozzávalók: 1 fej kelkáposzta, 15 dkg főtt sonka, 15 dkg trappista sajt. A panírozáshoz: liszt, 2 db tojás, zsemlemorzsa, ...